NEW York LIFE /1. rész/

/Az alábbi történet kitalált, és fiktív személyek szerepelnek benne. Folytatásos/sorozat írásnak szánom... Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. üdv:datolya./


Főbb szereplők:

Susanna Glad/Sue, Susi, Suze/ : fsz.
Joseph Glad/Josh/ : Susi legidősebb bátyja
Robert Glad/Rob/ : Susi bátyja, Josh öccse
Mr. Joseph Glad: Susi, Rob és Josh apja, Mrs. Glad férje
Mrs Glad: Susi, Rib és Josh anyja, Mr Glad felesége
Katheline Michelson/Katy, Kate/: Robert menyasszonya
Christina Simon/Christin, Chris/: Josh menyasszonya
Stephen Blayerd/Stef, Stefy/ : Josh legjobb barátja, Mr Joseph ügyvédje
Maryel Scanlon /Mar/: Susi legjobb barátnője, Stephen exe
Dylan McKay/Dyl/: Stephen és Josh barátja, Susannal kedvelik egymást



Az alaptörténet: A történet New York-ban játszódik, főszereplője pedig Susanna Glad, egy 17éves szép leányzó.
Tini. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha szülei, és olykor elviselhetetlen bátyja(i) nem keserítenék meg az életét...
Pedig így van, ám mindez még komolyabbá válik, amikor Stephen, a jóképű ügyvéd meg érkezik Miami-ból, és be lép a Glad család, de főleg Sue életébe.
Susan élete a feje tetejére áll, különleges szálak fonódnak közte és az ügyvéd közt, minden alakul... és a végén már senki sem tudja, hogy ki kivel van.
A lány családjának eltökélt szándéka a jó és hibátlan nevelés, na és persze a lány ártatlanságának megóvása.
A feladatot mindenki nagyon komolyan veszi, ám a lány fülyül a szabályokra, ellentmond, bajokba keveredik, de barátnője Maryel segítségével megpróbál minden akadályt áthágni.
Ám az érzéseinek senki sem tud parancsolni, és mindenki élete meglepő fordulatot vesz…





Július eleje volt, a nap pedig melegen tűzött.
A narancssárga sötétítő függönyön is átütöttek a sugarai és a szobában fülledt meleg volt.
Susi félig kitakarózva feküdt az ágyban, még aludt, ám elviselhetetlen hőségre ébredt, lerúgta magáról a takarót, felpattant és gyorsan az ablakkilincsért nyúlt. Majd az órára pillantott 11:30…
Lentről kiabálást hallott:
- Susanna! Nem kéne még felkelned?! - kiabált fel az anyja. A lány erőt vett magán, lezuhanyozott, elintézte a reggeli teendőket, hullámos haját pedig lazán felkötötte.
Viszont a ruha. Na igen 10 percig tétlenül állt a gardrób előtt még végül egy pink top és egy fehér sort mellett döntött.
Kilépett a szobából és lekocogott a lépcsőn.
A konyhában csak az anyját találta.
- Jó reggelt - mondta félmosollyal a lány, és egy pohár juice-t töltött magának.
- Csak nem felketél? Apádnak beszéde van veled, az irodában vár. És valami tartalmasabbat is ehetnél!- felelte az anyja.
- Jól van, beszélek apával, aztán megreggelizem-mondta a lány és kisétált a konyhából, nem akart sietni, de tudta, hogy végül úgyis eléri az iroda ajtaját. Nem szeretett oda bemenni, unalmasnak találta, papír-papír hátán, és tudta, hogy ha az apja az irodába hívja akkor kemény fejmosás következik….
Mély levegőt vett, kopogott, majd kinyitotta a hatalmas mahagóni ajtót, és belépett.
A falak sárgák voltak közvetlenül az ajtóval szemben pedig egy nagy fa íróasztal állt, mögötte bőrfotellel, melyben az apja ült.
- Szia apa, beszélni akartál velem.
- Susi, gyere be, ülj le! Mindjárt végzek - és aláfirkantott egy papírt.
Susi nézelődött, bár már sokszor járt itt. És gondolatok cikáztak át az agyán, hogy mi lehet az a fontos dolog, amiről az apja beszélni akar vele.
- Tehát. Ma érkezik Stephen Bleyerd, utoljára 10 éve találkoztatok - szólt az apja, és letett a kezében lévő tollat.
- Igen?! - kérdezte a lány értetlenül.
- A lényegre térek, ő most 26 éves, és elég sok időt fog a házunkban tölteni, nem örülnék, ha… - a lány az első szavaknál kimeresztette a szemét, és hátrahuppant a székben. Nem örülnék ,ha”, mi jár a fejedben apa?! - gondolta magában a lány, ám amikor az apja folytatta a kioktatást, ám kezdte magát szégyellni, és muszáj volt félbeszakítania.:
- Apa! Nagyon örülök, hogy új ügyvéded lesz, mert tudom, hogy sokat dolgozol és hogy problémák vannak a céggel, de nem kell izgulnod, semmi baj nem lesz - mondta, és remélte, hogy ezzel megnyugtatja apját.

Mr. Glad hátradőlt a fekete bőr főnöki székben, ám még feszültebb lett, és hozzá tette:
- Tudod, az én lányomat senki sem csinálhatja fel! 19. Ez a szám lebegjen a szemed előtt.
Sue, már tényleg a szégyen legfelső fokán volt és érezte, hogy arca lángra gyúl. Oldalra nézett, és megforgatta a szemét.
-19, te jó ég! Addig még van 2 évem! Miért nem inkább 40?! - gondolta, és szerette volna itthagyni az irodát az apjával együtt - különben is 10 éve annyi emberrel találkozott, nem is emlékszik már a srácra. Biztos valami szemüveges, okostojás egyetemista.- agyalt tovább, majd így szolt:
- Jól van, akarsz még valamit apa?- kérdezte, és reménykedet a „NEM” válaszban.
- Nem, ennyit szerettem volna - szólt az apja.
A lány felpattant és kisietett az irodából.
-19 persze - zsörtölődött magában - na és Stephen Blayerd, a nagyokos ügyvéded! Még egy ütődött- mormolta tovább és felsietett a lépcsőn, mert a beszélgetéstől már a reggelit sem kívánta.
A szobájában már kellemesebb volt a levegő, lehuppant az ágyra és egy magazint kezdett böngészni.
Fél órával késöbb csörgött a telefon.
Maryel volt az.
- Hello Suze! Mi újság?! Ma érkezik Stephen.- lelkendezett a barátnője a kagyló másik végén, aki mellesleg 6 évvel volt idősebb nála.
- Hali. Semmi, aha és ez miért olyan jó?- kérdezte kedvetlenül, és azon gondolkodott, hogy miért beszél ma mindenki erről, és hogy miért olyan nagy szám ez a Blayerd….
- Miért olyan jó?! Ha meglátod a srácot fejjel mész a falnak, oltári pasi, apád totál kifog akadni tőle! Érted?! Eszméletlenül jóképű és a teste… - Maryel már szinte kiabált, annyira beleélte magát a beszélgetésbe.
- Fejjel megyek a falnak? Baromi jó - mondta Suze színlelt lelkesedéssel és hozzátette:- Amugy apám új ügyvédje lesz, ma mesélt róla.
- Ügyvédje?!- kiáltotta el magát Mar. –Hehh, merész választás, de biztos segíti majd apád melóját.
- Biztosan - mondta a lány, de elege volt már ebből a témából és szerette volna letenni a kagylót.
- Na jó kislány, nekem most mennem kell dolgozni, de ne feledd ami mondtam. Meg fogja változtatni az életedet!
- Jól van, menj csak - szólt Sue. –Hát reméljük - tette hozzá végül. – Hello.
- Hello - mondta Mar, és letették a telefont.
Susi csak a fejét csóválta és hatalmasat vágott ököllel az ágyra.
- Eléééég!- kiáltotta el magát. De lentről hang szűrődött fel, Josh hangját tudta kivenni belőle, az apjáét, és még valakiét.
Felállt az ágyról kinyitotta az ajtót, és szokásával ellentétben, kivételesen hallgatózni kezdett.
- Milyen volt az út?! - ezt csakis Josh kérdezhette, legalábbis a hang az övé volt.
- Kocsival, kicsit hosszú, de ideértem - felelte az idegen.
- Tehát a legjobb ügyvéd!- kiáltott fel Mr. Glad.

Suze nem bírta tovább a sablonos beszélgetést, kijebb lépett a szobából és lassan, fejében a szemüveges ügyvédpalánta szánalmas képével elkezdett lefelé kocogni a lépcsőn.
Ám az utolsó lépcsőfokon megállt és a 3 férfira meredt.
- Hello - szólt oda, és várta, hogy a sötét barna hajú férfi felé forduljon.
A 3 férfi egyszerre pördült meg.
És az ügyvéd lazán odalökte neki: -Csáó.
A lány, azt hitte leesik a lépcsőről, elfelejtette melyik fokon áll és hatalmasat lépett lefelé, de nem esett el.
-Kiez?!- gondolta, az új ügyvéd??! Neeem! Ahhoz túl jó, Atyaég.- Suze nagyot nyelt és tovább nézte a férfit.
A férfi kivillantotta vakítóan fehér fogait és kezét nyújtva közelebb lépett.
- Stephen Blayerd vagyok, örülök - szólt a srác
Suze is kinyújtotta a kezét, és a férfi vakítóan zöld szemeibe nézett.
- Susi Glad, énis örülök - nyögte ki végül.
- A húgom - mondta lazán Josh.

Suze kezdte magát elszégyellni. -A haja biztosan kócos, és tutira szánalmasan néz ki - gondolta- az ügyvéddel ellentétben, aki narancssárga, hawaii virágmintás sortot viselt, fehér pólóval, és fekete strandpapuccsal, mégis hibátlannak találta.
A fehér csodálatosan kiemelte napbarnított bőrének a színét. Széles vállán és izmos karján megfeszült a póló.
A nadrágban tökéletese volt a feneke. Magas volt és kimondhatatlanul jóképű! Határozott arcvonással, rövid, sötétbarna hajjal és tengerzöld szemekkel fűszerezve.
És volt még valami, ami nem kerülhette el a lány figyelmét. A férfi bal karján egy nonfiguratív tetoválás volt.
- Istenem, mit ígértem én neked apa?! Még hogy minden rendben lesz… – mondta magában aggodalmasan a lány.
- Muti a verdát Stef- mondta izgatottan Josh, a húga pedig még csak ekkor tért magához a gondolataiból.
- Na gyere, most rakattam rá új gumikat, így jobban bírja a gyorsulást - mondta lazán és szlengesen Stephen.
- Tetkó?! Ügyvéd?! Sportkocsi?! Gyorsulás?! - pörgött Suze agya. - Igazad van Mar, tényleg megváltoztatja majd az életemet…



- Folytatása következik -