Bloody love-Véres szerelem 9fejezet: Gábriel, snakes, spiders a

9fejezet: Gábriel, snakes, spiders and Livy, the fight

Nicholas:

Gábriel bűze volt a levegőben. Már csak ettől a szagtól kedvem lenne marcangolni. Valakik közeledtek felém. Nem volt hol megbújni, akkor marad a harc. Vámpírok közeledtek, de nem tudtam meg állapítani, hogy mik is lehettek. Mind talpig fel voltak fegyverkezve.

Észrevettek, természetesen azonnal rám támadtak. Csak, hogy vámpírnak kevesebb esélye van farkas ellen, mint fordítva.

Egy kardal rontott rám a sunyi vérszívó - a szeme sem állt rendesen. Erre egy kedves barátságos ököl mozdulat volt a válasz, ami annyira gyomorba vágta, hogy egy pillanatra eldobta a fegyverét. Elhanyatlott, mire a térdemmel állkapcson rúgtam, a földön a lábamba kapott. A saját kardjával szúrtam szíven. Közben rám támadtak még hárman, de a kedves barátunk kardjával hárítottam. Négy kard csattant egymásnak, csak úgy daloltak a pengék egy lentebb és három neki, csodálatos hangja volt.
Jobb kezemben volt a kard, egy lendülettel lerepültek a kardról ezek a tapasztalatlan kis vámpírok. Még nem tudhatnak sokat a harcról, és gondolom, semmi másról sem ami a vámpírok létével kapcsolatos.
A harc tüze már belém szállt. Még három holttest követte az előzőt. Hirtelen meg érezte Livy illatát. Azonnal lekezdtem szaladni abba az irányba, és sajnos Gábriell is vele lehetet a levegőt kezdte az ő szaga is beszennyezni.

Ahogy haladtam az illat irányába egy hatalmas tölgyfa ajtó állta az utamat. A mögül éreztem a Livy és Gábriell jelenlétét.


Livy:

- Hát te? - kérdeztem megilletődve, ő volna az? Nem lehet!
- Mi ilyen meglepő kicsi bogaram? - kérdezte sunyi mosollyal a képén. Nem válaszoltam.
- Oh, sajnálatos mód vendégünk lesz drágám, ez jelen pillanatban igen sajnálatos. A szemembe nézett és mondott valamit, aztán pedig csak annyit éreztem, hogy az eszméletemet rohamosan vesztem el.

Félálomba kényszerültem, de nagyjából érzékeltem a külvilágot. Hatalmas ajtó csapódás hallatszott hirtelen.
- Gábriel, kedves barátom, méltóztatnál beavatni, hogy miért voltál kénytelen elhozni Livyt? - kérdezte Nicholas nagy fen hanggal és persze felháborodottságban, a hangjában.. Gábriell a trónjában ücsörgött én meg mellette hevertem a földön, ájultan.
- Erre egyszerű a válasz Nicholas, én hagytam nektek ott a lányt, hogy megerősödjön, erre kiderül, hogy átvertetek. Mi ez, ha nem árulás??? - kérdezte Gábriel
- Mi lenne? Mi más, ha nem árulás ellened! Igen eltaláltad Gábriel, eleget tűrtünk tőled, itt az időd vége - mondta Nicholas.
- Nem hinném, az én időm vége még mesze van.
- Pontosan, messze is volt, amíg nem akadtál össze velem. - mondta Nicholas. Gábriell sunyin elmosolyodott.
- Még az ő élete árán is? – kérdezte, és meghúzva a hajamat, felemelte a fejemet.
- Azonnal engedd el! - kezdett kikelni magából Nicholas.
- Majd ha megküzdöttél velük - mondta fölényes mosollyal Gábriell. Erre előkerültek a pókok és kígyók. Hatalmas gusztustalan potrohos pókok, pfe, mellé kígyók. Fúj.

Nicholasra támadtak. Sajnos valami kezdett az álomvilágba húzni, így kezdet a külvilág eltűnni és lassan elaludni...


A fák, a szél a hold, az illatok egy harc kezdetét pecsételték meg, ami elkerülhetetlen és halálos kimenetelű lesz.

