Egymáshoz tartozni (3) Összeütközés

III.

Eragon nagyon fáradtnak érezte magát. Már majdnem három órája repültek, és meglehetősen szűkösen voltak együtt Saphira hátán Rorannal. Mindemellett Roran nagyon izgatott volt, és folyamatosan kérdezősködött, fészkelődött. Eragon nak viszont inkább hallgatás kellett volna, mert az Aryától hallottak még mindig felkavarták. Úgy érezte, egy kicsit kiszeretett a lányból, mivel mostmár tudta, hogy esélyei szinte a nullával egyenlők. Dühös volt. Magára, és Aryára is. De mindegy. Most a ra’zacokra kell összpontosítania. Csak ez számít, mert Roran beleőrül, ha valami történik Kathrinával.

Na jó. Merre menjenek? Hamarosan elérik a Hadarac sivatag peremét, és Arya ott vár rájuk, mert ő már hamarabb elindult, tünde lovával, Horneín-nel. Méghozzá Furnost-ban, és vigyázniuk kell, nehogy meglássák őket. Mikor tartottak egy kis pihenőt, Eragon megidézte üldözöttjeiket. És már elindultak, méghozzá félúton vannak Uru’baenbe, és így nagyon nehéz lesz elkapni őket. De sikerülnie kell.
Húsz perc múlva Eragon megpillantotta Aryát, aki egy sziklán állt a várostól 2 mérföldre.

„Remek - gondolta Eragon.-Így nem látnak meg minket.”

„Kicsim! A ra’zacok minden pillanatban messzebbre jutnak. Sietek egy kicsit jobban, te meg figyelj oda.”

Eragon elvörösödött.

„Jól van na!”

Arya könnyedén intett nekik, majd félrehívta Eragont.
- Eragon, nem tudom, hogy tudod-e, de nagyon kell sietnünk. Saphira elmondta, hogy megidézted a ra’zacokat, és ha akkor félúton voltak, akkor körülbelül két óra múlva oda is érnek! Minden perc drága.- mondat a lány, és már fel is pattant a lova nyergébe.
- Induljunk azonnal!- és egyetlen szavával elindította a lovat.
Eragon is visszamászott Saphirára.

„Gyerünk!”

A zafír sárkány azonnal a magasba röppent, és sebesen szárnyalni kezdett. Közvetlenül alattuk Arya vágtázott fehér lován.
Eragont elfogta a rémület. Mi lesz, ha a ra’zacok elérik a fővárost? Bele sem mert gondolni, hogy Kathrinával mi lenne akkor…Nem, ez nem történhet meg! Szólt Saphirának, aki még gyorsabban repült. Hamarosan, nem egészen egy óra múlva átrepültek Helgrind felett. Mostmár nemsokára utolérik őket! Megint bizseregni kezdett a tenyere.
Jól van, jól van. Megkereste önmagában a mágia bőséges folyamát, hogy kéznél legyen, ha támadásra kerül a sor.

********

- Hamarosszan elérjük a Ramr folyó eredetét! Nemsszokára már a király társsszassszágát élvesssszheted!- sziszegte a kisebbik ra’zac Kathrina fülébe a rémítő tényeket.-Onnan márrr nincs menekvésssz! Nincs visszaút!!- és gonoszul csettegve elugratott a lovával.
Kathrina kezdett végképp kétségbe esni. Hol van már Roran? Hát senki sem menti meg?
Jól mondta a szörnyeteg: a királytól már nincs menekvés. A lány a lova nyakára hanyatlott, és az alvásban keresett menedéket.

