Miért?

Folyton pörög az agyam, mindig ugyanaz az a kérdés. MIÉRT? Miért hazudnak az emberek? Miért félünk megbízni másokban? Miért nem tudom elérni a célomat? Miért és miért? Egy kérdés, sok válasz. Talán attól félünk, hogy sebezhetővé válunk. Minden válasz talánnal végződik. Hogy miért? Nem tudom. Az emberek azt sem veszik észre, ami ott van az orruk ellőt. Hogy miért? Pontosan senki sem tudja. Talán nem hisznek a saját szemüknek, talán nem bíznak magukban. Túl sok kérdés túl sok válasz, ez határozza meg az életünket. Nem figyelünk egymásra. Csak önzőzünk. A minap sétáltam az utcán láttam, ahogy egy idős hölgy át akart menni a zebrán, de nagy volt a forgalom, félt át menni, senki sem segített rajta. Nem egy álomvilágban élünk, ahogy azt az amerikai filmek mutatják.
Segítőkészség? Mi az? Egyáltalán létezik ilyen? Ha létezik is biztos, hogy nem itt van. Nem ebben a korrupcióval teli világban, ahol, ha van, pénzed mindent megkapsz. Elengednek a rendőrök, ha ittasan vezetsz csupán 10.000-ért. Lehet, hogy neki hajtasz az első fának, de ez már senkit sem fog érdekelni. A családod sír a ravatalodnál hogy miért mentél el oly hirtelen magad után hagyva azokat az embereket, akik fontosak voltak a számodra, akik szeretek. Hogy miért? Pénz, mert a mostani világ csak erről szól a PÉNZ. Nincs pénzed? Akkor egy senki vagy nem segítenek rajtad, ha az át akarsz menni a zebrán. Ha van pénzed, akkor egy egész város tudni fogja ki vagy, miért vagy itt, ki a szerelmed, mit csinálsz este.

Az embereknek pletykálkodni kell, valamiről. Nem elég szaftos a téma nincs, benne elég hazugság nem baj megoldjuk, mi emberek mindent megoldunk. A saját magunk elpusztítását is megoldjuk az életünk romokban, de nekünk mindig mást kell figyelnünk hol, bakizik. Nem baj az, ha az élete egy rakás trágyával egyenlő mi csak nevetünk, más baján miénket meg későn veszünk észre.