Történetek

Beállt a zuhany alá és hagyta, hogy a meleg víz lemosson róla minden szennyet, lemossa bánatát... és mint csaknem minden nap, amikor visszajönnek a Munabis király piramisából, most is szappanozni kezdte magát, sikamlós kezeivel masszírozta gyönyörű, gömbölyded melleit, eljátszogatott apró bimbóival, majd először a zuhannyal masszírozva fiatal punciját, végül mindkét keze igénybevételével érzékien megujjazta magát...

Kínos lassúsággal csusszantam lejjebb és lejjebb lábai között. Most is először a kezem kalandozott, csak azt követte szám. Milliről millire fedeztem fel mézescsuprát. Barbi folyamatosan próbálta közelebb nyomni fejemet pinájához, combjaival pedig szorosan körbezárta azt, így ha akartam volna se menekülhetek...

Nahát… Te olyan szépen mosolyogsz. Ráadásul rám. De nem is szépen, hanem inkább kajánul. Nem igaz? Csalogatsz, úgy érzem. Vajon oda merjek menni? Biztos? Hát jó. Még így húsz centiről is kaján a mosolyod. Komolyan! Na de jól érzed a ritmust! Hidd már el nekem, ha mondom! Egyébként hogy hívnak? Szép név…

Gyorsan levettük megmaradt ruhadarabjainkat. Ágaskodó hímtagja, mint kard, úgy ugrott elő alsónadrágjából. Rögtön lecsaptam rá. Kezemet ráhelyeztem, és finoman, a makk alatt lévő részt is simogatva, fel-le húzogattam péniszén a bőrt. Utána odahajoltam hozzá, és nyelvemmel kezdtem el rajta játszani...

Őt senki sem szerette. A tanárnő ügyet sem vetett rá, amikor Elfie unalmában a függönnyel játszott, vagy aludt. Érdekesnek találtam. Kinézetre sem volt egy átlagos fiú, barna haja mindig kócos volt, teste félig kidolgozott, a szeme… Volt benne valami, amit máig nem tudok megfogalmazni. Hűvös volt, nem szólt hozzám, megvolt a maga világa. Egy hónap után megtört a jég. Rám nézett és csak annyit kérdezett:
- Há’ te meg minek ülsz itt? ...

Ahogy folytatódik az életem, és amik történtek velem egyre jobban érzem, hogy változik a világ, talán kezd egy kicsit rosszul működni minden, a jó elkapja a rossz büntetését. Valahogy úgy érzem, néha nem elég normálisan gondolkozni, és érzelmeket kimutatni, valahogy már ez sem lényeges már sok embernek. Valahogy az életben, sokszor nem elég az, hogy pozitívan állunk hozzá, mindig jóban hinni, aztán még is rossz dolgok történnek meg...

Nemsokára megtörtént az aktus, és John nem is tudta, mekkora őrültséget követett el. Ugyanis a nő valamiféle démon volt, és egy halandó férfi örökítőanyagára volt szüksége ahhoz, hogy világra hozhasson egy rendkívül erős és gonosz démongyermeket...

Sándor visszatért 2009-be, de attól még, hogy negyedszázaddal korábban sikerült homokossá tenni egy fiatal vasutast, nem lett a világ sem édenkert, sem kiégett atomtemető. Ugyanolyan szar és szürke maradt minden, rohanó seggű emberekkel és felháborítóan magas szennyezőanyag-kibocsátással. Sándor ezen még nem lepődött volna meg, de azon igen, hogy ugyanabba a vasúti kocsi tért vissza (igaz, nem a klotyóba, hanem bepréselve az egyik ülés feletti csomagtartóba). Legfőképpen azonban az döbbentette...

- Háromszög... csináljuk háromszögben - lihegtem. Miközben felrémlett a körbenyaló lányok képe.
Nem kellett magyaráznom. Hamar felvettük a pózt, és vadul nyalni kezdtük egymás tűzforró tocsogó pinájt. Én élveztem el újra leghamarabb, azután Eszter, végül Lia. Hangosan nyögdécseltünk.

Aldor egy kereskedő volt a Zetr galaxisból. Volt egy űrhajója, a Trade Star, amivel éppen egy bolygó felé tartott. Eközben Aldor bámulta a messzi csillagokat és azon gondolkozott, hogy tényleg végtelen-e az univerzum. Hogyha bejárhatna minden egyes bolygót, és több ezer más életformával találkozhatna... Vajon milyen fejlettek lehetnek az univerzum többi lényei? - gondolkodott magában Aldor, amikor hirtelen megbillent a hajó...