Miatta...

Már megint szédültem. Éppen a fürdőszobába tartottam, amikor őrületes szúrás hasított a homlokomba. Görnyedten támaszkodtam a falnak. Nagy levegőt vettem, és berohantam a fürdőbe, mert nem akartam, hogy észrevegyék. Senki nem láthatja, hogy szenvedek. A mosdó szélébe kapaszkodva számoltam tízig, levegő kifúj, megmostam jéghideg vízzel az arcom. Ahogy jött az érzés, úgy el is tűnt.

Hirtelen felindulásból pirosra lakkoztam a körmömet, tűzpirosra. Nem tudom milyen megfontolásból, hiszen utálom a pirosat, meg az összes színes körömlakkot.
Az arcomat közepesen feltűnőre sminkeltem, nem volt kedvem maszkírozni magamat, meg úgy is meleg van, hülyén néznék ki, ha lefolyna. Felvettem a kedvenc felsőmet, egy nadrágot és belebújtam a kedvenc cipőmbe. Feltupíroztam a hajamat. Anyu hordta régen így, én mindig imádtam.

A tükör elé léptem, hogy megnézzem, sikerült-e normális külsőt varázsolni magamnak.

Végig nézem magamon, mit szólna most Ő?
Kinevetne, hogy már megint hogy nézek ki.

Gyűlölte a fekete felsőmet, mert mély a kivágása. Gyászos szín. Én jól érzem benne magamat, illik hozzám. A cipőm egyszerűen rossz, mert szerinte nem lehet valami elegáns és laza egyszerre. Veszekedett, ha az átlagosnál feltűnőbb sminket hordtam. Csak magának akart, utálta, ha más is észrevesz, amikor ő nem akarja. A hajam miatt is beszólt volna, mert szerinte nem kéne tupírozni, akkor jó, ha simán a vállamra omlik. Na és a körmöm, tűzpiros. Utálta ezt a színt.

A fájdalom újra jött, de most fagyos tekintettel és egyenes derékkal néztem szembe a tükörképemmel. Az összhatás tökéletes, ez az alak a lelke mélyén mégis elkeseredett, kétségbeesett, törékeny és magányos. Hirtelen egy kép villant át az agyamon, amikor még boldog volt.
Minden, minden miatta van… Egy erős csapást mértem az alakra velem szemben, a tükör ezer apró darabra tört. Mit is mondtam? Ja, igen, tűzpiros. Pont mint az apró kis vércseppek, amik szélsebesen száguldottak lefelé a kezemen. Ő utálta. De ahogy néztem az apró kis tűzpiros cseppeket, amik lágy melegséggel cirógatták a bőrömet, nem is annyira rossz, sőt nekem kifejezetten jól áll.