A szerenád

A szerenád éjszakáján a diákok énekelve látogatják meg tanáraikat, szórakoznak, jól érzik magukat. Néha talán némi alkoholt is isznak. Az egész 12-es évfolyam várta már ezt a napot. Végre mindenféle viszály, és görcsölés nélkül telhet egy nap, együtt.
Az este ugyanúgy indult a c-sek számára is, mint a többi három osztálynak. Járták a városban tanártól, tanárig, és énekeltek. Már nem sok tanár volt hátra a végéig, a mikor kiderült, hogy egyikük egy közeli erőn túl lakik, amit nem túl egyszerű megtalálni a sűrű erdőben. Elindult hát az osztály felcsigázva, izgatottan, hogy ezt az éjszakát még emlékezetesebbé tegyék egy erdei túrával. Nem sejtették, hogy talán túlságosan emlékezetessé sikeredik. Az erdőt nem volt nehéz megtalálni, hiszen a város legvégén egy jókora területen helyezkedett el, azonban ott bárkit is megtalálni, ha eltéved, nagyon-nagyon nehéz dolog lenne.

Elértek az erődbe, semmi világítás nem volt már, ami kezdte kicsit felborzolni kedélyeket. A lányok többsége félni kezdett, hiszen az állathangok, fák, avar zörgése félelemmel töltötte el őket. A fiúk természetesen ijesztgették őket, és nagyokat nevettek a sikolyokon. Már pár órája mehettek, amikor többen elkezdtek nyavalyogni, hogy álljanak meg pihenni, mert nem bírnak állni a lábukon. Nem volt a legjobb döntés... Az osztályfőnök engedélyezte a pihenőt, valamint azt, hogy akinek kedve van, szétnézhet a közelben. Volt pár lány és pár fiú, aki csábítást érzett, hogy ne csak a helyet, hanem egymást is felfedezzék. Előkerültek a piás üvegek, és elkezdődött az alkoholfogyasztás. Aztán néhányan a nagy kószálásban valami fényt vettek észre. Azt gondolták, hogy talán a tanár háza ezért "riasztották" a csapatot, hogy induljanak. Hát elindultak... Út közben döbbentek rá, hogy sok fiú eltűnt, de gondoltál, hogy a fényt meglátják, majd ott találkoznak. Mikor a házhoz értek kiderült, hogy nem a tanár háza az. A nagy ricsajra egy férfi és egy nő nyitott ajtót. Egyáltalán nem volt kedves ábrázatuk, de mint \"kedves\" házigazdák behívták egy frissítőre a kis csapatot. Voltak, akik nem akartak bemenni mondván nem tetszenek nekik ezek az emberek, nem biztos, hogy a legjobban döntöttek. A pár beküldte a maradék embert egy szobába és leültette őket.

A srácok következő emléke már egy faházban folytatódott, ahová fogalmuk sem volt, hogyan kerültek. Próbáltak kimenni az ajtón, zárva volt, az ablakokon pedig rácsok voltak. Az osztályfőnök és a lányok eltűntek. Egyetlen egy lány sem volt közöttük, csak a fiúk. Nagyon megijedtek, főleg amikor észrevették, hogy Tibi és Zoli megsérülte. Tibinek régebbről már volt egy medence sérülése, nem tudott lábra állni, Zolinak a feje vérzett. Azonban minden egyes fiú a fejét fájatta. Elkezdtek üvöltözni, semmi haszna nem volt. Tanácstalanul, pánikban ültek és vártak, azon gondolkoztak, vajon mi lehet a többiekkel.

