Történetek

Eufrozina megkönnyebbülten ment ki a templomból, tudván, hogy nem követett el bűnt, és János pap is támogatja őt. Végre szabadnak érezte a lelkét, és szinte szárnyalni lett volna kedve a boldogságtól. Boldog volt, hiszen egy reménysugár nyílt meg előtte, ami azt sugallta, hogy újra láthatja a szerelmét. Csak abban reménykedett, hogy képes lesz megbocsátani neki Anton azt, ahogyan viselkedett vele elválásukkor. Visszaemlékezett arra a szörnyű napra...

A lány hirtelen egy különösen lágy, csilingelő hangra figyelt fel, ami felállásra késztette. Megfordulva észrevett egy vörös hajú nőt, aki szívmelengetően rá mosolygott, s mintha biztatni akarta volna ezzel, hogy menjen tovább. A gyermek hirtelen nagyon könnyűnek érezte apró testét, s viszonozta a mosolyt. Ezt követően tovább indult, immár emelt fővel...

Az osztályfőnök engedélyezte a pihenőt, valamint azt, hogy akinek kedve van, szétnézhet a közelben. Volt pár lány és pár fiú, aki csábítást érzett, hogy ne csak a helyet, hanem egymást is felfedezzék. Előkerültek a piás üvegek, és elkezdődött az alkoholfogyasztás. Aztán néhányan a nagy kószálásban valami fényt vettek észre. Azt gondolták, hogy talán a tanár háza ezért "riasztották" a csapatot, hogy induljanak. Hát elindultak...

Azt tartja a mondás, hogy barátság nem lehet egy nő és egy férfi között. Nos ez nem minden esetben igaz, hiszen ha a két egyén már gyermekkoruk óta ismerik egymást, akkor lehet köztük mély barátság is. Viszont lehetséges mégis, hogy van eme mondásnak valami valóságalapja. De ezt hagyom, hogy mindenki maga döntse el...

Tanár Úrnak tisztelettel jelentem az osztály létszáma 6, ugyanis: Feri haknizott édesapjának, ezért az felbőszülve úgy megverte, hogy eltört az orra és kórházba került; Viktor a Bahamákon sütteti a hasát és nevet rajtunk; Kinga megvert egy kislányt, amiért az fagyit evett az utcán, ezért javítóintézetbe került...

Nem is tudom, miért írok történetet. Talán, mások tanulhatnak a hibáimból. Mert én képtelen vagyok tanulni belőlük. Nem értem, miért, és hogyan. Sok csalódást átéltem, bár még fiatal vagyok. Egyesek szerint, ezektől csalódásoktól felnőttebb lettem, mások szerint gyerekesebb lettem. Nem érdekel mit mondanak...

Ez a tavasz valamiért megfogott. Eddig nem is figyeltem fel rá, hogy milyen csoda történik minden tavasszal. Úgy tűnik, mint ha minden egy csapásra itt termett volna, és egy éles vágással télből tavasz lett, pedig ezt az egészet hosszas előkészületek előzték meg...

Ez egy kis humoros írás lenne gimis éveimből a suliújságba...

Gábriel bűze volt a levegőben. Már csak ettől a szagtól kedvem lenne marcangolni. Valakik közeledtek felém. Nem volt hol megbújni, akkor marad a harc. Vámpírok közeledtek, de nem tudtam meg állapítani, hogy mik is lehettek. Mind talpig fel voltak fegyverkezve...

- Hát te meg hol voltál kisasszony? Úgy aggódtam érted! Mit csináltál kint az utcán két órán keresztül? - hadarta anyukám. Ekkor visszagondoltam anyu szavaira: Mit csináltál két órán keresztül... Két óra? Hol voltam én addig? Valamit mégis ki kellet nyögnöm:
- Ssssétáltam... aaaa barátnőimmel - mondtam rezgő hangon.
- Aha, vagy úgy... - mondta cinikus hangon anyukám. Egyszerűen muszáj volt hazudnom, jaj, de mi van, ha megkérdezi a barátnőimet? Erre nem is gondoltam. Idegességemben...