Történetek

Hihetetlen, hogy az ember mi mindenre képes egy kis szereteté. Valakik csak egy ölelésre vágynak, hogy érezzék nincsenek egyedül, mások elhitetik magukkal, hogy nincs szükségük senkire sem. Sajnos a mi világunk nem olyan, hogy mindenki boldogan éli hitvány kis életét. A mi világunkban csalódnunk kell abba, akit szeretünk, szenvedni érte és a sors, ha úgy gondolja eleget szórakozott velünk, elhajít minket, mint egy olcsó kis játékot...

ufrozina szaladt, ahogyan csak bírt. A törpe pedig átváltozott egy emberalakká. Sudár, fess és sármos férfivá. Csak nézett a nő után. Némi megvetéssel, szánalommal és undorral vegyítve. Gyűlölte őt minden porcikájával, és szerette őt a szerelem legnagyobb tűzével. Választania kellett a két érzés közül. A gyűlöletet választotta. Fabatkát sem ért az élete miután így elbánt vele a szeretett nő...

Folyton pörög az agyam, mindig ugyanaz az a kérdés. MIÉRT? Miért hazudnak az emberek? Miért félünk megbízni másokban? Miért nem tudom elérni a célomat? Miért és miért? Egy kérdés, sok válasz. Talán attól félünk, hogy sebezhetővé válunk. Minden válasz talánnal végződik...

- Tudnod kell azt is, hogy mindaz, amit át fogsz élni, az nem a valóság lesz. A valóságtól oly messze áll, mint amilyen közel.
- Tessék?
- A képzeletedben fog mindez végbemenni. Álomvilágban fogsz élni, ott hajtod végre a dolgodat. Nem a valóságban leszel, mégis valós dolgokat teszel. Eme vizsgával bizonyítod, hogy tiszta szívű lény vagy, és bármire képes. Így tükrözöd az álomvilágban tett dolgokat a valóságra. Amit ott teszel, az itt meg nem történt. Mégis hűséget és nemességet...

Eufrozina megkönnyebbülten ment ki a templomból, tudván, hogy nem követett el bűnt, és János pap is támogatja őt. Végre szabadnak érezte a lelkét, és szinte szárnyalni lett volna kedve a boldogságtól. Boldog volt, hiszen egy reménysugár nyílt meg előtte, ami azt sugallta, hogy újra láthatja a szerelmét. Csak abban reménykedett, hogy képes lesz megbocsátani neki Anton azt, ahogyan viselkedett vele elválásukkor. Visszaemlékezett arra a szörnyű napra...

A lány hirtelen egy különösen lágy, csilingelő hangra figyelt fel, ami felállásra késztette. Megfordulva észrevett egy vörös hajú nőt, aki szívmelengetően rá mosolygott, s mintha biztatni akarta volna ezzel, hogy menjen tovább. A gyermek hirtelen nagyon könnyűnek érezte apró testét, s viszonozta a mosolyt. Ezt követően tovább indult, immár emelt fővel...

Az osztályfőnök engedélyezte a pihenőt, valamint azt, hogy akinek kedve van, szétnézhet a közelben. Volt pár lány és pár fiú, aki csábítást érzett, hogy ne csak a helyet, hanem egymást is felfedezzék. Előkerültek a piás üvegek, és elkezdődött az alkoholfogyasztás. Aztán néhányan a nagy kószálásban valami fényt vettek észre. Azt gondolták, hogy talán a tanár háza ezért "riasztották" a csapatot, hogy induljanak. Hát elindultak...