Harry Potter és a Titkok Kamrája, folyosójelenet, véres felirat.
Harry, Rom és Gerlice épp ebédről és büntetőmunkáról tartottak egymás felé, hogy véletlen meglepetéssel kísérve összetalálkozzanak. Gerlice és Rom, mint akik barátok, pedig nem, mert de, kézen fogva rugdosták egymást a nagyteremtől pár ajtóra, emeletre meg mifenére, mígnem elérték Harryt, akin időközben, mint kiderült, kitört a skizo. Hallotta a hangokat:
Te ketten vagy… és én vagyok a másik te… nem vagy beszívva, csak skizo… vagy mi a franc… ölni kell. Izé… nemtom, hogy van tovább… szissz… pissz…
Mire a hangok elhallgattak, a megbeszélt időpontban véletlen meglátta két legjobb barátját, pályatársát, szeretőjét és kollegáját, mint mágustanonc. Gerlice, mivel ismerte az eredeti könyvet, aggódó arccal kérdezte:
- Milyen hangokat? Mi nem hallottunk semmilyen hangokat…
Harry a hangoktól megriadt arca egyszercsak gorombára váltott, mérgesen pisszegte le, hogy nem ezt kell mondania. Majd ismét megriadt és folytatta az ijedt forgolódás. Rom ismét olyan arcot vágott, mint akit most részesített anális örömökben egy megkergült gorilla, hiszen mitől Vízi gyerek, ha nem Vízi- arca van? Vízi Rom, Kerti Gerlice és Harry Pottyer így találkozott össze véletlenül és kérdezte meg főhősünket és kérdezte meg főhősünket, főhősünket, hogy nincs-e déjavú érzése. Hogy nincs-e déjavú érzése. Mire ő azt felelte, mire ő azt felelte, hogy nincs. De kanyarodjunk vissza az eredeti sztorihoz. Miután követték Harryt, aki ment a „hang” után, észrevették, hogy a rohama egy időre alábbhagyott. Tudták, mivel megint Gerlice alfelét és kebleit bámulta és finoman elszopogatott egy kedves, kis, rózsaszín pirulát. Sóhajtott és közölte két legjobb barátjával, hogy a hang elhallgatott és egy oszlásnak indult, agyhalott macska lóg felfüggesztve egy vérrel felkent felirat előtt a falon. Barátai, miután féltésből felpofozták és véresre verték, hogy elmúljon a látomása, ráeszméltek, hogy valóban igazat állít. A falra, a macska alá pedig vérrel ezt írták:
Kinyílt a Tűknek Kamrája. Aki tiszta, reszkessen!
- Úristen! – kiáltott Gerlice.- Valamelyik kis ribi elcsórta a kedvenc rúzsomat!
- Ez nem smink, Gerlice. Hanem vér. Sok-sok vér. *szipp*- szívta vissza festett nyálát egy festményen szereplő Drakula. Egy vámpír, aki még holtában egy festményen lógva is csak a kajára tudott gondolni.
- Látta, ki tette, doktor úr?- kérdezte az addig diszkréten odasereglett, 800 gyerek, tanár, gondviselő és ápoló.
- Nem, sajnos épp el voltam FOGlalva…- felelte Dr. Akula, vérvételi asszisztens és tovább cammogott a kép széléig, ahol a díszletek mögé bújt és várta a következő jelenetet. Ami nem jött, mer’ ez még tartott ám…!
- Gerlice, mit tudsz az agyhalál állapotáról? – kérdezte Ambrus Drogmegdug prof., aki valaha neurológiai, egyetemi docens volt, de már elfelejtette. Hiába, 127 év röpke munka csak úgy száll el, ha nem vigyázunk. Tehát Kerti kisasszony elmagyarázta, hogy amennyiben nem kap meg egy gyógynövény-löttyöt, a macska nem csak agyhalott lesz…
- De miért van kővé dermedve? Mi? MI?! – a gondnok, Agressz Eve, aki egyben a cica gazdájaként és ajtókitámasztóként is funkcionált, mérgesen meredt a kislányra. És annak egyéb, érdekes szerveire.
- Azért, mert halott és a hullamerevség minimum 12 órán át tart. Vagy ameddig el nem égetik… Hehehe… - a fiatal lánynak nem esett nehezére viccelődni, hiszen eleve förtelmes, nyúzott, angolhumora volt.
- Ő gyilkolta meg! – förmedt rá Harryre a gonosz, agresszív gondnok. És kedvesen megpaskolta egy buzogánnyal, jelezve, hogy ilyet ne csináljon többet.
- De hát nem én voltam!- mentegette magát Harry, de már késő volt. A PETA lépett és felkérték Pam Andersont, hogy hirdessen mán egy kicsit a bundák ellen. Mikor a kampány lezajlott, mégse térítette hazug-őszinteségre a fiút, előlépett Peton, Perszelógsz Peton, aki hősies állatvédőként így szólt:
- A fiú talán mégsem bűnös…
- De hát maga utálja! – förmedt rá McGirnyó professzor és Dokát. – A rózsaszín, cicás bugyimba fogadok, hogy most mégis valami ellenvetéssel fog előállni.
Rejtély, hogy a bugyis alkut melyikőjük kötötte.
- …de mindazonáltal, ha csak Fingó barátunk látta őt, elképzelhető, hogy sokkot kapott szegény. Nem tudja mit beszél, vagy már megint beszívott. Így hát elképzelhetőnek tartom, mivel mindenki utálja Mr. Eve-et, - felvágós vigyorral igazította meg Grínpíszes pólóját, - hogy hárman összefogtak és így fojtották meg a macskát. De minimum bűbájt szórtak rá.
- Az nem lehetne elképzelhető, hogy egyszer az életben valamit nem mi csináltunk?!
- Ne feleselj, te kis kö… akarom mondani: egy diák ne feleseljen a tanár bácsival!- Peton negédes hangja mögött gonosz szándékok rejtőztek.
Jelenet vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Harry Potter és a Tűknek Kamrája 2. - Az igazi jelenet! -
Előző részek
Harciasan kidüllesztve mellkasát, felállt guggoló helyzetéből és mocskos, rosszul sminkelt arcát a Mardekáros fiú felé fordította, akiről később kiderül, hogy ő a gonosz mágus, Voltdehol előző reinkarnációja, de már nem derül ki, mivel elmondtuk. Hehe...
Szóval. Harry Potter harcba szállván, de épp csak annyira, hogy ne törje el semmijét, szócsatát kezdett vívni a nagy hatalmú mógussal. Öh...mágussal...
Szóval. Harry Potter harcba szállván, de épp csak annyira, hogy ne törje el semmijét, szócsatát kezdett vívni a nagy hatalmú mógussal. Öh...mágussal...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások