Alku

4. fejezet: Alku

Már jócskán elmúlt éjfél, amikor Tamika útra kelt, hogy megkeresse Rion szobáját. Minél hamarabb szerette volna tudatni tervét a hadvezérrel. Bár kétségei voltak, hogy a férfi elfogadja-e az ajánlatát.
Végül egy emelettel feljebb megtalálta a megfelelő ajtót és halkan bekopogott. A szobából mozgolódás hallatszott, majd egyszer csak kinyílt az ajtó.
Rion fel sem ismerte ki a kései látogató, mert Tamika fejére húzta fekete köpenyét. Kíváncsian fordult hát vendége felé.
- Ilyen késői órán ki zavar?- kérdezte gyanakodva.
- Lenne egy ajánlatom - szólt a kérdezett rekedt hangján, amiről a férfi rögtön tudta, ki is rejtőzik a köpeny alatt.
- Tamika! Te… ilyenkor? – húzta fel a szemöldökét. Várakozva tekintett a lányra. Igazán kíváncsi volt, mi lehet ilyen fontos ezen a késői órán.
- Beengednél?- türelmetlenkedett a másik.
- Hogyne! Gyere! Nem látott meg senki? – kémlelt ki a folyosóra, ám az egy lelket sem tartalmazott.
- Miért? Csak átjöttem! Ez talán bűn? – háborodott fel a királynő.
- Nem, csak néhányan furcsának találnák, hogy mit keres egy nő éjnek idején a szobámban. Ráadásul egy ilyen nő, mint te - hangzott a magyarázat.
Tamika levette csuklyáját és rámosolygott a hadvezérre.
- Akkor gyors leszek - azzal helyet foglalt a cseresznyefa íróasztal előtt álló, piros fotelbe. A szobán nem nagyon látszott, hogy egy hadvezér lakik benne. A rideg kőfalakra néhol fáklyák voltak akasztva és helyet kapott a Castle zászlaja is. Az asztal mellett egy baldachinos ágy állt, fehér függönnyel és fehér takaróval. A szobában helyet kapott még egy könyvespolc és még egy hatalmas láda is. A másik oldalon egy erkélyre nyílt ajtó.
- Mond, mit tehetek érted – mondta Rion és helyet foglalt az asztal másik oldalán.
Tamika egyre jobban mosolygott. Úgy gondolta nem húzza tovább az időt, rögtön a tárgyra tér.

- Nos… mit szólnál, ha egyességet kötnénk, és együtt indulnánk a Grál keresésére? – kérdezte mélyen a hadvezér szemébe nézve.
Rion elég meglepett képet vágott. Végül megszólalt.
- Miért is segítenék neked? – mosolyogva hajolt rá az asztalra és kíváncsian fürkészte a királynő arcát.
- Miért ne? Abból neked csupán hasznod lehet. – bizonygatta a lány.
- Nem hinném! – dőlt hátra a férfi. – De mi is az ajánlat?
- Egyedül nem lennék képes megszerezni a Grált, de te elég erős vagy ahhoz, hogy segíthess nekem…- időközben felállt a fotelből és az asztalt kikerülve Rion felé közeledett.
- Milyen hízelgő! – nyelt egy nagyot a férfi.
- Ha megszerezzük, miénk az egész világ! – vigyorgott Tamika és közben, a hadvezér mellkasára tette a kezét.
- Én inkább nem kérek abból a hatalomból, amit ajánlasz! – szólt határozottan.
- Gondold meg!
- Nem Tamika! – levette a lány kezét magáról, felállt és a királynő fölé tornyosult. – Ezt különben sem velem kell megbeszélned! Nem én vagyok a király.
A királynő kéjes vigyorral hajolt Rionhoz.
- Miből gondolod, hogy ha vége a Bajnokok Csatájának nem te leszel az? – búgta a férfi fülébe. Kissé elhúzódott és végig simított a másik arcán. Meglepetésére Rion nem húzódott el, pedig egy vámpírnak igen jeges érintése van.
- Te láttál valamit. – nyögte ki végül a házigazda.
- Én sok mindent látok. Pontosan tudom kik fognak meghalni a Bajnokok Csatáján. – cirógatta tovább a férfit.
- Ki fog meghalni?- bukott ki a kérdés Rionból.

