Történetek

- Azt mondja, hogy... hány óra? Fél tíz? Huh. Akkor Varázstanra kell mennem.
Előkotorta nyakkendőjét, köpenyét és ingét, gyorsan felöltözött, aztán előszedte a varázspálcáját is.
Bedobálta a szükséges holmijait a táskájába, vállára lendítette, azzal lesietett a lépcsőn. Megint megbámulták, valaki még fel is nyögött, de most sem törődött vele. Zihálva nyitott be a Varázstan terembe...

A házasság mindössze hét évig tartott, normális percek nélkül, szülővel az őrület szélén, egy anyával, aki maga maradt, ahelyett hogy hagyja magát összeveretni. Két éhes szájat bízott rá a jó isten, a lányét, és a bátyjáét. Ez gyakori példa, elvált szülők gyermekeként felnőni, manapság szinte egy általános sérelem. Ami eleinte talán nem is akkora probléma, ha a gyerek még túl kicsi hogy felfogja mi is zajlik körülötte. Mennél tisztább a gondolkodása, annál rosszabbá válik elmondania, és...

Világosbarna parkett. Talán mahagóni. De lehet, hogy fenyő. Ma mindenképpen utánanéz, melyik a jobb. Majd felhívja a szomszéd asztalost, és megkérdezi. De akkor már megcsináltatja vele a tükör keretét is, mert elrepedt. Szürke. A tükörképe szürke. Borostája, szeme szürke. Kopasz feje búbja is szürke. Majd megborotválkozik, és kalapban megy dolgozni...

Minden érintés most csak a kimondatlan szavaknak szól, mindannak amit akár még megfogalmazni sem lehet, inkább kimutatni, a szív folytonos zakatoló dobogását, és kielégíteni, a vele járó testi vágyakat. Erik kezei végig simították az arcát, a hátát, a nyakát, majd mélyen a lány szemébe nézett, Emma úgy szorította azokat a kezeket, mintha érezni akarná azt, ami oly ritkán adatik meg a számukra, az összetartozást. A szemek pedig, milyen őszinték, és kérdeznek, „hé te is ugyanazt érzed, amit...

Egy név, ami nem jelent semmit. Hogy valaki megismerjen nem elég ez az egy szó, sokkal több információra és időre van szükség, hogy a kép, ami én vagyok az utolsó ecsetvonást is magáénak, tudhatja. Legegyszerűbb mindent az elejétől kezdeni visszapörgetve az időt a születésemig vagy még annál is korábra addig a pontig ahol volt egy fiatal lány és egy fiatal férfi...

Pete és a felesége is ott volt valahol, a férfi tar koponyáját hamar megtalálta. Éppen egy 40-es, szőkésbarna hajú kék szemű, egyszerű ruhát viselő nővel beszélgetett. A nő nem volt különösen szép, de volt benne valami, ami kíváncsivá teszi az embert...

Szokványos családi ház. Elől tiszta, gondozott udvar, hátul belep mindent a giz-gaz. Az udvar közepén egy gödör és mellette a földkupac. Tunya úr a kupacon henyél, cigarettázik. Az utcáról Mária érkezik.

MÁRIA: Hányszor mondtam, hogy hagyd abba? Meglátod téged is a cigaretta fog elvinni!

TUNYA ÚR: Jobbat mondok. (mélyen a cigarettába szív) Először inkább éhen halok. Majd, ha az nem használ, akkor jöhet a cigaretta...

A szokásos időben nyílt az ajtó, és Ő jött be. Most nem mosolygott, csak odalépett hozzám, megfogta a kezemet és kihúzott az asztal mögül. Amikor előtte álltam felemelte a fejemet, belenézett a szemembe, majd finoman megsimította az arcomat, és megtette amit olyan nagyon vártam, átölelt és hosszan tartott így, magához szorítva...

- Szia! Szeretnék beszélni veled. Nézd, ami történt, az egy nagy baromság volt, és legszívesebben az egészet kitörölném az életemből! Kezdjük újra kérlek! – mondta a lány. A fiú egyre nagyobb zavarba jön, ezért már csak a cipőjét képes nézni. A lány is ugyanezt teszi, és várja a választ. Egyszer csak a fiú kicsivel magabiztosabban megszólal:
- Figyelj, amit mondasz, az jó érzés, de amit tettél, az nem megbocsátható...

Kapcsolatteremtő portálokat hoztak létre, ahol az emberek találkozhattak egymással, méghozzá a legjobb módon, úgy hogy nem kellett a másikat látni, ismerni, vagy szeretni. Baromi jó dolog volt, ezért fórumtopikokat is létre hoztak ahol a köccserek, alakoskodhattak, kiélhették fantáziálatlan fantáziálásaikat, meg miegymás. Ezeket nem részletezem, mert nem adok tippeket a szájber policénak.
Így szép lassan elfelejtették az igazi mivoltjukat és az átlag jófej-köccserség is kiveszett...