Winniefred – 6. Roppanások

Finn szemmel láthatóan halálos sértésnek vette Nyúl kritikáját.
- Mit mondtál? Tudod, mi van? – a másik fiún is látszott, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
- Na, mi? Kíváncsi vagyok a nagy bölcsességre!
- Irigy vagy! – Nyúl meglepetésében felkacagott, majd változatlanul, üvöltve folytatta.
- Miva’? Te nem vagy normális! – szavait általános felhördülés, majd néma csend követte. Freddie aggódva pillantott fel Finnre, de a srác kivételesen eleresztette a füle mellett az épelméjűségét firtató megjegyzést.
- Irigykedsz, hogy én tehetséges vagyok, te meg nem.
- Tehetséges? – a rasztás fiú felkacagott. – Tehetséééges? És mégis, mire mész vele? Tudod, hogy mi ér sokat? Az én képességem!
- A te képességed? – Finn csodálkozva meredt barátjára, aki büszkén kihúzta magát.
- Az. A tehetségem, a népszerűségem a nők körében.
- A népszerűséged?!
- A NÉPSZERŰSÉGEM! - Freddie sóhajtott egyet, és unatkozva elfordult. A következő pillanatban legnagyobb meglepetésére Bxob fordult hozzá.
- Hagyjuk ezeket, most legalább fél órán át a másik utolsó szavát fogják ismételgetni. Menjünk Livhez – folytatta, majd a lányt a pult felé terelte. Freddie nem akart hinni a szemének – hogy Bxob, aki még négy órája is úgy tett, mintha a lány nem lenne a világon, Bxob, aki mindenkit lenéz, hozzá szólt, és egyenrangú félként kezelte?

* * *

- A népszerűséged, mi? Faszt van neked népszerűséged, lófaszt se törődnek veled a nők…
- Ne csinálj segget a szádból, Finnigan – a szőke srác erre megbotránkozva felhördült, mire Nyúl elnézést kért, az intermezzo ezzel véget is ért. - …Finn. Tina is imád, hiába szakítok vele állandóan.
- Azért szakítottál vele, mert a nővérkéd megtudta, hogy itt dugod.
Nyúl kétségbeesetten hápogott, végül fejét büszkén felszegve válaszolt:
- Azért szakítottam vele, mert beleszól a személyes szabadságomba.
Freddie a pult mellől fél füllel hallgatta a beszélgetést, és ennél a résznél összevonta a szemöldökét. Nyúl személyes szabadsága? Mi lehet az, talán a lány elvárja, hogy ne keféljen félre? Micsoda önző hárpia.

- Szóval, Liv – folytatta Bxob macsósan a pultra támaszkodva, - tudod, mire gondoltam?
- Nem – mondta a bártulajdonos lány, és Budhoz fordult, szemmel láthatóan lezártnak tekintve Bxobbal folytatott beszélgetését.
- Szal az van, Liv, hogy szerintem mi összeillünk… - a fiú hangja reményvesztetten elhalt, ahogy a lány már rég a galéria felé tartott. Freddie zavarba jött – nem tudta, hogy kezelje a helyzetet. A fiúk mindig kiszámíthatatlanul viselkedtek, de azt tudta, hogy a szánakozását mindenképp negatívan értékelik.
- Figyu, Bxob… miért hajtasz Livre? Miért nem kezdesz mással? – a fiú értetlenül nézett rá.
- Hogy…? Ja, hát… már mióta Liv számomra az egyetlen nő. Mármint persze, ezrek akarnak engem, de… - észrevette, hogy Liv a galériáról egy poharakkal megrakott tálcát egyensúlyozva lefelé tart, majd lassan, új ötletét fontolgatva Freddie felé fordult.

* * *

- Szóval állandóan ezen parázik. Mondtam neki, hogy hé, ez csak egy csaj, és nem kap belőlem, de nem hitte el – Nyúl egyetértést váróan nézett az idő közben elkedvetlenedett Finnre, aki egy szívószállal játszadozott. – …és tök kiakaszt.
- Megcsalod.
- Meg hát, de az elv a lényeg. – Finn szórakozottan nézett a pult és Bxobék felé, és döbbenetében még Nyúlnak beszólni is elfelejtett.