Tamika vérfagyasztó nevetésben tört ki. Fejét hátravetette és úgy kacagott. A hadvezér most ébredt rá, hogy igaza volt a lánynak: Ez a nevetés is azt bizonyítja, hogy nem is annyira emberi, mint amilyennek látszik.
De nagyon gyönyörű – gondolta magában. A fekete ruha jól kiemelte csodás alakját. Derekánál egy ezüstlánc lógott, bokáig érő szoknyája combjáig fel volt hasítva több helyen. Az ujjatlan ruha felső részén nem volt nagy dekoltázs, de még így is csábítóan hatott az „áldozatokra”. A hosszú ezüst nyaklánc csak még jobban vonzotta a tekinteteket a lényegre. Hullámos, fekete haja csak megkoronázta megjelenését. Szemei most is ki voltak emelve. A festék vonala a szem vonalán túl is tartott. Azok a rideg barna szemek. Ha valaki belenézett, annak hideg futkosott a hátán…A nekropoliszi nők bűbájai nem hatottak rá, mivel elég erős varázsló volt ahhoz, hogy blokkolja a csábító jeleket, bár most úgy érezte e hirtelen csodálatnak semmi köze a nők bűbájaihoz…

Tamika észrevette, hogy mi játszódik le vendéglátója fejében, és még nagyobb mosolyra húzódott a szája. Ő is elég csábítónak találta a férfit, nem lett volna ellenvetése ellene. Egészen megértette a többi nőt, miért vannak annyira oda Rionért. A szép barna szemei, a csábos mosolya és milyen szexi, amikor haragszik…
Végül elvetette ezen gondolatait, és vissza kanyarodott a beszélgetéshez.
- Azt nem árulhatom el! Senki nem tudhatja meg mikor hal meg. Ezért kérlek, Christiannal se közöld az információt. – fordította komolyra a szót.
- Rendben - hangzott a tömör felelet.
- Helyes – mosolyodott el a királynő, majd csókot lehelt Rion arcára. –Most mennem kell. Majd máskor megvitatjuk az ügyet – mondta Tamika.
A férfi kezet csókolt neki és még egy ideig bámulták egymást. Aztán a lány észbe kapott, vidáman magára kanyarintotta köpenyét, majd elegánsan távozott a szobából.
Igazán elégedett volt magával. Úgy érezte sikeres volt a terve, már csak idő kérdése és Rion úgyis beadja a derekát…

Rion egész éjszaka forgolódott ágyában. Nagyon nyugtalanították a fejlemények. Christian meghal és ő lesz az új király…most cseppet sem hangzott jól. Vajon hányan fognak még meghalni? Lehet, hogy Haarty is odavész? Remélte nem kerül erre sor. Nem volt szép ilyet mondani, de Rion Haartyt sokkal jobban szerette bátyjánál és ez látszott is azon, ahogyan viselkedik vele. Christian is nagy veszteség lenne, de Haarty…bele sem mert gondolni mi lenne vele, ha az a kis idétlenség nem lenne vele többé.
Meg aztán ott van az, hogy Tamikával kellene megkeresnie a Grált. Mit szólnának, ha összeállna a halálos ellenségével? A Nekropolisszal mindig is nagy haragban voltak, a két birodalom népe úgy gyűlöli egymást, ahogy csak lehet… és akkor álljon össze velük? Mi haszna lenne belőle? Ezt még alaposan át kell gondolnia. Majd Tamika részletezi a tervet.
Mikor rágondolt a mai esetre, mosolyra húzódott a szája. Így is alig bírt józan maradni. Ha sokáig egy légtérben kell lennie azzal a nővel, elveszik… bár, ha jobban bele gondolta, annyira nem is bánná…