********

Eragon levette a kesztyűjét, Saphira pedig dugóhúzóban ereszkedett a föld felé. Roran a szájára tapasztott kézzel kapaszkodott elvetemülten Saphira egyik tüskéjébe. Alattuk Arya lefékezte a lovát, és éles szemével kémlelni kezdte a tájat. Végre itt a bosszú ideje! Oly soká vártam már erre!- gondolta Eragon. A nap lemenőben- ideje rajtaütni a ra’zacokon.
A ra’zac tábor fél mérföldre volt tőlünk, és vékony füstcsík szállt föl belőle. Eragon bólintott. Ő felszáll majd Saphirára, odarepülnek, majd Roran, Arya és ő kétoldalról lopóznak a táborhoz, és a meglepetés erejével rajtukütnek! Így biztos a győzelem.

*******

Eragon egy tünde fürgeségével, és „láthatatlanságával” lopózott a fák között a táborba. Hangtalanul lehúzta bőrkesztyűjét, és felkészült az esetleges varázslásra. A kis tisztás közelében egy kisebb fa -és cserjecsoport árnyékában rejtőzött. Feszülten figyelt. Lassan kezdett sötétedni, és csak Kathrinát látta a tűznél megkötözve. A lány az oldalán feküdt, és nem úgy tűnt, hogy jól van. De a ra’zacokat sehol sem látta…talán elrejtőztek? A Lovasnak ez járt a fejében. Az esti szürkületben meglátta Rorant lopkodni a fák közt, épphogy csak egy pillanatra. Arya viszont sehol sem látszott. Eragon kezdett aggódni, és ezt érzékelt Saphira fejében is aki magasan felettük körözött. De semmi. Eragon úgy érezte már órák óta vár. Hirtelen zajt hallott a túloldalról, és éles tünde szeme felfedezte Rorant, aki egyre közelebb lopakodott a jegyeséhez.

„A vesztébe rohan! A ra’zacok valószínűleg lesben állnak!…Ezt nem hagyhatjuk!”-címezte az utolsó mondatot Saphirának, majd szólt sárkányának hogy azonnal kezdjen zuhanórepülésbe.

„Jövök!” - szólt a sárkány egy képpel mellékelve a mondatot, melyen sietve szárnyalt lefelé, hasítva a felhőket.
Eragon Aryának is küldött egy üzenetet:

„Arya! Roran a vesztébe rohan! Önfejűen meg akarja menteni Kathrinát, de a ra’zacok valószínüleg lesben állnak! Saphira már jön, mit tegyünk???”
A lány nem késett a válasszal.

„Eragon! Gondolkodj, és ne mindig a szíveddel cselekedj. Várj, hadd bújjon elő Roran, akkor a ra’zacok is előbújnak valószínűleg! De akkor még mindig megmenthetjük őket, és egy lépéssel előrébb leszünk! Nyugalom.”- küldött egy képet is, amint halkan, mint egy macska, közeledik a táborhoz.

„Jól van- gondolta Eragon, Saphirának is címezve mondanivalóját.- Saphira maradj felettünk úgy negyed mérő földnyire. Körözz. Arya már jön.”

Hirtelen Eragon zajt hallott a háta mögül. Villámgyorsan megperdült, s közben kihúzta kecses kardját, -amit Nasuadától kapott ajándékba. Tünde fegyver volt.- és a támadó nyakához szorította. De csak Arya állt mögötte, meglepett, és kissé „félős” arccal. Eragon elvörösödve leengedte a fegyvert. Arya elmosolyodott.
- Jól csináltad! Semmi gond, nem kell szégyenkezned. Lehettem volna egy ra’zac is.-suttogta a lány Eragon lángoló arcára pillantva.
- Semmit sem láttál?- kérdezte Eragon, visszanyerve a hangját.
- Nem. Azt hiszem, nincsenek itt.
Roran elérte Kathrinát, és ebben a pillanatban visítás, süvítés hasított a levegőbe. Kathrina felsikoltott: RORAN, NEE!

