2008. nyarán, miután leérettségiztem, édesanyám rám parancsolt, hogy keressek valami munkát, ne legyek otthon az egész szünetben. Így kötöttem ki egy étteremben felszolgálóként. Csak ebédeztetéskor dolgoztam, ez napi 3-4 órát jelentett. Épp egy borzalmas kapcsolatból léptem ki előtte, egy nálam 10 évvel idősebb pasival jártam, akinek mint utóbb kiderült, komoly alkohol-, drog-, és játékszenvedélye volt. Ahogy elkezdtem dolgozni, pasit is kerestem. Évek óta vártam az igazit, de mindig melléfogtam... És jött is. Jobban mondva jöttek, mivel, hogy két fiú is nagyon érdeklődött utánam. Az egyik, nevezzük Balázsnak, külföldön hetelt, így csak a hétvégéket tölthettük volna együtt. Nem tetszett úgy különösképpen, így visszagondolva, nem is tudom miért ragaszkodtam hozzá annyira. Talán a drága ajándékok miatt, amikkel elhalmozott. Nem tudom. Pár sms, és kb. 2 randi után összejöttünk.
Ekkor azonban megismertem a másik srácot, akit nevezzünk Kristófnak. Már az első pillanatban, amikor megláttam, olyan hevesen dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Szinte minden nap lejött az étterembe, megivott 1-2 üdcsit, beszélgettünk. Vártam, hogy elhívjon valahová, közben pedig ott volt nekem a Balázs. Aztán kb. 1 hét múlva felhívott egyik délután, hogy nincs e kedvem találkozni vele. Hát hogyne lett volna! Elmentünk a tóhoz sétálni, egész hajnalig csak beszélgettünk, csókolóztunk. Aztán bevallottam neki, hogy van a Balázs, és magam sem tudom miért, de elutasítottam Őt. Féltem tőle. Annyira tökéletes volt! Pontosan olyan jellemű, külsejű, mint amilyen pasit mindig is elképzeltem magam mellé. Féltem, hogy hamar belészeretnék, ő pedig csalódást okozna. Másnap mégis találkoztunk. És azután, meg persze azután is. Minden napra kitaláltunk valami programot, de azt kínosan kerültem, hogy \\\"ágyközelbe kerüljünk\\\". Eljött a hétvége, és tudtam, Balázs hazajön, hogy velem lehessen. Mit csinál ilyenkor az a lány, aki kezd nagyon-nagyon szerelmes lenni? Kikapcsolja a telefonját, és elmegy Kristóffal Harkányba fürdeni. Egész hétvégén nem kapcsoltam vissza a telefont, Balázs pedig a legjobb barátnőmet hívogatta folyamatosan. Végül küldtem neki egy sms-t, hogy valamelyik nap felhívom, és elmagyarázok mindent. Ekkor viszont már az éjszakákat is Kristóffal töltöttem, és ő megmutatta, mi az, szeretkezni valakivel. Olyan érzéseket mutatott, amiket még sosem éltem senkivel, pedig voltak elődei bőven...
Szerelmes lettem, de még mindig féltem, hogy csalódnom kell. Ennek ellenére a kapcsolatomat Balázzsal feladtam, Kristófot választottam. Nem is bántam meg, már másnap szerelmet vallott nekem. Azóta megtartottuk már az eljegyzésünket, és hamarosan össze is házasodunk. Szerelmünk egymás iránt pedig nem ismer határokat. Ahogy ő szokta mondani, ez azért van, mert olyan nehezen kapott meg. Mi ketten egymásnak lettünk teremtve, efelől semmi kétségem. Ő az a pasas, aki mellett az egész életemet le akarom élni, akitől gyerekeket szeretnék, és aki mindennél fontosabb számomra!
Szeretlek Babukám!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások
talán megmondja annak a szerencsétlennek, akivel jár, hogy: bocs, vége, nem?
de biztos én vagyok a naiv, és az a természetes, hogy félrekúrsz közben, nem veszed fel, ha hív, majd később szakítasz..
és még büszke is vagy rá baszd meg.
tényleg, már megvolt az eljegyzés? tavaly nyár óta ismered, és már hozzámész?
bilibe lóg a kezed, kislány. legalábbis nagyon remélem, hogy csak álmodozol.
igyál inkább egy üdcsit, és nevess jót magadon.
