Omara

Omara –nak hívták, de aki kimondta a nevét, beleborzongott. Persze, ha nem tudta kiről beszél, fel sem vette a dolgot. De, ha már látta, nehezére esett úgy kiejteni, hogy ne harapja el a végét.

Ha az ember azt hallja, hogy ez a lány olyan titokzatos, elképzel egy kreol bőrű, barna szín uralta arcot. Csokoládé színekkel, sötétes árnyalatokkal, hosszú, fekete szempillákkal.
Omara nem ilyen volt. Szinte nem is volt rajta olyan hely, egyetlen sem, amely sötétebb, mint a barack. Csak a pupillája. Szőke haja egészen a derekáig lógott le, arca puhának tűnt a lágy színtől. Szeme egészen furcsa volt, olyan színben ragyogott, mint a megfojt karamell.
Tehát leszögezhetjük, hogy nem éppen a külseje adta neki azt a titokzatos légkört, ami körüllengte.

És még most sem tudnám megmondani mi volt az… Nem olyan volt, mint a többi lány. Nem is olyan, mint egy emberi lény. Senkinek sem jutott eszébe a visszahúzódó jelzővel illetni, pedig alig szólt egy szót, ha a gimiben bárki kérdezett tőle valamit, csendesen, de nagyon jól érthetően, és egy szóval felelt. A hangja is különös volt, talán azért, mert olyan keveset hallottuk. Szép volt és okos, de nagyon megközelíthetetlen. Egy percig sem tartozott a menő lányok közé. Egy fiú sem mondta soha egy szóval sem, hogy tetszik neki, de mindegyik csendben csodálta. Ő egészen más világban élt. Életemben egyszer láttam a zongora mellett ülni és énekelni, de az tényleg gyönyörű élmény volt… Elképzelhetetlenül hátborzongató volt hallani egy 16 éves lányt arról énekelni, hogyan halt meg az anyja.

Azt tudtam, hogy nem volt jó a kapcsolatuk, mindig veszekedtek valamin. És, hogy Omara egy idő után nem arra vágyott, hogy az anyja szeresse, csak arra, hogy békén hagyja.
Sosem beszéltem vele erről, meg amúgy sem semmiről, de abból, amit abban az egy dalban hallottam sok mindent leszűrtem. Főleg azt, hogy az óta sem tudja, hiányzik –e neki Cárlett.

Ennyi… Ennyi volt ez a lány, ennyi volt, amit el lehet róla mondani. Azt sem tudom, hogyan halt meg, valamikor a szalagavatónk előtt. Nem kérdeztem meg senkitől, és nekem sem mondták. De tudom, hogy nem erre a világra való volt…