Történetek

- De miért van kővé dermedve? Mi? MI?! – a gondnok, Agressz Eve, aki egyben a cica gazdájaként és ajtókitámasztóként is funkcionált, mérgesen meredt a kislányra. És annak egyéb, érdekes szerveire.
- Azért, mert halott és a hullamerevség minimum 12 órán át tart. Vagy ameddig el nem égetik… Hehehe… - a fiatal lánynak nem esett nehezére viccelődni, hiszen eleve förtelmes, nyúzott, angolhumora volt...

Kétségbeesés öntötte el, nem tudta, mit tegyen. Nem a hite gyengült meg, vagy hagyta cserben. A test volt az. Néha a test fellázad, és legyűri az őt irányító és használó lelket, néha pedig megtagadja az engedelmességet, a működést – most mindkét lehetőség egyszerre vált valósággá. Megállt. Felemelte fejét, és igyekezett körbenézni, felmérni a helyzetét...

Eragon ordítva kirontott rejtekéből, és kilőtt egy nyilat az éjszakába. Látta Arya-t elsuhanni, látta, amint felkapja az íját, és ekkor felvisított a ra’zac. Eragon elesett, és fülére szorítva a kezét, rángatózav feküdt a földön. Kathrina és Arya is alig bírták. A két ra’zac a két szárnyasuk hátán közeledtek, és nyilaztak. Saphira ekkor érkezett...

Ez itt a jövő generációja, akiken ugyan mindenki segíteni akar, s mégis tétlenül tudják csak nézni ezt a züllést. Mit lehet tenni, hogy lehet ráébreszteni a fiatalokat arra a tényre, hogy igenis van miért küzdeni, elviselni az iskola hajtását, a piszkálódást, hogy ilyenkor fontos a környezet felfedezése, az újdonságok megismerése? ...

A fiú hirtelen mérhetetlen haragot érzett, elborult az elméje, és úgy érezte, bosszút kell állnia mindenkin, aki hátat fordít neki. Oda sem nézett, miközben az asztalról a kezébe vette az üvegdarabot, és nekiesett Andrásnak...

Értetlenkedik, és érzem, ahogy lassan beijed. De már késő kiáltani, megszorítom a gégéjét. Oldalra billentem a fejét, és megnyúló szemfogaimmal belekapok a nyakába. Bőr felhasad, és vér hullik. Nem pocsékolok el egy cseppet sem, mindet lenyelem...

Csurom vizesen felkeltem. Éreztem, ahogy a szívem a félelemtől majdnem kiugrik a helyéről, hiszen nem a szobámban ébredtem fel. Hol vagyok, mi történik itt? Ezt kérdeztem magamban.
Éreztem, hogy a sötétben valaki van ott, és engem néz mozdulatlanul. Az erős félelemtől nem tudtam kiadni hangot sem a számból. Éreztem, hogy az a valaki vagy valami határozottan felém indul...

Tett egy határozott lépést előre, és ahogy sejtette, az üveg képtelen volt megállítani. Akadály nélkül lépett be a szobába, mintha nyitva lett volna az ablak. Egyetlen hatalmas ugrással az ágy mellett termett, egy villámgyors mozdulattal elkapta a férfi vállát és dühödten a földre taszította. A lány ijedten felsikoltott, mire a fiú megijedt, hogy talán az új külseje rémisztette meg...

Pár hét múlva viccből vett egy fogadószelvényt. Három mérkőzésre tippelt, ezek közül egyik a kedvenc csapata és egy, a ranglista utolsó előtti helyét elfoglaló vidéki gárda előre lefutott meccse volt. Valamiért, egy meg nem fogalmazható, tudat alól előtörő érzésért, az esélytelenre tett egy csekély összeget. Nyert...

A dohos falon ujjaim undorral csúsztattam tovább, őrülten keresve a kapcsolót. Nem tálaltam. Más fényforrás után kutattam. Eszembe jutott, hogy mikor utoljára kislánykoromban itt jártam, volt a szoba legmesszebb eső sarkában egy hatalmas vaságy, ami mellett egy kicsiny éjjeli lámpa bóbiskolt. Féltem. Régen, mikor rosszalkodtam, mindig azzal fenyegettek, hogy itt kell töltenem az éjszakát...