- Mi van, Bxob? Lefagytál…? – a srác fellesve megvárta, amíg Liv látótávolságon belül ért, majd Freddiehez hajolt, aki döbbenettel vegyes ijedtében szoborrá dermedve meredt a srácra.
- Kuss – szűrte a foga között Bxob még a lecsapás közben. Amilyen gyorsnak tűnt a táv megtétele, annál hosszabbnak tűnt Freddienek az, amire aznap éjjel egyáltalán nem számított – a csók Bxobbal. A fiú szája követelőzően tapadt az övére, a lány mégsem érzett semmiféle vágyat, pláne nem érzelmet felőle, és ahogy első ijedtsége elmúlt, azonnal el is lökte Bxobot.
- Mégis, mit csinálsz? Meghibbantál?! – a srác rá se hederített, csak elégedetten vigyorgott a mellettük elhaladó Livre, aki azonban – a fiú legnagyobb csalódására – látszólag az egész közjátékból semmit sem vett észre.
- Semmit – morogta végül, majd, amikor pillantása a dühös Freddiere esett, megvonta a vállát. – Nem neked szólt.
- Te mocskos… perverz… állat! – a lányt fojtogatta a felháborodás, felpattant, és azzal a lendülettel beleütközött a mögötte álló Nyúlba. Észre sem véve azt a kijárat felé rohant, útközben még átesve Finnen, aki csodálkozva kiáltott utána, és követte őt az éjszakába.

- Mi van, Nyúl? Kitárgyaltátok a korlátolt nemi életed?
- Te… - Nyúl nem értette magát, valami új, eddig számára ismeretlen érzelem marta, emésztette belül, őrölte, mintha egy állat ropogtatna mindent, ami addig szilárd és erős volt.
- Igen? Ja, persze… Csak a nővéred miatt volt. De célt tévesztettem – mondta Bxob, majd elégedett vigyorral hátradőlt –, de azt hiszem, a kis Fred totál belém esett. Kár, hogy a fél fogamra se lenne elég, és egyébként is Liv az örök szerelmem… hé. Héló, Nyúl… Mi van?

Ha az eddigi belső vívódás nem is, a fortyogó epe annál ismerősebb volt Nyúl számára.
- Kopj le a nővéremről, vagy kinyírlak, Bobby! – mondta fenyegetően, és meg is nyugodott. Ezek szerint semmi baj nincs vele, csak a testvéréért aggódott. De hová lett… Finn?