Bocs, hogy beleszólok, de csendesen megjegyezném, hogy a jegyesek között egyáltalán nem az idő számít, hanem a kapcsolatuk stabilitása. Íme egy példa:anyámék három hónap jegybenjárás után egybekeltek, és tessék, lassan 20 éve boldog, harmonikus házasságban élnek...
és mennyi ideje ismerték egymást előtte?
a problémám nem a jegyben járás hosszával van, hanem azzal, hogy egy év sem telt el, de már eljegyezték egymást.
csendesen félreértettél.
Amúgy egy büdös ribanc a történetíró:
"...nem is tudom miért ragaszkodtam hozzá annyira. Talán a drága ajándékok miatt, amikkel elhalmozott. Nem tudom. Pár sms, és kb. 2 randi után összejöttünk."
Már alig várom azt a sztorit, hogy:
"...sajnos nem láttam hogy Kristóf -vagyis nevezzük Bélának!- mekkora szemét alak! Képes volt kihasználni a testem és a lelkemet is, és miközben én a gyerekeket meg a boldog jövőt tervezgettem, sőt össze is jött, de sajnos csak a gyerek... de ugye a lila ködtől még mindig nem láttam, hogy a hosszas küzdelmeit értem, amit már az első évben is előszeretettel emlegetett, HAZUDTA! Átvert és Megalázott! Miközben én a szívem alatt hordtam a közös gyerekünket, ő addig elkezdett a barátaival összejárni, majd egyre durvábban viselkedett velem.
Később a barátaim is mondták, hogy látták együtt egy lánnyal elmélyülten beszélgetni, de én csak sírtam és összeszorítottam a fogamat, hiszen azt gondoltam, hogy később majd megváltozik, és minden olyan szép lesz, mint régen. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat!!!
Miután megszültem a gyerekünket, már szabályosan csak muszájból járt haza, bár a gyerekkel tényleg foglalkozott néha, velem semmit. Elmaradtak azok a csodálatos szeretkezések meg a reggelig tartó beszélgetések is, és mikor bejelentette, hogy beszélni akar velem, már tudtam, hogy mi következik, de annyira részeg volt, hogy aznap este csak ledőlt az ágyba, persze nem mellém, hiszen már régóta nem aludtunk együtt, nekem a kicsivel kellett lennem. Megpróbáltam több hónapja először odabújni mellé, hogy felidézzük azokat a régi estéket, mikor még azon a nyári estén megismertük egymást 2008-ban, és úgy szeretkeztünk, mint előtte én még senkivel, de horkantott egyet, és befordult a fal felé.
Csendesen sírtam a sötétben, az egész gyomrom egy gombócnyi görcs volt, és reggelre csak üveges szemmel bámultam magam elé a tizedik rövid kávémat iszogatva, miközben a kezemben egy öltönyös-csokornyakkendős férfi mosolygott vissza egy boldog, fehérbe öltözött nővel a karján, és a képre csak annyi volt írva: 2009, de az arcokra sokkal több... valami, ami örökre elveszett.
Kijött a szobájából, és közölte, hogy holnap elköltözik, én meg csak fakó hangon annyit kérdeztem, hogy mikor jönnek kipakolni? -meglepődött. Kicsit felhúzta a szemöldökét, majd azt mondta, "holnap délelőtt tízkor."
Az albérletből ki kellett költöznöm, mert a GYES semmire sem elég, húszévesen pedig még nem voltak tartalékaim. Édesanyám viszont forró könnyek között ölelt meg, mikor ismét visszatértem -anyaként a gyerekszobámba. Mikor először aludtam újra a régi ágyamon, lefekvés előtt sírtam egy kicsit a mosdóban, majd visszasétáltam a szobámba, halkan betettem az ajtót, lefeküdtem a hideg ágyba, és azt sóhajtottam a kitörő zokogás előtt, hogy: istenem... most mit csináljak...?"
Nos, alig várom, persze lehet színezni a sztorit lakáshitellel meg bármi mással, ezért tényleg kíváncsi vagyok!