Pokol és paradicsom

1. Az átváltozás

Sánta László főfelügyelő idegesen járkált az irodájában. Magas, vékony testalkatú, barna szemű és hajú fiatal férfi volt. Mindig magánnyomozó akart lenni, mióta az eszét tudta. Aktakupacok hevertek szanaszét az asztalán. Odalépett az íróasztalához és a kupacok alól előkaparta a telefont. Majd kiszólt a titkárnőjének:
- Andrea, kérem, jöjjön be, hozzon papírt, tollat és a szemüvegét el ne felejtse! - mosolyodott el a magánnyomozó.
- Igenis, uram, itt van a nyakamba, egy pillanat és már ott is vagyok. - felállt és felhúzta a drappszínű magas sarkú cipőjét és betipegett.
Ahogy megállt a dolgozószoba ajtajába, csípőre tette a kezét és rámordult a főnökére:
- Talán a szobalányt várta vagy a titkárnőjét? Ilyen kupiban nem lehet dolgozni, máris pakoljon össze vagy felmondok!
- Jól van, Andrea, pakolok már, csak ne mondjon fel, maga egy kincs a számomra. Nem engedem kicsúszni a karmomból - mondta magának. - Tisztára olyan, mint az anyám, rendmániás!
- Ezt hallottam - nevette el magát a nő. - Jól van, Laci, fél perc és elpakolok, látszik, hogy te pasiból vagy! - és nevetve fél perc alatt tényleg elpakolt mindent. Csak egy mappát nem tudott hova rakni.
- Te egy kincs vagy a szememben és nagyon szeretlek.
- Mit mondtál, Laci, jól hallottam? - lepődött meg Andi.
- Igen, jól hallottad, szerelmes vagyok beléd! Ezt a legkomolyabban mondom neked! - odalépett a nő elé és megcsókolta. Minden szenvedélyt, szeretetet és az összes többi érzést belesűrítette egyetlen egy csókba. Mikor ketté váltak, zihálva kapkodták a levegőt.
- Szóval, mit is kell, hogy írjak? - igazgatta pirulva, zavartan a haját.
- Ööö...ülj le, légyszíves és diktálom, de ne lepődj meg, amit hallasz, mert mind igaz az írandó szövegben - fejezte be Laci és kezdte a diktálást.
- Értem! - azzal Andi helyet foglalt és megszívta a lúdtolla végét. Majd ráhelyezte a papírra és megszólalt: - Kezdheted!

\" Tisztelt Titkárnők Gyöngye!

Amit most ír, azt jól vésse a pici aranyos kis buksijába. Be tudom bizonyítani, amit mondok, - a toll csak suhant sorról sorra, rótta a sorokat gyöngybetűvel írva. - Angyal vagyok. Fentről küldtek és azért, hogy a gonosz eljövetelét megakadályozzam! Igen , az angyaloknak van szárnya és tudnak repülni is. Pokol is van. Ott lakik Lucifer, vagy ördög, vagy ahogy tetszik...\"

Csak diktált és diktált majd megállt, felnézett a nőre és látta, hogy ölbetett kézzel ül és a toll ott suhan a papíron úgy, hogy nem fogja.
- Ezt hogy csináltad? - hökkent meg Laci.
- Boszorkányokról nem hallottál még sohasem? Léteznek, én is az vagyok, sőt alakot is tudok váltani, ha erre gondolsz.
- Erre is gondoltam - mondta a férfi. - De csak azt hittem, hogy szóbeszéd.
- De folytasd, kérlek, kezdek fáradni - mondta a titkárnő.

\"...Egy héten belül kezdődnek a természeti katasztrófák. Akkor fog kezdődni minden rossz eljövetele. Tudtommal egy démon fog kijönni egy hasadékból, hogy milyen alakot fog felvenni, azt nem tudom. Ennyi, csak ennyit akartam mondani.

