Történetek

Egyszerűen nézek ki a fejemből és gondolkodom, hogy most írjak e vagy ne, foglalkoznak-e velem vagy nem? Tudom ezermillió levél érkezik, és lehet, hogy az én problémám semmiség, de valahol úgy érzem, nincs tovább, és lépnem kell, mert nekem ez már gond számomra...

- Válaszolj már!
- Jól van. Ki vagyok? A nevem Gábriel. Mit akarok? Most már téged. És hogy mit csináltam veled? Meg haraptalak.
- És akkor most mi vagyok?
- Nemsokára vámpír, most még csak félvér, szóval jobb lesz, ha jól viselkedsz.
- Ugyan miért?
- Mert amíg félvér vagy, addig kedvemre játszhatok veled, úgy hogy ne akarj nagy kislány leni, és erősködni, mert csak megjárod...

Tamika azt tervezte, ma meglátogatja a dszin várát és visszalopja a könyvet. Aznap éjszaka csinált egy dimenziókaput, hogy eljuthasson a Tower fővárosába és majd onnan fog bejutni valahogy a palotába. Pontosabban fognak bejutni, mert Rion ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Borzasztó! Mintha egyedül nem bírná megcsinálni. A férfiak hajlamosak azt hinni, a nőknek feltétlen szükségük van rájuk. A legtöbb esetben azonban ez egyáltalán nem igaz...

- A nevem Sebastian. Azért hoztunk ide, mert veszélyben voltál, ha az a farkas megtámad, akkor meg öl, azt pedig nem hagyhatom. Neked élned kell.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elképedve
- Majd megérted, idejében mindent elmondok, csak annyit kel még tudnod, hogy veszélyben voltál egy ideje. Most nem akarlak fárasztani, pihenj csak - mondta majd adott egy puszit a homlokomra...

- Kíváncsi vagyok egypár dologra, és a sok kérdés már egy jó ideje kínoz, és sehogy sem kaptam meg rá a választ. Szerintem csak te tudnád megadni rá, így gondoltam szerencsét próbálok! - válaszolt egy kicsit zavarodottan, de határozottan Iván.
- Hmm. Meglátjuk, mit tehetünk, de szerintem elmehetnénk táncolni egyet, hisz én azért jöttem - mosolygott továbbra is Jázmin, majd megkereste a lányokat a szemével. Összehúzta a szemét, pupillái kitágultak, addig sima homlokán ráncok jelentek...

- Fel kell tennem önöknek néhány kérdést.
- Csak tessék - bólintott Dénes professzor.
- Készen áll Julianna lányuk arra, hogy elhagyja a szülői házat, hogy feleségként, és anyaként folytassa tovább az életét?
- Készen áll.
- Jó szívvel fogadnák, ha Aladár unokaöcsém feleségül kérné a lányukat?
- Áldanánk a seregek urát, a nagy szerencséért ami, a lányunkat érte...

Emma élvezte önmaga kényeztetését. A futástól ellazultak az izmai, a zuhany felfrissítette. Ahogy olajos kezével végigsimított simára borotvált testén, Adam-re gondolt és arra, hogy ma este a vacsoránál el fogja csábítani. Magához hívta meg vacsorára, valami könnyen elkészíthető ételre gondolt, amit kevés munkával össze tud hozni. Majd a szexre tereli a szót, és az alkalmas pillanatban meg fogja csókolni. Hogy mi lesz az este vége? Nos, Emma reménykedett, hogy végre egészen közelről is...

Csodálatos hirtelenséggel tért vissza tudatomba a mozgás és a hang, dobogó szívem viharos mozgása és a dobogásnak hangja fülembe. Akkor szünet, és minden eltűnik. Aztán megint hang s mozgás és érintés, mely átfut testemen. Sejtésem sem volt, mi történt és mennyi ideig voltam eszméletlen állapotban. Mindeddig szememet még nem nyitottam ki. Éreztem, hogy hanyatt fekszem. Kezemet kinyújtva magam mellett, éreztem, ahogy ujjaim közt csiklandósan végigsimulnak a bársonyos fűszálak...

Akkor még sok kilométerrel távolabb voltam, de mégis hallottam, amint nagy robajjal leválik a hegy oldala, és óriási gőzfelhőt formálva végighasít Catánián. Életem legszörnyűbb élménye volt, mégis jöttem, mert nem tehettem azt, hogy megállok, mert tudnom kell, meddig kell elmennem ahhoz, hogy ott legyek ahol lennem kell. Igen bonyolult, de gyönyörű, mindenféleképp gyönyörű. Látni az emberek szemében a fényt, amikor a kezemben tartom a gyermekeiket, akiket a romok alól mentettünk ki......

- Először is fogd be a szádat. Én nem mondok semmit az más dolga. De ha itt fogsz egész nap visítani, akkor kiharapom a nyakadat úgy vigyázz - mondta fenyegetően, majd megvillantotta a fogait és a szemét. Fel izzottak a szemei, vörösesen. A fogai pedig megvillantak a fényben. A tépőfogai nyúltabbak voltak, mint az átlagé. Nem értem micsoda ő? Milyen lény?