Jégherceg 4. rész

- Többek között ezért mondtam Miss Harrison, hogy olvassa el a szerződését. Tudom, hogy furcsának találja ezt az ideköltözés dolgot, de az előző házvezetőnő is itt lakott, és minden sokkal egyszerűbb volt úgy. Nem csak az én dolgom lenne így könnyebb, hanem a sajátja is. A fizetés miatt sem kell aggódnia, nem lesz kevesebb attól, hogy itt fog lakni. Remélem, minden kérdésére kimerítő választ adtam.

Mégis mit képzel el ez a férfi? Nem hagyhatom ott a lakásomat, és végképp nem az életemet. Ha ideköltözöm semmi szabad percem nem lesz, ráadásul hogy fogok így elmerülni a gondolataimban, nem beszélve a magánéletemről. Biztosan NEM-et mondanék erre, és most rögtön itt hagynám, ha nem lenne ilyen átkozottul szükségem erre a munkára. És ahogy sejtem, ezt Ő is ugyanilyen jól tudja.
- Nos, ami azt illeti, nem, nem tudtam meg mindent, mint amit szerettem volna. És nem is a pénzről van szó elsősorban. Tudja maga egyáltalán milyen nehéz egy nem drága, mégis kényelmes kis lakáshoz jutni manapság? – tartottam néhány pillanat szünetet, és közben az arcát kémleltem, mit reagál arra, amit mondok- Ne is fárassza magát a válaszadással, mert magának sosem volt gondja erre, ha jól hiszem, így a válasz tehát egyértelműen Nem.
Választ vártam tőle, de nem úgy tűnt, mint aki hallotta, amit mondtam. Eddig az ajtóban állt Jégkocka, majd odasétált az ablak elé, megállt és csak nézett kifelé. Most háttal volt nekem, nem tudtam, hogy mit néz ilyen hosszasan, szótlanul. Talán az ablaküvegen lefolyó vízcseppeket, vagy a kertet nézi, ahol a füvet, a tujákat áztatja az eső. Végre megszólalt, de nem fordult hátra, úgy beszélt.
- Ha csak a lakása miatt aggódik, akkor fölöslegesen teszi. Annyival több fizetést kap, amennyi a lakása bérleti díja. Részemről ennek a beszélgetésnek itt vége, mert dolgom van. Írja alá a szerződést és menjen dolgozni, persze csak ha így megfelelnek a feltételek.

„Ne bízz benne Főnök, hogy ennyivel lezártuk ezt a dolgot. Bár most ennyi bőven elég volt belőled egész napra.”

Szótlanul az asztal felé fordultam, megragadtam a tollat és aláírtam a kipontozott részt. A papír bal oldalán a Főnök neve már ott díszelgett, vagyis gondolom, hogy az övé volt, mert annyira kiolvashatatlan az írás. Határozott, többnyire egyenes vonalak. Ez is árulkodik a jelleméről. Letettem a tollat a lap mellé és megfordultam, Hudson viszont nem. Továbbra is bámult kifelé az ablakon. Nem akartam mást mondani neki, szerintem Ő sem nekem, ezért szinte kirohantam a szobából. Megkönnyebbülten húztam össze az irodája ajtaját. Jó volt végre kiszabadulni onnan, kezdtem kicsit feszélyezve érezni magam. Elindultam lefelé a lépcsőn, és eszembe jutott, hogy Martha nem lakik itt, és tudni akartam miért.

