Történetek

- Szia apa, beszélni akartál velem.
- Susi, gyere be, ülj le! Mindjárt végzek - és aláfirkantott egy papírt.
Susi nézelődött, bár már sokszor járt itt. És gondolatok cikáztak át az agyán, hogy mi lehet az a fontos dolog, amiről az apja beszélni akar vele.
- Tehát. Ma érkezik Stephen Bleyerd, utoljára 10 éve találkoztatok - szólt az apja, és letett a kezében lévő tollat.
- Igen?! - kérdezte a lány értetlenül.
- A lényegre térek, ő most 26 éves, és elég sok...

A Kapitány belökött egy súlyos faajtót, és belépett, maga után húzva Elizabethet. Az ajtót kulcsra zárta, a kulcsot pedig zsebre tette, és leült egy székre, ami egy nagyobb faasztal mellett állt. Az asztalon térképek, papírok, rengeteg körző, nagyító, és egyéb kellék hevert.
A férfi hátradőlt a széken, karjait összefonta a mellkasán, lábait pedig felrakta az asztalra, és onnan nézte a lányt, aki hátát, az ajtónak vetette...

Jó volt itt. Jó volt újra látni a gyerekkori barátokat, a rég nem látott arcokat. Maradna is szívesen, de muszáj menni, holnap dolgozni kell. Így is tovább maradt egy nappal. Pedig nem is nagyon volt kedve utazni, mikor a nagyi felhívta, hogy látogassa már meg ugyan, olyan rég járt erre. Persze az is lehet, hogy csak a meleg miatt nem volt kedve kimozdulni otthonról, hisz csaknem három óra az út, és közben még át is kell szállni...

Először csak óvatosan nyalogatta, majd szájába szívta, szopogatta, mire addig soha nem tapasztalt izgalmat és keménységet ért el. Ujjai közben fürgén mozogtak be és ki. Aktivitásom félig-meddig visszanyerve simogattam haját, és szorítottam combjaim közé fejét...

- Jöjjön el ma vacsorára – folytatta Julika. – Kérje meg a kezem a családtól, úgy ahogy a hagyományok megkövetelik. Hozzon magával egy barátot és egy nő rokonát. Hatkor vacsorázunk, jöjjön ötre. Fontos, hogy még a gyertyagyújtás előtt megkérje a kezem. Ha meggyújtottuk a gyertyát és elmondtuk az imákat, a szombat miatt várnia kell vasárnapig. Ezért fontos, hogy időben érkezzenek. Fontos, hogy tartsuk a szokásokat.
- Tudom, hogy, hogy zajlik egy lánykérés
- A mama nem fog örülni,...

Álom ez vagy valóság. Nem haltam meg. Nem hiszem, hogy a másvilágon egy ilyen förtelmes zajra kellene hátralévő időmben élnem. Élnem? Megérdemelném a szenvedést. A halált, de tudom, még élek. A sötétség körülöttem oly reménytelen, mintha már örökre elvesztem volna. Ha senki sem lenne, aki szeretne, akinek kellenék. Az élet túl nehéz, de a másvilág egy cseppet sem könnyebb és elmenekülni a megpróbáltatások elől soha sem megoldás. Én mégis ezt tettem, de megbántam...

Mert egy világot jelentesz nekem. Te vagy, aki reggel is szépnek lát, aki letörli könnyeim, aki akkor is itt van mellettem, ha senki más. Te elhitetted velem, hogy a nap miattam kel fel, hogy van értelme mindennek, hogy én is lehetek fontos. Eljöttél és segítettél, hogy újra életerős és vidám legyek. Sikerült. Erőt adtál nekem, hogy túléljek minden nehézséget, és ha csak annyi kell, hogy várjak rád egy kicsit, hát nem bánom...

Ez a történte akkor született meg a fejembe mikor megtudtam, hogy a Honda az idén nem indul a Forma 1-ben. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, a csapatot is megvették ezért előrebocsájtom, hogy semmi köze nem lesz a valóságban történtekhez. Köszönöm - SiD

- A szabályokat mindenki ismeri, de itt, mögöttem megtalálhatjátok a táblán kifüggesztve! A mai napon a birodalmak varázslényei mérik össze erejüket! Elsőként láthatunk egy gargoyle-t, aki egy baziliszkusszal mérkőzik meg! Kérem a harcosokat, fáradjanak a küzdőtérre! – a birodalmak lényei ki kérték maguknak a harcos elnevezést, így kénytelen voltak így nevezni őket. Ezzel akarták kivívni maguknak, hogy ők is vannak olyan jók, mint a királyok vagy a hadvezérek...

Xoran épp egy kellemeset kortyolt a kacsához rendelt vörös színű nedűből, mikor a marcona harcosok visszatértek immár egy fekete csuhába bugyolált alakot kísérve. Az ajtó felé indultak, mikor a fogva tartott úgy gondolta megpróbálkozik egy szökéssel. Sikertelenül.
Az egyik figyelmes kísérő még idejében elkapta a szökni próbáló csuhájának nyaki részét. A csukja lecsúszott, láthatóvá téve viselőjének arcát...