De elkésett. Rorant eltalálta egy nyíl, a vállába fúródott. Eldőlt, mint egy zsák. Eragon ordítva kirontott rejtekéből, és kilőtt egy nyilat az éjszakába. Látta Arya-t elsuhanni, látta, amint felkapja az íját, és ekkor felvisított a ra’zac. Eragon elesett, és fülére szorítva a kezét, rángatózav feküdt a földön. Kathrina és Arya is alig bírták. A két ra’zac a két szárnyasuk hátán közeledtek, és nyilaztak. Saphira ekkor érkezett. Rárontott az egyik ra ’zacra, és azt harapta, karmolta. A másik kilőtt egy nyilat, és ujjnyival kerülte el Eragont.
A fiú egyszerre három nyilat lőtt ki, az egyik a szárnyas ra’zac fejébe fúródott, a másik kettő a testén a törzsét találta. Újra felsivított, ezúttal a fájdalomtól, és száguldani kezdett Eragon felé. A fiú sebtében kilőtt még öt nyilat, és mind eltalálta a bestiát. Az egyik a homlokába fúródótt, és kiterülve rogyott Eragon mellé a földre. Megölte. A kisebbik ra’zac volt az utasa, és most sziszegve vetette magát Eragonra. Egyetlen poros felhő lettek, és a prfelhő csak sziszegett:

- Meghalsssssz!! Megbosssssszulomm!
- Nem hiszem!- ordította Eragon, és átszúrta a ra’zac szívét. A lény sisteregve, leesett róla, és fütyülve, robbanva porrá vált. De Arya még mindig küzdött a két másik ra’zaccal, miközben Kathrina Roranon feküdt, és zokogva védte kedvesét. Eragon rohant, rohant Saphirához. És közben elhajította a kardját. A kard sisteregve megállt, felrobbantva a repülő hátast. A ra’zac a földre zuhant, de talpra érkezett. Elindult Eragon, és Arya felé, de hirtelen megtorpant, és vicsorogva meredt a távolba, majd előredőlt. Roran végzett vele, elhajítva kalapácsát. Ez a ra’zacis köddé vált, Roran pedig összeesett. Kathrina sikoltva rohant hozzá, és Arya is odasietett. Saphira mozdulatlanul feküdt, ott, ahova a szárnyas ra’zacok lehajították.
- Saphira! Saphira! Nem!! NEEEM!- Eragon könnyezve rogyott a sárkány kék pikkelyeire.

„Eragon..- hallott egy nagyon-nagyon gyönge hangot a fejében.”

„Saphira! Ne moccanj, hozok segítséget! Meggyógyulsz!”

„Jó…”

Eragon azonnal elkezdte beforrasztani sárkánya sebeit. Arya odarohant hozzá, és azonnal segített ő is a fiúnak. Kis idő múlva Saphira felébredt. Már egészen jól volt. Eragon azonnal indulni akart, mert a ra’zac nyila mérgezett volt, és Roranból nem tudta kiszedni, így nem is tudta meggyógyítani. Azonnal indultak is. Saphira boldog volt, boldog, hogy túlélte az éjszakát, hogy Eragon és Arya, Kathrina és Roran is többé-kevésbé jól van. Eragon érezte, hogy a sárkány boldogan fickándozik a levegőben. De van is oka erre: legyőzték a ra’zacokat! Ha ez nem, akkor mi az ünneplésre méltó dolog?

Eragon már alig várta, hogy visszamehessen Ellesmera- ba. Megszerette a várost, és vágyott vissza. Úgy érezte, egy része hozzá tartozik már a tündékhez. És jól érezte.
Úgy döntött, és tervét elmondta Saphirának is, hogy ha Roran és Kathrina biztonságban vannak már, akkor azonnal indul vissza. Szüksége van a tanulással töltött napokra Oromis mesterrel. Pedig mennyire szeretett volna eljönni! S most vágyik vissza. De jót fog tenni.
Aztán eszébe jutott a kötelesség is… hisz még Nasuadának is segíteni kell a visszaköltözésnél. Az emberek pereskedni fognak. Nem tudják már, ki hol lakott, meg egyebek. De most a kiképzés a fő.

„Akkor repülünk, barátném?”

„Repülünk Lovas! Haza..”