Szerelem

Hihetetlen, hogy az ember mi mindenre képes egy kis szereteté. Valakik csak egy ölelésre vágynak, hogy érezzék nincsenek egyedül, mások elhitetik magukkal, hogy nincs szükségük senkire sem. Sajnos a mi világunk nem olyan, hogy mindenki boldogan éli hitvány kis életét. A mi világunkban csalódnunk kell abba, akit szeretünk, szenvedni érte és a sors, ha úgy gondolja eleget szórakozott velünk, elhajít minket, mint egy olcsó kis játékot. Nem tudom, hogy megéri-e szerelmesnek lenni, álmatlanul forgolódni az ágyba, hogy mit tegyél, hogy visszakapd az életed. De egyszer, ha vagy olyan szerencsés ember és várod, figyelsz a jelekre, te lehetsz-e kicsiny bolygó legboldogabb embere. Elfelejtesz mindent, ami fáj, érzed többé nem vagy egyedül. Nem kuksolsz egy sötét üres szobába, és nem pörög ezerrel az agyad, hogy hol szúrtad el, csak élsz boldogan. Akiket ez egyszer utolér, nem tud menekülni mindennap minden percébe, rágondol. Szemei ellőt látja a szemeit, amelyek mindig megértően néztek rá. A száját ahonnan oly sokszor hangoztak el boldogságot hozó szavak. Érzed a bőre illatát, amikor szorosan átölelt érzed, hogy egyre jobban esel egy végtelenek tűnő gödörbe. Nincs megállás, nincs visszaút, könyörögsz, sírsz, és az ajkaid csak egy mondatot formálnak „Ne hagyj el soha, szeretlek!”