Újabb hatalmas ajtócsattanás.
Fábián és Wolfgrám is meg érkeztek és pont időben, az egyik halálos mérgű kígyó majdnem belé mart.

Wolfgram:

- Hát hello gyerekek! - üvöltöttem. És ismét gonosz mosolyra húztam a számat. Nem hiába lettem vérfarkas. Azzá akartam válni. Az emberek gyengék, mulandó lények a farkasok, a vámpírok viszont örök oszlopok. Meg kel küzdeni minden egyes levegő vételért és én ezt szeretem, a harcot. Csak mi ismerjük a kard, a becsület útját. Nincsenek az éjgyermekeinél fenségesebb lények.

- Üdv Wolfgrám, Fábián - vigyorodott el Gábriell. Csak akkor lesz érdekes ez a vigyor mikor már nem lesz szája, amivel vigyoroghatna, mert a szája helye vérben fog tocsogni és a földön fogja nézni a beleit amik, ki fognak lógni belőle. Ahogyan a nap világosságában ég el.
- Üdv Gábi - köszönt Fábián is
- Micsoda gusztustalanságokat vagy képes ránk uszítani? Mondd csak, te nem ismered a puszta kezes harcot? Eléggé szánalmas egy vezértől! Az ember többet várna. Oh, ne haragudj a farkas.
- Igaz Nicholas? - kérdeztem mire ő bólintott. Szegény öregem ennyit gürizni valami kis boszi csajért...Halva kevesebb gond lenne vele.
- Tudni kell rángatni a bábukat. Csak ennyi kell, hogy a sok közül egy legyél- vigyorgott Gábriel.

- Aztán pedig egyből a por és hamu. Mit gondolsz Gábriel, én kíváncsi lennék rá, hogy milyen képet vágnál mikor a beleid, és te magad cafatokban heversz, ahogy egy karó a mocskos szívedbe mélyed? Milyen képet vágnál hozzá, és mi lenne az utolsó szavad? - kérdeztem igen csak érdes, főlényes hangon.

- Ugyan ne nevettess, te ölnél meg? Háhá, ez viccnek is szánalmas, egy olyan kis senki, mint te nem fog karóba húzatni. - mosolyodott el- Kapjátok el! - üvöltötte Gábriell és előbukkant még pár kígyó, ami egyenesen nekem támadt.


Nem volt nehéz dolgom a nyakamnak ugrottak, de egy kardal könnyedén kettéválasztottam őket. Enyhén szólva is szánalmas, amit Gábriell művel. Sose végez kétkezű munkát.

Érdekes, amíg nagyba társalogtam velük nem uszította rám a kígyókat, de a többiekre viszont igen. Ego mániás rohadék, addig meg se akar öletni, amíg el nem mondja az ő szerinte az igazát. Azt hiszem ideje beszállni a csatába. Ne csak Nicholas és Fábián legyen benne a jóban.

Megindultam Fábián felé éppen túlerővel harcolt vagy ötven kígyóval, ezek nem olyan ok voltak, mint az előzőek, hanem sokkal nagyobbak. Ahogy levágtuk a fejüket vagy ketté szedtük őket azonnal megduplázódtak.

- Hát ez nem igaz! - bosszankodtunk Fábiánnal
- Mivel lehetne lepusztítani ezeket?
- Jótól kérdezed. Fogalmam sincsen. Talán tűzzel, de az erre nincsen.
- Dehogy is nem, van – szólt közbe Nicholas, mikor már egymásnak háttal voltunk hárman és körbe vettek a kígyók. Már másfél méteres és iszonyat vaskos, vastag dögökké váltak és voltak vagy kétszázan
- Igen, és hol? - kérdezte Fábián.
- Ott - mutatott a halandó kis fruskára Nicholas.
- Ne vicceljél, már velem egy gyufát sem tudna meggyújtani. - mondtam lenézően.
- Majd meglátjuk, foglald le őket - mondta Nicholas, majd kiugrott közölünk, és Gábriel felé vette az útját.


(( KÖZELEDIK AZ UTOLSÓ FEJEZET, DE LESZ MÉG 2 SOROZAT UGYAN EZZEL A TÖRTÉNETTEL =D , A FOLYTATÁSAIK))