2003. október 23. Sánta László
dátum név

\"

- És ott írd alá - megvárta, amíg aláírta és a lapot hosszába kettéhajtotta - Köszönöm szépen, jaj majd elfelejtettem, tartozok még neked valamivel.
- Igen, és mivel? Jó, hogy tudok róla! Mivel, ha szabad kérdeznem? - kérdezte a magánnyomozó.
- Hát ezzel! - odalépett és megcsókolta szenvedélyesen, hosszan, forrón. Húzta magával a szenvedély poklába. Lassan a forró vágy, ahogy lángolt fel mindkét emberben, átkerültek egy másik dimenzióba, ahol csak ők ketten voltak. Végigsimogatták egymást. Laci, aki már alig bírt a vággyal, mely szét akarta feszíteni az egész testét, lassan a blézer alá csúsztatta a kezét, majd egy laza mozdulattal lecsúsztatta a nő válláról. Már a hátát simogatta, a derekát és a tarkóját. Félkezével közelebb húzta magához Andit. A csókok nem maradtak abba, egyre szenvedélyesebbek és vadabbak voltak. Laciról lekerült a zakó. Kidolgozott felsőteste forró volt a vágyról. Két kis púp volt a lapockáján, Andi már a nyakát csókolta a férfinak. A mellkasát, egyre lejjebb haladt, míg a férfi megfeszülő ágyékához közeledett. Majd érezvén, hogy szerelme teljesen megmerevedett pár percre az egész testében. Arra gondolt, hogy már a csúcsra jutott a férfi, ettől szomorú lett. Felállt, abbahagyta a férfi testének kényeztetését, a torka elszorult. Összekapkodta a holmiját és kiviharzott. Pár perccel utána ment Laci.
- Kicsim, mi a baj? - ölelte át hátulról a férfi a titkárnőt. - Mit tettem vagy mit nem, mi rosszat csináltam?
- Te semmit, csak mivel... mivel... öö... nem tudom megfogalmazni. Bocsánatot kérek, ha valamit elrontottam - dadogta könnyeivel küszködve Andi.
- Nem rontottál el semmit, ez ezzel jár, de nem ugyanarra gondolunk. Te arra gondoltál, hogy a csúcsra jutottam, ugye? Pedig hidd el, még a közelébe sem voltam, nézz a szemembe! - szólt rá erélyesebben az állát maga felé fordítva.

A nő megfordult és a férfi hátát látta, rajta két nagy hatalmas tollas, bársonyos szárny. A fiatalasszony szipogott, majd a férfi megfordult és mélyen a szemébe nézett.
- Azt hiszem, sok mindent meg kell, hogy beszéljünk.
- Azt hiszem, tényleg van mit megbeszélnünk - kézenfogta a férfi a nőt és bevezette az irodába, leültette a kanapéra majd távozott és két dupla whiskey-vel tért vissza. Megcsókolták egymást és elkezdték a beszélgetést.
- Most nagyon kérlek, figyelj rám, nagyon fontos, hogy megértsed, amit most elmagyarázok neked, Andi. Mikor nőnek ki a szárnyak, az fájdalommal jár együtt. A fájdalmak miatt merevedik meg a testünk. Mikor érezted azokat a dudorokat vagy, hogy máshogy nevezzem őket, kezdetleges csontkinövéseket, hozzáértél és felgyorsítottad a növekedési folyamatot. A szenvedélyt, amit csak fokoztál bennem, ez is gyorsította a folyamatot, mármint a növekedést. Ha akkor folytattad volna, amit elkezdtél, akkor olyan élményben lett volna részed, amit életedben el nem felejtesz! Pokoli kínokat állok ki, ha növekedni kezd a szárny, most is üvöltöttem a fájdalomtól.