* * *

Freddie dühösen morgott, majd elfogadta a Finn nyújtotta italt.
- Érted, pont leszarom, csak… ne hatoljon az intim szférámba.
- Persze, vágom. Én se csípném, ha Bxob letámadna – Freddie felkuncogott, és egy pillanatra eltűnődött. Végülis… miért ne? Nem veszíthet semmit.
- Hm… Finn…? – a srác a járdaszéli korlátnak támaszkodva nézte az eget. Freddie mellé lépett, és felkapaszkodott a rúdra. – Finn!
- He? – fordult felé mélázásából kizökkenve a srác, és a lány érezte, hogy elvörösödik, hirtelen nagyon melege lett, ugyanakkor kivételes bátorságot érzett magában, és tudta, hogyha most nem, akkor máskor nem lesz bátorsága a dologhoz.
- Folytatnod kéne az egyetemet… - a srác megkövülve meredt rá, szemében az elárult emberek utolsó hitetlenkedésével.
- Ne, Fred… ne kezdd te is…
- Finn, nagyon fontos a végzettség ahhoz, hogy jó melót kapj a te szakmádban… nélküle semmit sem érsz! Egész életedben itt akarsz ragadni? Neked nincs kocsmád, mint Livéknek, nem ihatsz örökké, felelőtlenül, nem gondolva arra, hogy mi lesz veled…
- Mit csináljak, hogy befogd végre? – morogta Finn.
- Csókolj meg.
Egy pillanatra mintha az egész éjszaka megdermedt volna. Freddie biztos volt benne, hogy a szíve kihagyott egy dobbanást, és Finn felé sandított – a fiú annyira zavarba jött, hogy felé se mert fordulni, maga elé meredve motyogta hitetlenkedő félmosollyal a kérdést:
- Miva’? - a lány agyának egy egészen távoli szegletében hallotta a Gold Lion ajtajának nyikorgását, az autók, az utca zaját, de mindezt kizárta, egy gyors lépéssel Finn előtt termett, és szájon csókolta a fiút. Az egész egy pillanat műve volt, érezte, hogy a fiú nem csókol vissza, a meglepetését, a visszahúzódását, és érzett egy halk kis roppanást is a szíve táján, és Freddie már el is ugrott, és az ajtó felé iramodott – újra beleütközve az éppen kilépő Nyúlba.
- Itt mindenki megzakkant?! – ordította a fiú, megragadta a mellette elugró Freddie csuklóját, magához rántotta, és önmagát is meglepve megcsókolta a lányt. Az döbbenten kitépte magát a karjából.
- Nem vagyok beléd szerelmes, Finn! –kiáltotta a sóbálvánnyá dermedt szőke srácnak, majd beugrott a pub ajtaján.
Finn és Nyúl döbbenten nézett egymásra, majd Nyúl újra felüvöltött:
- Megőrültem?!

***
- Te?
- Nem – rázta a fejét Finn. – Nem akarom bántani, mert a barátom. Nem tudom, mi legyen. Talán úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi – Nagyot sóhajtott, majd Nyúlra pillantott. – És te?
- Persze, hogy nem! – vágta rá sietve Nyúl, hallgatott, majd hozzátette: - Csak részeg vagyok. Mind berúgtunk.
- Jogos. Menjünk be inni.
Belépve Nyúl elkiáltotta magát:
- Bxob! Fred! Négyes boksz – mindketten jöttek, a Liv felé pillantgató Bxob, és a rezzenéstelen arcú Freddie – utóbbi kezében egy pohár vodkával.
- Azt hiszem, valamit meg kéne dumálnunk. Nem nagy cucc. Szóval, ööö… - segélykérően Finnre nézett, aki Freddie felé fordult, a lány pedig Bxobra pillantott. A fekete hajú fiú visszapillantott rá, majd kapcsolt.
- Ja… nem – mondta a lánynak, aki tovább fordult Finnhez.
- Nem – lehelte, Finn visszanézett rá, és határozottan nemet mondott, majd mindhárman Nyúl felé fordultak.
- Nem – vágta ki Nyúl, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, - Akkor ugye most vége a drámának? Ennyi elég volt legalább két évre belőle. Szerintem… igyunk.
Ezzel mindannyian egyet értettek.

* * *

- És… éhés az a legviccesebb – röhögött Finn, - hogy egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy szeretsz!
- Beképzelt hülye – vihogott Freddie, és meglegyintette a szőke fiú fejét.
- Ennyi baromságot egy este… - zihálta Bxob, aki már alig kapott levegőt a folyamatos nevetéstől. – Hogy ez holnap hogy fog fájni… Kegyetlen…
Hirtelen megcsörrent egy telefon, és mindannyian ijedten felugrottak, majd újra röhögésben törtek ki.
- Az enyém az – kuncogott Finn, majd egy pillanat alatt lehervadt a mosoly az arcáról. – Fenébe – nyögte, - rejtett. Mi van, ha letiltotta a számát...
Finn feszülten vette fel a mobilt.
- Nagyon remélem, hogy most jól lekúrja, még sosem hallottam – vihogott Nyúl, de Bxob oldalba bökte. Mind elhallgattak, és meglepetten néztek a dermedt, szürke arcú fiúra.
- Finn – kezdte volna Freddie, de a srác megrázta a fejét, és a pultra támaszkodva megszólalt.
- A nagybátyám. Ő… meghalt.