Történetek

Újabb visszaesési hullám volt ma a mutáns-gyógyszer piacon. A szer – mint múlt hónapban kiderült - csak ideiglenesen állította le az X-gének működését, mely óriási botrányt váltott ki nemcsak politikai, de a társadalom szempontjából is. Ezrek tüntetnek, míg a pánik egyre csak fokozódik az országban, az elnök pedig fokozta, mikor tegnapelőtt nyilvánosan kijelentette: „Erőszakosabb eszközökhöz kell folyamodni.”

- Öhm… kérsz még egyet? – a lány bólintott. – Király. Akkor, maradj itt, mindjárt hozom… - amint a fiú hátat fordított, és elindult a pult felé, Anna is megfordult, és az ellenkező irányba, az egyik falhoz sétált. Itt nem félhomály volt, hanem teljes sötétség, amit pár fiatal ki is használt, és szinte fulladozva falták egymást. A lány keresett egy üres pontot, és leült. Eszében sem volt, hogy megvárja a fiút, vagy beszélgessen vele. Őt már nem érdeklik a férfiak, nem hagyja megint összetörni...

Halkan zörren a kulcs a kezében. Egy pillanatra megáll és körülnéz. Átöleli a sötétség és az utcai lámpák fényéből lakmározó félhomály. Lábujjhegyen lépdel a folyosón, ilyen későn alszik az egész ház. Szinte hallani lehet az ablakok lezárt szemhéja alól a szuszogást.
Megáll az ajtó előtt. Félmosoly játszik az ajkain. Nem várják, nem virrasztanak miatta, csak a csend figyeli őt félrehajtott fejjel...

Gregor Dion szerencselovag és nőcsábász, hangos gyerekordításra ébredt. Először nem is tudta hol van, és úgy érezte, mintha fejjel lefelé lógna valahol.
Gyorsan átfutott az agyán az elmúlt éjszaka:
…...egy város melletti fogadóban ivott két muskétással, amikor egy felszarvazott férj párbajra hívta... ...segg részegen tántorgott ki a fogadó elé, ahol pisztolyt nyomtak a kezébe, valami nagy durranásra emlékszik, aztán semmi...

Micsoda remek percei voltak ezek a napnak, amint ott állt a gumiszoba, vagy a társalgó szoba előtt magára erőltetett mosollyal, lelkében pedig kínzó rettegéssel. Minden percben attól tartott, mikor fog a saját szülőanyja eléugrani, és torkaszakadtából azt üvöltözni, hogy mennyire gyűlöli őt, és ha tehetné, átszúrná lánya szívét egy késsel. Szenvedés volt ez a lánynak és gyönyör az anyának. Gyönyör, mert arról álmodozhatott, hogyan pusztítsa el egyszülött gyermekét, ki hajdan a reményt...

Borús őszi reggel van. Mack épp testvéréhez Niel-hez készül Írországba, ugyanis már vagy fél éve nem látta. Régen szinte minden nap találkoztak, csak hát kint jobban fizető állást talált, így ő kiment, Mack meg itthon maradt, de csak azért, mert jobban szereti a megszokott környezetet, amit már valamennyire kiismert...

A szombati ebédnél anya csak annyit szólt:
- Jövő héten pakolunk! - majdnem félrenyeltem a levest, ami a számba volt. Anya csak mosolygott rám, majd folytatta az evést. Ezzel az izgalommal teltek a hétköznapok...

Noémie próbálta megszokni a kialakult helyzetet. Ugyanis furcsán érezte magát, amiért olyan közel került Matthez. Csak pár lakásnyira tőle… És ez valamiért zavarta. Nem az esetleges civakodások miatt, hanem csak úgy általánosságban. Fogalma sem volt, miért érzi ezt, de furcsán érintette a dolog. Amíg Matt befogta a száját, ő is csendben maradt. Így ha nem találkoztak, akkor nem is nagyon keresték egymás társaságát...

A fiú mosolyogva nézett le rá, aztán lassan mozogni kezdett. Anne nedves öle kellemesen csúszott, így teljes hosszában be tudta járni, hatalmas gyönyört okozva ezzel magának is, és a lánynak is. Közben kibogozta a lány blúzának kötőjét, és szétnyitotta. Kibuggyantak a kis mellek, a bimbói úgy meredtek az égnek, mint két szarvacska. Lehajolt, és felváltva szopta őket. Anne kezei a lepedőt markolták a gyönyörtől...

A hatodik hónapban jártam. Éppen Danielt vártuk anyámmal az egyik buszmegállóban. Már megpillantottam a kocsit. A kereszteződésen jött át, amikor hirtelen oldalról iszonyatos sebességgel bevágódott egy kocsi és telibe találta Danielt. Azt hittem, megüt a guta. Összeestem volna, ha anyám nem kap el. Odarohantunk a kocsikhoz. Benéztem és láttam, hogy Daniel eszméletlen és vérzik a feje. Zokogásban törtem ki. Hirtelen olyan éles fájdalom nyilallt a hasamba, hogy térdre estem; ez még inkább...