- Akkor én miért nem hallottam a heves légzéseden kívül semmi mást? – lepődött meg Andi.
- Egy pillanat és megmagyarázom, drágám. Szóval, mikor ordítok, azt halandó fülek nem hallhatják. Például olyan, mint a tengeralattjáróknál a lokátor vagy a denevéreknél az ultrahang. Olyan magas frekvencián üvöltök, hogy azt te nem fogod hallani soha.
- Ok, ezt idáig értem, akkor ez azt jelenti, hogy amikor én 80 vagy 85 éves leszek, olyan fiatal és fitt leszel, mint most?
- Igen, azt jelenti, de nem mindig halhat meg halandó ember.
- Akkor te most hány éves vagy tulajdonképpen? – kérdezte Andi.
- Ezerhétszáz-valamennyi, már egy ideje abbahagytam a számolást.
- Akkor meg, mikor születtél? – fűzte Andi tovább a kérdések láncát.
- 1245. október 35-én.
- Akkor te még csak 738 éves vagy, de várjál csak, hogy születhettél 35-én, amikor csak 31 napos a hónap?
- Igen, tudom, de ahonnan én jövök, ott 40 napos egy hónap és 16 hónap van egy évben.
- Húha, azt hittem, ilyen hely nincsen – döbbent le a nő a választól.
- De van – válaszolta nyugodtan a magánnyomozó. – Kicsim, ha nem hiszel nekem, akkor bemutatlak a családomnak, ők majd felvilágosítanak téged jobban, mint, ahogy én tudlak. Hozzád képest már én is nagyon öreg vagyok, de szeretlek, és szükségem van a támogatásodra.

- Ok, már csak egy kérdésem van, ami fontos.
- Őszinte leszek és válaszolok – nézett rá Laci.
- Köszönöm. Sok nő volt már az életedben? Ha igen, akkor hanyadik vagyok?
- Na várjál csak... ööö... a második vagy.
- És a nevét elárulnád? De nem fontos, ha még nagyon fáj a seb. Haggyuk abba az egészet, nem fontos.
- Ha már elkezdted, akkor fejezd is be! De Andi, most meg fogsz lepődni, amit most mondok. Az előző nő neve Armandina. Egy gazdag földesúr lánya, árvaként találtak rá. Nagyon jó módba élt, de nem az én esetem volt. Igen, akarsz valamit tudni még esetleg az exemről?
- Nem, semmit. Apud, anyud nevére is kíváncsi vagyok. Meg ha van testvéred, az övékére is, meg a születési dátumukra is.
- Hát, Stanislav Robert, ő volt annak idején a rettegett Stanislav gróf. Az öccse vagyok. Anyámat Makkay Katalinnak hívják. De elég, ha a Katit vagy Kati nénit használod. Apám Stanislav Gergely, de ez nem számít, mert nem nagyon tartom vele a kapcsolatot, mióta elhagyott minket, anyámat, a három öcsémet és a húgomat. Ők még csak repülni sem tudnak, olyan fiatalok.
- Oké, akkor most odamegyek hozzád, és nagyon szépen megkérlek, hogy vigyél haza, mert nem szeretnék kint fagyoskodni az utcán októberi hideg estén a buszra várva.
- Csak egyetlen egy feltétellel, ha idejössz, és újra kinöveszted a szárnyaimat.
- Naná, hogy kinövesztem! – vágta rá Andi, és megcsókolta finoman, szinte alig értek össze ajkaik. Majd egyre többet és többet csókolta a száját, míg végül a férfi szája utat nem engedett a nyelvének, mely vad táncba kezdett, közben a nyakát és hátát is masszírozta. Szerelme ingét kigombolta, végigcsókolta a mellkasát, majd visszafele mégegyszer. Egyszer csak éles hangot hallott és a füleire kellett tapasztania kezeit, különben menten megsüketül. Laci ezt észrevette és most ő kezdte el masszírozni a nő hátát, főleg a lapockáknál, ahol végig is csókolta. Oda-vissza lágyan csókolgatta a gerincét, majd a mellét becézgette a szájával és ujjaival. Érezte, ahogy Andi hátán, megfeszül a bőr, kicipzározta szoknyáját és hagyta, had hulljon le a nő testéről. A fekete csipke melltartót kikapcsolta és levette a lányról, szinte felfalta a majdnem meztelen női testet. Borzasztóan kívánta, de visszafogta magát. Alig várta, hogy megízlelhesse a pici ajkak közül kicsorgó nedvet. Vágyott a nő minden porcikájára. Majd Andiról a tanga is lekerült. Ahogy egyre jobban közeledett lefelé, úgy nőtt a fájdalom és az élvezet is, és úgy tárultak szét a nő lábai is. Bár soha az életben nem csinált ilyet, de tudta, hogy ez az a pillanat, amit soha nem fog elfelejteni.