Történetek

Február 22. napján végleg kimondták a válást. Istenem, amikor megtudtam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Sírtam volna, mert végülis megcsonkított családba fogom élni életem többi részét...

A kis banda belőle, és 3 fiúból állt, akik jó barátságban voltak Noémie-vel. A szólógitárosa és vokalistája egyben Evan Thomas volt, egy 17 éves jóképű srác; Evan magas volt, sötét hajában szőke melírcsíkokat viselt, s Noémie megállapította, hogy nagyon jól áll neki. Evan élete nagyjából annyiból állt, hogy mindig viccelődjön – ám ennek ellenére érzékeny volt, s nagyon segítőkész –, akárcsak legjobb barátja, Drew Radcliffe, aki a dobokért volt felelős a bandában. Drew is jó fej srác volt,...

Reggel hát nagyon rosszul ébredtem, fáj a fejem, és még nincs reggeli, hiszen anya csak fél hétkor kell. E tudattal ültem fel az ágyamra, egy hatalmas ásítással egybekötve. Végül arra jutottam, hogy felöltözöm, csendben átmentem a fürdőszobabába fésülködni...

Cassie rémülten felugrott, amikor meglátott. Elgondolkodtam, hogy nézhetek ki.
- Mi történt? – rémüldözött mindenki.
- Kirabolták a bankot – nyögtem ki.
- És? – kérdezte mögöttem Nick.
- Én is ott voltam, te hülye! – vágtam oda. – Pénzt akartam kivenni… erre berohant négy férfi, maszk volt az arcukon… kiabálni kezdtek, hogy mindenki a földre, meg ilyenek… aztán elmentek és jöttek a rendőrök – ennyi tellett tőlem, hatalmas levegővételek közepette...

Nagy ívben kerüli el a legszélső házat. Csak remélni meri, hogy az elméjében lakozó kedves arc még alszik. Elképzeli, ahogy szőke haja szétterül a párnán, a takaró félig lecsúszva hever a földön, és kivillan az izmos férfitest alóla. Nem nehéz elképzelnie a képet, annyiszor látta már álmaiban, mintha minden éjjelét és reggelét vele töltötte volna... De rég is volt már az az éjszaka...

Másnap anya keltet fel, és leült az ágyam mellé:
- Szia kicsim, hogy telt az éjszakád? Láttam, telihold volt, tudtál aludni? - kérdezte aggódva azon, hogy aludtam eleget.
- Neked is jó reggelt, Anya, nem volt gond az alvással - mormogtam holt álmosan...

Messziről jött vándor, mondd csak, hiszel-e a mesékben? Képes vagy-e gyermeki ártatlansággal, kitárulkozó szívvel befogadni mindazt, amit adni készülök neked? Ha a válaszod nem, akkor sürgősen irányítsd az egered a vissza gombra, viszont ha igen, bízz meg bennem, kinyitom a kaput, és kézen fogva együtt lépünk be egy másik világba...

Egyre érdekesebb dolgok történnek körülöttem, mi több még a nővérem is belekotnyeleskedik mindenbe. Mintha annyira értené, azt min is megyek keresztül nap, mint nap. Sebaj, előbb-utóbb rájön, hogy ő sem érti azokat a dolgokat, amik engem vezérelnek. Nem értheti meg, ebben biztos vagyok, ő nem élte át mindazt, amit én, honnan is tudhatná ezek után milyen nehéz nekem, és azt hiszem, ezt más sem értheti...

- Most igen szomorú hírrel kell búcsúzzam tőletek. Egy magát Lord Voldemortnak hívó sötét mágus, és hívei, szedik az áldozataikat. Voldemort és a halálfalók, a varázsvilág élére kívánnak törni. Mugligyűlölők, a leggonoszabb eszméket vallják, amit ember valaha is ismert, és nem riadnak vissza semmilyen eszköztől a hatalomért. Biztos forrásokból értesültünk, hogy az ő merényletük volt a tavaly télen történt dementortámadás...

Kábultan bólintok, de nem érzem jól magam. Hogyan is érezhetném!? A szerelmem holnap nősül tőlem 600 km-re, és nem engem vesz el. Mit is mondott Katey, hol lesz pontosan? És mit tett hozzá? Reméli, megjön az eszem. Tegnap még nem értettem, mire gondol.
Ugyan udvariasságból kaptam meghívót, de eszem ágában sem volt elmenni csak azért, hogy szenvedjek. Hát most megyek, bár nem azért, hogy együtt ünnepeljek velük. Beszélnem kell Sammel, ha kicsit megkésve is...