Történetek

A bulit követően elhívtam magamhoz, azt akartam, hogy velem töltse az estét! Mindennél jobban vágytam rá, az érintésére, a bőre selymességére; és igent mondott… A szobaajtóm küszöbét egymást forrón ölelve, és vágytól kéjes szemmel léptük át. A ruhák villámgyorsan a földre hullottak, de már nem faltuk olyan hevesen egymást, az érintések minden pillanatát kiélvezve simultunk egymáshoz, mellünk, hasfalunk és forró puncink szinte eggyé vált...

Álmodd, hogy dús sugarú rét az ágyad, s a virágok szirmai este sem bújnak össze. Amikor mind Téged simogat. Amikor a Hold mindig Rád mosolyog, s tejfehér fényt varázsol. Csak Neked...

- Mama, elmenjek magával? Ha keresztülsétálok a temetőn, hamar odahaza vagyok.
Bólintott. Elvettem szatyrát. Kis gereble volt benne kicsi ásóval, locsolókanna.
- Leltárazni teccik vagy csak megnézi, jól fekszik-e mindenki?
- Csak körülnézek. Neked szabad ezzel viccelned, úgy-e?
- Úgy...

- Maga lát engem? Elárulná, pontosan mi is történt velem? – kérdeztem vissza kissé indulatosan.
- Nos kedvesem... Pontosan 3 perc 45 másodperccel ezelőtt halálra gázolt egy kamion, te pedig elhagytad a tested. Én érted jöttem, de most kaptam az üzenetet, hogy még nem jött el a Te időd...

Gondolkodtam… nálam általában itt kezdődnek a problémák.. jobb lenne, ha nem rágódnék ennyit a múlton, de ismersz, mazoista vagyok, szeretem újra és újra átrágni magam minden egyes fájdalmas részleten. Ne félj már nem zavarlak sokáig szép lassan megfejtem miért, és akkor lesz vége...

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

Mese lányoknak, akik keresik a királyfikat, és már majdnem letettek róluk, mert nem léteznek, pedig valójában igen, csak nem árt pár dologgal tisztában lenni róluk

Mese fiúknak, akik rég rájöttek arra, a lányoknak nem csak a királyfik kellenek, beérik királyfinak látszó példányokkal is, de ez a játék nem is olyan egyszerű, mint elsőre látszik

Fogadjátok, amivel akarjátok, egy hét múlva témazárót íratok az anyagból, tehát ajánlom, jól készüljetek fel...

A Köpcös megragadta az öreg kardjának markolatát, és megpróbálta kirántani a hüvelyből, de erőlködése hiábavaló volt. A Hosszú odalépett, hogy segítsen. A kard kicsusszant a tokjából, s mindhárman meglepetten kiáltottak fel.
A fegyvert vastagon borította a rozsda.
– Ez a kard tényleg nem harcol – gúnyolódott az ifjú nemes. – Lenni csupa rozsda, de mi segít, megtisztít...

Hirtelen felgyorsultak az események: egy gumilepedőt és egy fehér lepedőt tett a fenekem alá, majd azt még láttam a szeme sarkából, hogy valamilyen áttetsző fehéres kenőccsel keni meg az egyenes csövet, majd ahogy elhelyezkedtem az kiszabott testhelyzetben, a következő pillanatban széthúzta a fenekemet, és a végbélnyílásomat is bekente ezzel az akármivel...

Kezdtem egy mesében érezni magamat. Árnyak? Milyen lények azok? Lehet, hogy mégis léteznek ebben a világban, csak a drága emlékeimmel együtt ezeket is elfelejtettem? Valami idegen érzés kezdett maga alá vonni, és idegesen vakargattam a tarkómat - Még meg se néztem milyen színű a hajam, vagy egyáltalán van-e - hasított belém a felismerés, de fentebb csúsztatva a kezemet megnyugodtam, az még megvan...