Történetek

Miközben fejét a lány mellei közé temette, Milli érezte, ahogy a fiú pénisze hozzányomódik a combjához. Levette a melltartóját, és miközben eldobta, vele küldte az utolsó kételyeit is. Norbi magához ölelte, majd hirtelen megfordultak. Feljebb húzta magán a lányt, úgy hogy mellbimbói éppen a szája fölött csábították, keze pedig a combján és a fenekén mozgott fel-le...

- Mi a neve? - kérdezte Lily.
- Hát te nem is figyelsz? Hol járnak a gondolataid Lily drágám? - mormolta Christine.
- Sarah Pitont mondott McGalagony - válaszolt Alice, miközben ő is a széken ülő lányt pásztázta.
- Miért gondolkodik ennyi ideig a Süveg? - aggodalmaskodott Lily szokásához híven.
- Biztosan több házba is megfelelnek a tulajdonságai - tippelt Alice...

Nem tudja, melyik szoba felé induljon. A gyilkosnak annak idején szerencséje volt vele, hiszen ő akkor nem tartózkodott a házban, neki most végeznie kell a nagyobbik gyerekkel is. Pillanatnyi hezitálás után dönt, jobbra fordul, és a szomszédos szoba kilincsére teszi a kezét. Semmi neszt nem okoz, amikor kinyitja az ajtót...

- Arra gondolok, lehetne rosszabb. Hála a szervezet konstans voltának, helyhez kötöttségének és az agyvelő alapvető konzervativizmusának. Ám muszáj végigjátszani ezt, végtére is a gondolataink egyetlen nagybetűs Magántulajdonunk.
A szabadság rabság. A rabság unalom...

- Figyelmet kérnék! Szólnék pár szót. Ha beszéd lenne, akkor úgy kellene kezdenem, hogy kedves rokonok, barátok, ismerősök és munkatársak. De szavaimat nem annak számom, így engedjétek meg mondanivalóm efféle kezdését. Kedves barátaim. Köszönöm, hogy eljöttetek és velünk örültök ezen a napon. Hosszú út vezetett el idáig, és tudom, egyedül sosem sikerült volna. Egész életemben a hit ereje vezette gondolataimat és cselekedeteimet. Én sok mindenben hiszek, amiben az emberek nem, és elvetem...

Nem kezdtem el rohanni, nem lett volna értelme. Megszorítottam a botomat a köpenyem alatt. Megpróbáltam a legkisebb neszre is odafigyelni, nem az első dolog, hogy egy ilyen szörnnyel állok szemben, de remélem hogy nem is az utolsó. Ha még fiatal könnyű dolgom lesz, de ha már tapasztaltabb vérfarkassal állok szemben, lehet, hogy itt hagyom a fogamat...

Elkezdődött az óra. Hamar rájöttem, hogy az egyetem nem olyan, mint a gimi. Az óra kemény volt, nekem pedig elég sokat kellett jegyzetelni. Shinya-ra néztem és láttam, ő is szorgalmasan írja a tanár szavait. Néha lopva rám pillantott, de ezen kívül nem történt semmi.
Végre másfél óra kínszenvedés után vége lett az órának. Persze a professzor nem felejtett el házit is feladni. Húsz oldalt kell elolvasni szerdára, ráadásul össze kell foglalni írásban...

Szeretni. Forró áramként terjedt szét a szó a testében, tudta, hogy a hideg nem tarthatja vissza őt többé. Tett egy lépést. Mégy egyet. Még egyet. Képes rá. Meg tudja csinálni. Megszaporázta lépteit, egyre följebb és följebb jutott, de érezte az erőt, amely egyre jobban vissza akarja húzni. Az erőt, amely mindig földhöz ragasztja az embereket, amely mindig visszarántja őket a porba. Nem! Ezúttal nem teszi őt nyomorulttá...

Amikor végre magunk mögött hagytuk azt az átkozott sírkertet, úgy éreztem, mintha egy hatalmas kőtömb zúdult volna le a szívemről, ráadásul a fülem is rögvest kitisztult. Ez csak két dolgot jelenthet: vagy hajnalodik, amire, ahogyan az égre néztem, vajmi kevés esélyt láttam, vagy pedig tényleg az mulasztotta el, hogy tettem egy kört a temetőben. Nem tudom. Most már tisztán hallottam a szél halk neszezését, az egymásnak ütődő falevelek tompa zaját, és Nathan szívének egyenletes dobogását......

A lány ismét a Szűzanyára nézett, és ömleni kezdett belőle a szó. Mindent elmesélt, aztán csak ült ott, mint aki teljesen kiürült. A barát közben mellé ült, és most elborult arccal nézett ő is az oltárra. Aztán rekedt hangon megszólat.
- Tudtad, hogy az ördöggel cimborálsz?
- Eleinte nem, de mióta megismertem Cliffet, már igen.
- Minél előbb menjetek el innen. Szerelmeteket pedig minél előbb érvényesítsétek. A bűnös üvegcsét pedig azonnal dobd el, ha hazaértél...