Történetek

Anyu mormol valamit, de a lány nem érti. Kimegy a szobából, kinyitja az üveget, és önt ide is, oda is a löttyből. Szépen egyenletesen, ahogy a haját szokta fésülgetni.
A bejárati ajtó előtt játszadozik így, amikor egy alakot lát meg a tömör üvegen keresztül.
Széles mosolyra nyílik a szája. Igazi, és őszinte. Halkan kinyitja az ajtót. A kulcsok alig zörrenek meg egyszer kétszer...

Visszafordultam a vámpírok felé. Mindketten csak bólintottak. Nem igazán a tényleges engedélyemre volt szükségük, de tisztelték annyira a barátságunkat, hogy adjanak egy kis időt, amíg én is belátom, hogy nincs más választásunk, és ne utasítsák a hátam mögött a Fürkészeket. Bár gyanítom, hogy ebben főleg Rüsztiék keze volt. Csonyiból például az életben nem néznék ki annyi érzelmet, ami egy ilyen lépéshez kell. Vagy érzelmet úgy egyáltalán. Ha Solon halott, majd megbosszuljuk. Ő ezt a nyelvet...

Oly fájdalmas a szerelem. Amikor összeveszünk, és érzem a fájdalmat, érzem, hogy szenvedsz, és akarsz, csak megölelni, csak a karjaidban tartani hosszú percekig, mozdulatlanul... Csak mélyen a szemembe nézni, és látni, mennyi érzés kavarog bennem, amikor Veled vagyok...

- Mama, Aladár sosem fogja megkérni a kezemet.
- Már miért ne kérné? Gyönyörű, jó családból származó lány vagy, tökéletes nevelést kaptál, a hozományod se kevés, ki az a bolond, akinek nem kellenél?
- Dr. Barna Aladár. Egyrészt, mert úgy fél a mamától, mint ördög a tömjénfüsttől, másrészt egyszer már megkérte a kezemet, de én visszautasítottam.
- Mit csináltál? - kérdezte a mama meglepetten és letette a csészét.
- Ugyan a mama sem gondolhatja komolyan, hogy hozzámenjek...

Most újra regiztem, előzőleg Adela néven voltam fenn. Akkor felraktam a HOMM3- A Holtak Csókja c. történetem 3 fejezetét. Ez is a Heroes of Might and Magic 3 világában játszódik, csak újra kezdtem a történetet. Néhány helyen hasonlít az előzőre, de aztán más tájékra evez. Jó olvasást! :)

Ki lehet az, senkit nem hallottam közeledni?! Gyorsan hátat fordítottam a szobornak, és szembe kerültem egy, magas, talpig feketébe öltözött férfival. Hosszú fekete köpenye, és széles karimájú kalapja miatt igen ijesztően hatott. Maga mögött, egy fehér lovat vezetett.
Ahogy jobban felém fordult, láttam, hogy egész arcát fehér maszk fedi. Ijedten léptem egy lépést hátra, s csak nem a szobornak mentem.
- Riadalomra semmi ok, Noir kisasszony – mondta nyugodtan az idegen, és szokatlanul...

Mondtam, hogy nem jó ötlet. Most nézz meg, remeg a kezem, azt hiszem, lábon hordtam ki egy infarktust..... hogy te is? Szegénykém, mutasd csak. Tényleg, hogy ver a szíved!.... Hogy mit akarsz? Ott is...? Bolond vagy, de mutasd... Tényleg. Érzem, ahogy lüktet a tenyerem alatt... hogy jó? Annyira, hogy nem kapsz levegőt? Lám, csak lám.... Hogy meddig mennék el veled? Itt? Most?.. Ne, ne, ne olyan hevesen!...

Meghatottan álltunk a csodálatos csúcsok előtt, és elmélyedve néztük a sötét semmibe vesző fényeket az éjszaka csöndjében. Te meg csak néztél rám, és láttam a szemedben azt a vágyat, hogy hazudjak szépet a máért és a holnapért, és ne törődjek mással. Annyiszor volt más arcod, annyiszor volt más neved, de mindig ezt kérted, hogy menjünk, sétáljunk egyet a fák alatt, ahol laposabb a táj, ahol szelídebbek a lankák, ahol messzebbre látni...

A Démonasszony felvont szemöldökkel nézett rám. Nem igazán használom ezt a képességem, de most egyszerűen nem volt idegem semmihez. Valahol engem is meglehet érteni nem? Nhaxra behunyta a szemét, és én ugyanolyan élesen láttam a felszabdalt ábrát, mint ő. Újabb intésre a lenti ábrából kicsúsztak a kívánt részek és immár három Rúna volt előttünk. Nem akartam rájuk nézni, sejtettem, hogy valami olyasmit tudnék meg belőle, amit nem akarok...

- Ez egy vámpírjel. Ősrégi és viszonylag közismert - folytatta Nhaxra, és a levegőben végigfutatta az ujját a kialakult Jelen. - Többféle jelentése ismert. Jószándékú, Irgalmas, Nagylelkű.
- És egyben egy Farkasé is. Az Alfáé – felelte Rüszti.- de a jelentését nem ismerem.
Átmentünk az ő oldalára, meglódult a szívverésem. A porba rajzolt rúna innen nézve is értelmes volt.
- Sötétség, rosszindulat – suttogtam. - Mit vettél ki belőle?