Történetek

Elhúzódik tőlem, és megindítja a zuhanyt. Elillant az „egymásra találtunk” érzés, most már én is feszélyezve érzem magam, hiszen igazából nem vele szerettem volna szeretkezni, egyszerűen csak kihasználtam a helyzetet. Finoman arrébb tolom, játékosan rámosolygok, és gyorsan lemosom magam. Gyengéden rácsap a hátsómra, és én könnyed kacajt hallatok, azon igyekezve, hogy könnyednek is látszódjak...

- Oké, akkor most odamegyek hozzád, és nagyon szépen megkérlek, hogy vigyél haza, mert nem szeretnék kint fagyoskodni az utcán októberi hideg estén a buszra várva.
- Csak egyetlen egy feltétellel, ha idejössz, és újra kinöveszted a szárnyaimat.
- Naná, hogy kinövesztem! – vágta rá Andi, és megcsókolta finoman, szinte alig értek össze ajkaik. Majd egyre többet és többet csókolta a száját, míg végül a férfi szája utat nem engedett a nyelvének, mely vad táncba kezdett, közben...

Nem értettem, hogy kerültem erre a mocskos és elhagyatott helyre, és egyáltalán nem tudtam visszaemlékezni a tegnap estére. Abban biztos voltam, hogy szórakozni indultam, és az is eszembe jutott, hogy este kilenc körül indultam a közeli bárba, de ezek után, akárhogy erőltettem, az elmém nem nyílt meg nekem. A kétségbeesés hullámai kezdtek bekebelezni, és csak ültem a pocsolyában, meg sem próbáltam felkelni, és esetleg hazamenni. Reszkettem a fagyos levegőtől – akárhonnan is jött – és a...

"Vannak éjszakák, mikor a farkasok csendesek, és csak a hold az, ami üvölt."

Még ANNO Krisztus előtt, Noé után, ahogy a bűbáj gyermekeim mondanák, mikor még pofonokkal kerestem a betevőt némely kulturális intézmény portásaként, kidikáztam egy kistesót, aki annyira be volt bélyegezve, hogy a Magyar Pósta négyszer körbevitte volna a földkörül ingyen...

Már megint szédültem. Éppen a fürdőszobába tartottam, amikor őrületes szúrás hasított a homlokomba. Görnyedten támaszkodtam a falnak. Nagy levegőt vettem, és berohantam a fürdőbe, mert nem akartam, hogy észrevegyék. Senki nem láthatja, hogy szenvedek. A mosdó szélébe kapaszkodva számoltam tízig, levegő kifúj, megmostam jéghideg vízzel az arcom. Ahogy jött az érzés, úgy el is tűnt...

A tündék a völgyből, a sárkányok a hegyből rohamozták a másik fajt. Az erdő eddig nyugalmas csendjét csatazajok, kiáltások, üvöltések, lánccsörgések és tűz ropogása törte meg. Ennek ellenére még egyetlen holt lélek sem feküdt a földön, s ha volt is sebesült, sikerült időben elhordani őket onnan, hogy a hátulról előre nyomuló seregek ne tapossák agyon...

- Béke. Melegedj csak, ifjú harcos, és én közben beszélek neked a békéről. A történelem csalhatatlan, és még a legfigyelmetlenebb halandóval is meg lehet értetni a lényeget, ha az ember elég sokszor elismétli... a békét a háború hiányának tartod, vagy annál alig többnek? A felszínen talán ez igaz lehet. De hadd magyarázzam el a béke igazi velejáróit, fiatal barátom! A béke az érzékek eltompulása, a kultúrát érintő dekadencia, melyet az alantas szórakozás növekvő népszerűsége kísér...

… Becsengetek megint az első sorban és újra fizikán. Az egyik legvonzóbb tanárnál, aki talán alig múlt még 30. Gyönyörű lábak, karcsú derék, villámokat hányó óriási barna szemek a legmagabiztosabb tekintettel párosítva, de ami mindenkit megbabonáz, az a szép egyenesen lebomló vörös haja...

Tanya óvatosan Chrisre sandított, mire a mellette ülő Amy megfogta a kezét, hogy további figyelemre bíztassa. De Chris már észrevette Diana barátnőjének apró pillantását, majd egy rövid pillanatig visszagondolt a történetre.
Kirázta a hideg. Mert, mi van, ha igaz? Csak nyitott szemmel kell járni… akik ismerik, azok sem hiszik el… Vagy valami ilyesmit mondhatott nagyapa. De elvégre ki is hinne el ennyi sok mesét? Sárkányok? Tündék? Éji manók?
Ugyan…