Történetek

- Gondoltál már arra, hogy milyen lehet repülni? Már úgy repülőgép nélkül. Arcodba süvít a szél, nem tart semmi a levegőben. Úgy, mint a Zupermen. Vagy mint a pókember. Az még ráadásul olyan vagányul is csinálja.
- Te olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol... - mondta a mellettem ülő hasonló korú, magasságú, barna hajú és barna szemű, napszemüveget, farmert és egy fekete inget viselő srác...

Ők azok közé tartoztak, akik hitték, ha bármi rossz dolog van is a temetőben, az kizárólag éjszaka veszélyes, mindegy, mit mond a többi falubeli. Ezen a napon a kislány úgy döntött, hogy éppen ideje lenne megint ellátogatni a dédiék sírjához, és megnézni, hogyan vannak a nagyiék is. Édesanyja pedig nyugodt szívvel engedte el délután, de lelkére kötötte, hogy alkonyat előtt mindenképpen érjen haza, amit a lányka nagy bólogatva meg is ígért.

Sokszor fekszem a sötétben, miközben forró, sós könnyek mardossák az arcomat, és Rá gondolok. Bőrömön érzem forró leheletét, és látom, ahogy szürke, apró szemei fürkészően járnak körbe a testemen. Szája fölényes mosolyra húzódik, és miközben fölém hajol, érzem, hogy arra gondol, amire én. Kezével beletúr hosszú, barna tincseimbe, és egyre csak mosolyog ezen a naiv kis hölgyeményen, aki egyetlen szép szavától képes a mennyben érezni magát...

Ha minden igaz, akkor vissza fogom fejteni, a történet elejét, és Emely családjáról érdekes dolgok fognak kiderülni, amik a novellában nem láttak napvilágot, azonban értékes információk lesznek a későbbiekben.

Raul élete is vissza lesz fejtve egy bizonyos pontig, hogy megismerhessük a múltját, és hogy miért pont a lányt választotta.

Ezek után pedig ki fog bontakozni a mai kor harca, és a gyermekeik jövője. Egy szó, mint száz, vehetitek vázlatnak is, ezt a novellát,...

Emlékszem nagyon jól még arra a reggelre, akkor még álomtól voltak ködösek az utak előttünk, és esők szaggatták a levegőnek csúfolt méreggel teletömött felhőt körülöttünk. Ugyanolyan nap volt, mint a többi. Ugyanúgy váltottak át a lámpák pirosról zöldre, zöldről pirosra. Záródtak, és nyíltak ki ajtók. Hulltak porba álmok, mint az eső, és szálltak fel az égbe, mint egy-egy kósza tekintet reményeket keresve. Ugyan… a remény is fogytán van. Elfogyott a könnyekkel együtt...

Reggel olvastam az újságban, hogy az előző nap egy repülőgép eltűnt útja során, a tenger közepén. Ilyenkor mindig belegondolok, mi lett volna, ha én is azon a gépen ültem volna? Akkor ugyanis meghaltam volna anélkül, hogy megtaláltam volna az igazit, valamint a következő pár napon belül idekerülnék a boncasztalra, ahol most is dolgozom a beszédképtelen barátaimmal, akik meglehetősen gyakran cserélődnek...

A lépcsőn lefelé haladva ki-kitekingettem az ablakon. Az utcát pásztázó tekintetem hirtelen megakadt. Úgy hittem, csak a fáradtság játszik elmémmel vagy ismét álmodom. De nem, valóban ott volt, a farkas, ki minden éjjel felver álmomból. Ridegen és zordan tekintett fel az épületre. Egyenesen a szemembe nézett, tekintetében volt valami méltóságteljes és zavarba ejtő...

Fejezethez tartozó megjegyzések:
Megérkezett a következő fejezet!
Lassan megvannak a kölyök jelöltek, ugye? Ezentúl is vagyunk részben, most Viktórián a sor, ő hozza el magával az egy halandót, és egy kis románc is lesz.
Ez a fejezet 18-as karikát érdemel XD
Jó olvasást!

Fejezethez tartozó megjegyzések:
Meg kezdődik az ifjú farkasok és vámpírok bevezetése az éjszakába, Wolfgram fogja kezdeni, nos ennyi.

Jó olvasást!

Jó, oké, elcseszett egy ötlet volt…
Pedig jónak tűnt.
Az egész azzal kezdődött, hogy elültem magam. Mindennap ugyanaz a rutin: nyolc órás meló után további éjszakába nyúló ücsörgés a gép előtt … elfáradtam na. Testem-lelkem szomjazott egy kis napsütés után, nem csak a válogatott zenék monoton hangját akartam hallani a fülembe dugott fülhallgatón keresztül, igazi hangokat akartam, zajt, mozgalmasságot, életet...