Történetek

Közel 930 éve élt két testvér egy békés világban. Ez a két testvér Stormwind trónörökösei voltak. Stormwind az emberek faluja volt, akiknél minden nap ugyanúgy telt:
Reggelenként mindenki a Nap tűző sugaraitól kelt fel, elment a piacra, megvette az ételt, megette, majd dolgozott, aztán elment a minden este megrendezett ünnepségre...

- Ne beszélj, arra koncentrálj, amit érzel! – intettem. Kezemet becsúsztattam az alsóba, és a vágáson keresztül kibújtattam a már kőkemény falloszt. Sejtettem, nem volt túl sok öröme az odabent nyomorgásban, szinte kipattant a tenyerembe. Óvatosan végigsimítottam, aztán hozzádörzsöltem az arcomat, simogatva vele a bőrömet.
- Ez az! – motyogta...

A kutyus kikászálódott az autó alól, és a lábát húzva leült a járdára. Apukám az utcában volt, így szóltam neki, beraktuk a kutyust az autóba, és elvittük az állatkórházba. Megröntgenezték, szerencsére semmije nem tört el, a sebeit ellátták. Jött a kérdés, mi legyen vele. Mivel az előző kutyánkat el kellett altatni, ezért magunkhoz fogadtuk. Misinek neveztem el egy ismerősünk hatalmas német juhásza után...

Sok szeretettel a legszelídebb Farkas-nak (mert sosem tudhatod, mi születhet egy elejtett mondatból)…

Hirtelen mintha megszűnt volna a kinti forgatag zaja, vagy csak úgy tűnt, miközben csendben hallgattam, ahogy kisebb fejmosást tartottak nekem az öltözőben.

- Figyelj, én megértem, hogy kisebb mazochizmus van benned, hogy szeretsz szenvedni, de abbahagyhatnád végre ezt a vergődést. Érted miről beszélek?

- Val… Rhys világosan megmondta, hogy nem jöhet fel… erre te a legelső alkalommal férfiruhát húzol rá, és felhozod magaddal…
- Nem vagyok hajlandó egyedül hagyni egy átkozott kabinban! – emelte meg a hangját. – Te sem lennél elragadtatva az örömtől, ha egy olyan kis helyen kellene gubbasztanod egész álló nap!
- Ebben igazad van, de…

- Gondoltál már arra, hogy milyen lehet repülni? Már úgy repülőgép nélkül. Arcodba süvít a szél, nem tart semmi a levegőben. Úgy, mint a Zupermen. Vagy mint a pókember. Az még ráadásul olyan vagányul is csinálja.
- Te olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol... - mondta a mellettem ülő hasonló korú, magasságú, barna hajú és barna szemű, napszemüveget, farmert és egy fekete inget viselő srác...

Ők azok közé tartoztak, akik hitték, ha bármi rossz dolog van is a temetőben, az kizárólag éjszaka veszélyes, mindegy, mit mond a többi falubeli. Ezen a napon a kislány úgy döntött, hogy éppen ideje lenne megint ellátogatni a dédiék sírjához, és megnézni, hogyan vannak a nagyiék is. Édesanyja pedig nyugodt szívvel engedte el délután, de lelkére kötötte, hogy alkonyat előtt mindenképpen érjen haza, amit a lányka nagy bólogatva meg is ígért.

Sokszor fekszem a sötétben, miközben forró, sós könnyek mardossák az arcomat, és Rá gondolok. Bőrömön érzem forró leheletét, és látom, ahogy szürke, apró szemei fürkészően járnak körbe a testemen. Szája fölényes mosolyra húzódik, és miközben fölém hajol, érzem, hogy arra gondol, amire én. Kezével beletúr hosszú, barna tincseimbe, és egyre csak mosolyog ezen a naiv kis hölgyeményen, aki egyetlen szép szavától képes a mennyben érezni magát...

Ha minden igaz, akkor vissza fogom fejteni, a történet elejét, és Emely családjáról érdekes dolgok fognak kiderülni, amik a novellában nem láttak napvilágot, azonban értékes információk lesznek a későbbiekben.

Raul élete is vissza lesz fejtve egy bizonyos pontig, hogy megismerhessük a múltját, és hogy miért pont a lányt választotta.

Ezek után pedig ki fog bontakozni a mai kor harca, és a gyermekeik jövője. Egy szó, mint száz, vehetitek vázlatnak is, ezt a novellát,...