A pár rabolta el őket, elkábította az itallal, majd oda vonszolták őket. Az eltűnt lányokról viszont semmi hír nem volt. A férfi és nő házában úgy tűnt senki sincsen, amikor kiabálás hallatszott egy szobából. Egyetlen lányt tartottak ott fogva, Nórát. Nem tudni miért pont őt, de a házukban ejtették fogságba. Kétségbe esetten kérlelte őket, hogy engedjék ki, de válaszul a nő toppant be a szobába és egy bottal ütni kezdte. Ronda szavakat kiabált rá, ájulásig verte a lányt. Hajnal környékén Nórit a nő ébresztette, hogy menjen, segítsen neki. Szegény lány, azt hitte csak álmodik, ilyet még csak horror filmekben látott, és most vele történik, hogy fogva tartják és dolgoztatják. A Nap fényében a nőnek még ocsmányabb feje volt, fogai rohadtak, haja zsíros, koszos ruha, ápolatlanság. A konyhába kiérve még undorítóbb dolgokat látott, de azt is csak egy szemmel, mert a másik annyira be volt dagadva az ütésektől, hogy egyáltalán nem látott vele. A konyhában patkány mászkált, az edények koszosak volta, a lábasban rothadt a hús, tele kukacokkal. Azt mondta neki B. (nevezzük így a nőt), hogy neki kell elmosnia. Bűz áradt mindenhonnan. Sírva könyörgött, hogy ne tegye ezt vele, de a válasz ismét egy jókora pofon volt. Hazaérkezett P.(a férfi) a hátán döglött állattal, az lesz az ebédük. Ebédnél Nóri nem kapott csupán vizet és penészes, száraz kenyeret. P. maga mellé ültette és taperolni kezdte őt, erre B. mérges lett és a lányt hibáztatta. A szobájába vitte és jól összeverte. P. belopódzott hozzá, molesztálta a lányt, de ő nem hagyta magát, sikítozott, melynek hallatára B. kizavarta a férfit. A nő bent maradt, megfenyegette a lányt, hogyha mégegyszer kikezd a párjával nagyon rosszul jár. Ugyanígy teltek a napok, mikor egyik hajnalban B. ébreszteni ment Nórit, a lány eljátszotta, hogy eszméletlen, majd egy a fürdőből lopott szikével hasba szúrta a nőt. Nem hatott, Nóri nem volt észnél, olyan volt, mint aki megbolondult. Újra és újra megszúrta B-t, mire az elájult. A férfi nem volt otthon, a fiúkat dolgoztatta az erdőben, egyedül Tibi maradt a házban mivel mozdulni alig tudott. Nóri az eltelt napok alatt meglazította az ablakon lévő rácsot és elérkezett az ideje, hogy megpróbáljon kimenekülni rajta. Kimászott at ablakon, de a rácsok óriási véres sebeket ejtettek a hátán. Menekülőre fogta, majd eszébe jutott egy hallott beszélgetés, miszerint a fiúkat a faházban tartották fogva. Nem tudott elmenni anélkül, hogy meg ne próbálja menteni volt szerelmét Tibit.

Mikor a faházhoz érkezett nem látott ott senkit, majd benézett az ablakon és Tibi nézett vissza rá. Kétségbe esetten szólt a fiúhoz: Jesszusom Tibi, mit tettek velünk?? Egyedül vagy itt? Tibi válaszolt neki: Azt hittem sose látlak többet, ezek beteg emberek, dolgoztatják a fiúkat, én csak azért maradtam itt mert nem bírok mozogni. Mi van veled, hol voltál? Nóri sírva: A házukban tartottak fogva, a mocskukat kellett takarítanom, a férfi molesztált, a nő ütlegelt, de ma leszúrtam és kiszöktem a rácsokon, de nagyon fáj a hátam, felsértette az ablak. Tibi: Mutasd! Látszik a hús nagyon komoly seb. Ezzel azonnal orvoshoz kéne menned, el ne fertőzzön. Nóri: Azt se tudom merről jöttünk, nem tudok hová menni, napok óta nem ettem, téged sem hagylak itt. Úristen, valaki jön.... P. az, ideges, és zavart, seb tátong a kezén. Benéz az ablakon, majd elmegy. Nóri: Elment, valahogy ki kell jutnod, ha ez hazamegy és meglátja azt a szukát vérbe fagyva és, hogy elszöktem, ide fog jönni és megöl bosszúból mindenkit. Meg kell várni még visszahozza a fiúkat.

Nóri megbújik egy bokor mögött, zokog, és vár. Órák múlva kiabálás hallatszik, visszajött a férfi, hozta a fiúkat. Bezavarta őket majd bezárja az ajtót. Aztán a másik pillanatban egy ütést érez, majd a házban ébred. Ugyanott van ahonnan megszökött, megtalálták. És a nő él. NEm tudja, hogyan de túl élte, és még jobban gyűlöli a lányt. Bemegy hozzá a szobába, majd ugyanazzal a szikével összeszurkálja őt. Mondván: Azt hiszed ilyen könnyen elintézhetsz. Nagy tévedés te cafka... A fiúkhoz mentél mi. Na majd látod, hogy szenvednek, ha olyan fontosan neked. Másnap kiviszik láncra verve a faházhoz, ahol nem csak a fiúk, de az elveszettnek tűnt lányok is jelen vannak. Furcsák... B. a lányokhoz megy, azok pedig minden szavát isszák, mindenben hallhatnak rá. Nóri nem érti miért nem lázadnak fel, hisz olyan sokan vannak. Nem érti miért nem próbálnak meg menekülni. Aztán feltűnik neki, hogy pár lány hiányzik. Megkérdi Tibit hol vannak, a válasz borzasztó: Megették őket. Az fi volt az első, majd az ellenállók. Borzasztó undorító, kannibálok. Mik ezek.... A napok csak telnek, az emberek fogynak. A remény csökken...