Álom a Baross utcában

Siófokon a Baross utcában van egy iskola. Komor épület a maga lenyűgöző Balatonával. Olyan épület ez, melyben csupa útját, célját vesztett diák jár.
A földszinten álltam és csak álltam meredten. Nem akartam itt álldogálni, de a földbe gyökeredzett a lábam. Mintha vártam volna valamire vagy valakire. Menekülni akartam, minél messzebb. De a lábam nem engedett a parancsnak. Feszültség és szorongás lett úrrá rajtam. Aki aztán meg is jött, egy nagy fekete táskával, amit felcipelt az emeletre. Egyszerű kis nő volt a maga rongyos ruhájával és ősz hajával. Úgy éreztem, hogy követnem kell. Ki kell derítenem, hogy mit akar ez a nő, aki úgy megbabonázott. Viszont célt vesztettem, a nőt soha többet nem láttam, de éreztem, hogy jelen van.
Végre felértem a felső emeletre. Itt nem a szokott iskolai kép várt, hanem egy orvosi rendelő. Iszonyúan elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg. Az orrom facsarni kezdte a kórház-szag. Próbáltam leülni a székre, de mire leülhettem volna nyílt az ajtó. Az ajtóban egy férfi állt. Hosszú fehér köntös volt rajta. Nem emlékszem pontosan, hogy volt-e szakálla, de úgy érzem, hogy volt. Mintha Isten mása lett volna.
- Te jössz!- mondta határozottan.
Mire felálltam volna, az ajtó amilyen váratlanul nyílt ki, olyan váratlanul csapódott be az orrom előtt.
Azóta se járok orvoshoz. De a mai napig hálát mondok, hogy nem kellett bemennem ahhoz a doktorhoz. Ki tudja mi lett, volna, ha ez az istenforma alak fogad a rendelőben. Vajon tényleg isten volt? Sose volt hasonló álmom, és Isten se jelent meg soha többet nekem, ha egyáltalán ő volt.