A konyha felé vettem az irányt, benéztem, de a nő nem volt bent. Biztos van ebben a házban étkező, így elmentem megkeresni. Bár annak nem örültem, hogy most kell megismerkednem a házzal, fontosabb volt, hogy beszéljek Martha-val. A nagy felfedezés nem tartott sokáig, mert a lépcsőtől jobbra egy boltíves helyiségből csörömpölést hallottam. Szaporáztam lépteimet és olyan gyönyörűséget láttam, amit talán még sosem. Ez volt eddig a legszebb része a háznak, amit eddig láttam, szebb volt Mr. Hudson irodájánál is. A hatalmas boltív alatt álltam meg. Az étkező jobbra nyílt, a helyiség nagy volt és barátságos. Talán ezért is tetszett annyira. Eddig fehér falakat vagy komor sötét színeket láttam egy szobában. Itt sikerült eltalálni a középutat. Az asztal hosszú volt és széles, mellette pedig 5-5 széket egymással szemben, 1-1-et pedig az asztalfőn számoltam meg, tehát összesen 12 férőhely. Azt hittem ilyen tényleg csak a mexikói vagy argentin sorozatokban van. És itt van rá a bizonyíték, hogy nem. A székek és az asztal sötétbarnák voltak. Az asztal közepén egy vázában virágcsokor volt, biztos Martha érdeme. A fal színe hasonlított a barackvirágéra, csak világosabb volt. Itt is képek díszítették a falakat, szintén aranyozott kerettel. A mennyezetről 3 hatalmas csillár lógott, határozottam megadva az eleganciát a teremnek. Velem szemben hatalmas ablakok voltak, teljesen a mennyezetig értek, tökéletes kilátást adva így a kertre. Ekkor jöttem rá arra, hogy a főnök irodája biztosan felettünk van, mert hasonlóan láttam a kertet pár perce az irodából.

Martha tőlem a legtávolabbi széknél, az asztalfő helyén állt és éppen megterített a reggelihez. Felnézett rám és ezt mondta:
- Ugye nem elköszönni jöttél?- majd az evőeszközöket kezdte rendezgetni.
- Miért kérdezed ezt? Talán azt hitted, nem írom alá a szerződést?- kérdeztem kicsit meglepődve a kérdésén.
- Hogy őszinte legyek veled, nem hittem, hogy tényleg elfogadod Mr. Hudson feltételeit. Főleg az ideköltözős részt. – mondta a nő, majd felvette a tálcát az asztalról és elindult felém. – Nem vagy éhes?- kérdezte, meg sem állt csak elment mellettem, ki a boltív alatt. Én utána eredtem és válaszoltam:
- Egy kicsit igen, de visszatérve az előző témára, elfogadtam, mert egyrészt kell ez az állás, másrészt pedig, mert azt mondta, hogy annyival lesz több a bérem, hogy kitudjam fizetni a lakbért.
Mire a mondatom végére értem már a konyhában voltunk. Martha az egyik szekrénynél állt, amely fehér színű volt halványsárga fogóval. Eddig nem is vettem szemügyre a konyhát, pedig itt tartózkodtam a legtöbbet a házban. Mint minden helység, ez is elég nagy volt, ahhoz képest, hogy ez végülis csak egy konyha. Minden szekrény egyforma volt, olyanok, mint amelyiknél Martha is állt. Az ajtóval szemben volt egy nagyobb ablak, ez alatt a mosogatógép és a rendes mosogató. Körbe természetesen konyhapult és az ajtótól jobbra a sütő páraelszívóval. Jobbra tőlem egy kétajtós hűtőszekrény állt, amely világosszürke színű volt és érintőképernyős szabályzó panel volt a bal ajtaján. A padlót nem teljesen fehér járólap fedte, hanem szürkés árnyalatokkal tarkított. Minden olyan fényes volt, csillogó- villogó.
Martha egy tányért vett elő a szekrényből és evőeszközöket egy fiókból. Az asztalra tette és oda invitált. Miközben a palacsintákért ment azt mondta, hogy nagyon rendes gesztus Mr. Jégkockától, hogy hajlandó többet fizetni és megérti az aggályaimat az ideköltözést illetően. Leültem az asztalhoz és közben arra gondoltam, most megkérdeznem tőle, hogy ő miért nem lakik itt.
- Lehet, hogy nem rám tartozik, de neked miért nem kell itt laknod? – kérdeztem kicsit szemrehányóan.
Martha egy kis kancsóban juharszirupot tett elém és válaszolt:
- Több oka is van annak, amiért nem lakom itt. Például, mert nekem családom van, egy férjem és egy 7 éves fiam. És én csak főzni járok ide, nem kell egész nap itt lennem, nem úgy, mint neked.
- Ez így teljesen érthető, de Mr. Hudson honnan gondolja az, hogy nekem nincs férjem vagy gyerekem, vagy mindkettő? – kérdeztem, és éreztem a hangomon, hogy egyre jobban a kétségbeesés hallható rajta.
- Nincs gyűrű az ujjadon, és amúgy sem vagy olyan anyukás. Na, de most egyél, mert utána vár a munka. Egyébként az elődöd is itt lakott, de ezt Mr. Hudson biztosan mondta már.
- Igen tudom, a Főnök már említette. De vele mégis mi történt?

