Történetek

- Meg kell tenned, mert ez a sorsod értsd meg! Erre születtél, csak akkor mondhatom el, hogy miért jöttél e világra, ha már olyan leszel mint én! - értetlenkedve néztem mégis úgy éreztem meg kell tennem valamiért bíztam benne.
- Jól van, megteszem, ha a sors így kívánja, mit kell tennem?
- Neked semmit csak egy nászt kell együtt töltenünk - s megint azt az idegesítő vigyorral nézett a szemembe. Azt hittem rosszul hallok. Hiszen alig ismertem meg már abba is beleegyeztem, hogy...

COLUMBINUS: Mivel sok Arisztotelészt, Hippokratészt és Ptolemaioszt olvastam, tudtam, hogy rendellenesség – azaz, hogy a tettesnek nem redőzik az ujján a bőr – csak koraszülöttség esetén alakulhat ki. Viszont az Athéni Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint, amit tegnap olvastam el, az elmúlt 221 évben nem történt Hellászban koraszülés...

- Mit tud még?
- Miért izgatja magát? Elmondom mi van: vagy kivág innen, és akkor teljes joggal tovább végezhetem önpusztító, a maga mazochista módján vonzó gyakorlataimat, vagy nem, és akkor sajnálhatom magam, amiért megfosztott attól, hogy sajnáljam magam...

Jó szokása szerint éjfélkor ment haza. Időérzéke, mint mindig, átgázolt rajta. Nagyon bele tudott merülni a világrengetésbe és váltásba. Az utca teljesen kihalt volt. Csak félcipőjének kopogása visszhangzott. Soha nem félt egyedül a kísérteties órában...

Új korszak kezdődött, az istenek már csak a templomokban élnek, és minden faj emlékezetében. Tehát már rájuk sem igazán számíthatunk. Meg küldtük a levelet minden faj vezérének, hogy segítsenek titeket, de mindezidáig nem érkezett válasz, sem a hegyekből, a törpöktől, sem a havasokból, az ork hordáktól, az erdők is némán hallgatnak, kerestük a gyíkokat a barlangokban. Jóformán mind eltűntek, tehát ránk, emberekre hárul a feladat...

Sanyi összeszorította a fogát. Mély levegőt vett. Egyetlen vágya volt csak: eltűnni a férfi közeléből. Azonban az úgy tűnt, lehetetlen; amikor feltápászkodott, a férfi újra lelökte.
- Szedd össze!
Sanyi érezte, ahogy a revolver a bordái közé fúródik, így hát zsibbadt tagokkal szedegetni kezdte az üvegdarabokat, ám ekkor Gellért lenyomta őt a földre, úgy, hogy egyenest ráfeküdt a padlóra...

Egymással szemben álltunk, fogtuk egymás kezét, és… és esett az eső… Ugyanilyen nagy, nehéz cseppeket sírtak a felhők, s én be akartam futni egy eresz alá, hogy nehogy megázzak, mert fejemben már esőcseppek nélkül is túl sok minden zsongott. Szükségem is volt akkor a nyugalomra, miután dühtől és gyűlölettől izzó lélekkel lemészároltam Félix családjának minden egyes tagját. A délutáni eső egyre jobban ontotta magából a nyugalmat, nekem pedig, aki frissen született gyilkos voltam, szükségem...

Vágtázott már, láttam, ahogy rohant. Nem, kiáltottam! Nem még nem, nem lehet! És elmúlt az árny, nevetve szaladt a hegyek ormán a keleti ég messzi sarkába, ahová a Nap meleg sugara már nem jutott el. Gyengült ő is, egyre gyengült, nem ragyoghatott már annyira. S az éjszaka árnya egyre csak jött előre, nyomulva, mint a hóförgeteg, mindent elsöpört mi fény volt, mi meleg volt, mi szerelem volt. Kacagva nézte a Hold, s tudta már, másra néz aki a nappal hál, s mást suttog az éjszaka ura is,...

Itt az örök búcsú pillanata. Lassan elbúcsúznak a régi barátok, akik most részvétet nyilvánítva, fehér arccal, és kipirosodott kezekkel elballagnak Mindenki elment már. A pap is éppen most sétál el. Talán egy kicsit megolvasztotta a szívét, az a részvét, amit ő érez, mert mintha az a meleg kéz, ami az előbb hozzá ért, egy megbízható támaszt nyújtott volna a lánynak...

A tükör vörösen felizzott, és mintha folyékonnyá vált volna a feszíne. Megjelent benne Kathrina. A lány egy sziklánál volt megkötözve, és szája betömve. De a szeme haragtól csillogott, keskeny szemöldökét összevonta, vörös haja függönyként terült rá. Az egyik ra’zac felkapta. Hirtelen felhangzott az másik ra’zac beszéde...