Siófokon a Baross utcában van egy iskola. Komor épület a maga lenyűgöző Balatonával. Olyan épület ez, melyben csupa útját, célját vesztett diák jár.
A földszinten álltam és csak álltam meredten. Nem akartam itt álldogálni, de a földbe gyökeredzett a lábam. Mintha vártam volna valamire vagy valakire. Menekülni akartam, minél messzebb. De a lábam nem engedett a parancsnak. Feszültség és szorongás lett úrrá rajtam. Aki aztán meg is jött, egy nagy fekete táskával, amit felcipelt az emeletre. Egyszerű kis nő volt a maga rongyos ruhájával és ősz hajával. Úgy éreztem, hogy követnem kell. Ki kell derítenem, hogy mit akar ez a nő, aki úgy megbabonázott. Viszont célt vesztettem, a nőt soha többet nem láttam, de éreztem, hogy jelen van.
Végre felértem a felső emeletre. Itt nem a szokott iskolai kép várt, hanem egy orvosi rendelő. Iszonyúan elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg. Az orrom facsarni kezdte a kórház-szag. Próbáltam leülni a székre, de mire leülhettem volna nyílt az ajtó. Az ajtóban egy férfi állt. Hosszú fehér köntös volt rajta. Nem emlékszem pontosan, hogy volt-e szakálla, de úgy érzem, hogy volt. Mintha Isten mása lett volna.
- Te jössz!- mondta határozottan.
Mire felálltam volna, az ajtó amilyen váratlanul nyílt ki, olyan váratlanul csapódott be az orrom előtt.
Azóta se járok orvoshoz. De a mai napig hálát mondok, hogy nem kellett bemennem ahhoz a doktorhoz. Ki tudja mi lett, volna, ha ez az istenforma alak fogad a rendelőben. Vajon tényleg isten volt? Sose volt hasonló álmom, és Isten se jelent meg soha többet nekem, ha egyáltalán ő volt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Remek, remek!
Akkor legközelebb légyszike egy jó farsangi receptet!
Vagy valamit az Antarktisz alatti olajmezőkről!
Nem is, nem is!
Legyen inkább a "Hogyan....?" sorozatból a dugókihúzás a cipőfűződdel!
:smile: :smile:
:D