Tavasz

Ez a tavasz valamiért megfogott. Eddig nem is figyeltem fel rá, hogy milyen csoda történik minden tavasszal. Úgy tűnik, mint ha minden egy csapásra itt termett volna, és egy éles vágással télből tavasz lett, pedig ezt az egészet hosszas előkészületek előzték meg.
Látni kirügyezni a házunk előtt álló juharfát, látni, ahogy a vörös virágokkal tömött ágai lassan bezöldülnek a háromujjú juharlevelekkel, látni, ahogy a beért kis terméseit a májusi szél lefújja a ágakról, a kis termések pedig sürögve-pörögve esnek lefelé, mint száz és száz kis landoló helikopter.
A teraszomon állva nézem az utcát és a házunk előtti kertet. A lucfenyők és tuják téli uralma véget ért, a január magányos túlélői végre társakat találtak, akik között elvegyültek, nem is tűnnek ki a sorból.
A pázsit újra él, akár csak a pitypang. Bár nem kontraszt színek, sőt, mégis az ég kékje és a fű zöldje úgy elüt a másiktól, mint a fekete és a hófehér. Talán épp ezért illenek össze.
Az égen csak egy-két kis bárányfelhő szaladgál. És milyen találó né! Ezek a kis felhők úgy kószálnak egyedül, mint a nyájtól elszakadt fiatal bárányok. De még sem ezért nevezik őket így. Valószínűbb, hogy azért, mert úgy néznek ki, mint ha vattacukorból lennének, szinte meg lehetne őket simogatni, mint egy puha párnát.

Az idő újra kellemes, de sajnos már nem sokáig, nem sokára nyár lesz, forróság és gyilkos napfény, nehéz és száraz és forró levegő.
Már most is nehéz a levegő, párás, alig bírok levegőt venni. Dörrenést hallok fentről, most veszem csak észre a bárányfelhők és a kék ég helyére gyülekező fekete felhőket. A borulás egyre nagyobb, a hangulat feszült, a madarak is elhallgattak, amik eddig vígan zengték dalukat, majd egy villám szalad végig az égen, átugrik egy felhőről a másikra, majd egy-két pillanattal később pedig beleremeg a levegő a dörrenésbe, majd végre megmozdul az eddig álló levegő, és elkezd esni az eső.

Tető alatt állok, nem zavar, hogy a dühöngve zuhogó eső a terasz feléig bevág, élvezem a frissen képződő ózon nehéz, de kellemes illatát, és lelkemben dúdolgatva újra és újra levonom a következtetést: a tavasz egy csoda.