Talán nem felelt meg a sok elvárásnak vagy a pontosságával volt a baj? – kérdeztem és levettem a tányérról egy palacsintát és juharsziruppal öntöttem le. Már nagyon éhes voltam és az elődöm sorsa is érdekelt. Tűkön ültem, hogy megtudjam, milyen bűnöket követett el, hátha tanulok a hibáiból. Eközben a szakácsnő a mosogatónál állt és néhány edényt öblített el.
- Hát, ez nem egy hosszú történet, ugyanis csak fogta magát és elment. Senkinek sem szólt, se egy üzenet, se egy cetli. Semmi. Egyik reggelre eltűntek a dolgai, a szobája teljesen kifosztva állt. A Főnök 1 héten keresztül próbálta őt megtalálni az összes lehetséges módon, de semmi. Ezután feladott egy hirdetést, hogy egy új házvezetőnőt keres. Ennek már 2 hete volt, amikor telefonáltál. Számomra a te hangod volt a megváltás hangja, mert így nekem kellett mindent megcsinálnom. Nagyon fárasztó volt, viszont több volt a fizetésem is. De a lényeg, hogy Joyce még arra sem méltatta sem Mr. Hudsont, sem engem, hogy legalább annyit mondjon „Viszlát!”.

Mire Martha befejezte a rövidke történetet, megettem a palacsintát és gondoltam tovább viszem a beszélgetés fonalát azzal, hogy megkérdezem, nem- e a Jégkockával volt valami baja a nőnek. Így is tettem, de a válasz elég határozottan és egyértelműen szólt a még mindig mosogató nő szájából. Nem, nem lehetett vele gondja, mert a Főnök mindig rendes az alkalmazottakkal. Vele is az volt, Joyce háromszor kért fizetésemelést és mind a háromszor megkapta. Hudson sosem kérdezte miért kell neki, megbízott benne, főleg azért mert már 4 éve neki dolgozott. Martha azt is elmondta, hogy a tavasszal múlt ötödik éve, hogy itt dolgozik, és mikor a fia beteg volt, vagy éppen ő maga volt beteg, vagy bármilyen más gondja-baja volt, mindig adott neki szabadnapot. Ez azért elgondolkodtató. Nem is a Joyce nevű nőre gondolok elsősorban, hanem a jeges tekintetű félistenre. Nem úgy tűnik, mint aki olyan rendes az alkalmazottakkal, bár nem hiszem, hogy Martha túlozna, és ha az a Joyce is kibírta mellette 4 évig, nem beszélve Martha-ról aki már 5 éve van itt, akkor csak nem lehet olyan szörnyű. Lehet, hogy csak egy álarc ez a jégből vagyok dolog. Mindenesetre többet akartam tudni a Főnökről és a szakácsnő volt az egyetlen, akitől bármit is megtudhattam.

- Mondd csak Martha, Mr. Hudson-nak van családja? Gondolom, hogy felesége nincs, mert már biztos találkoztam volna vele, de barátnője azért csak van. Hiszen mégiscsak gazdag, fiatal és nem utolsó sorban jóképű.
Jóképű? Ezt tényleg én mondtam? Biztos volt valami a palacsintában, mert magamtól nem mondanék ilyet. Elpirultam, főleg azért, mert Martha hátrakapta a fejét és vigyorogva ezt mondta:
- Nocsak Kate! Ezt nem nézném ki belőled, mármint, hogy az ilyen férfiak tetszenek neked.
- Martha! – szólt a mély hang az ajtóból, összerezzentem, nem mertem hátranézni, csak Martha arcát figyeltem- Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt. Most el kell mennem, de ebédre itt vagyok. Miss Harrison, ha befejezte a reggelit, menjen dolgozni, mert rengeteg munka vár magára. Martha majd mindent elmond.
- Igen Uram! Viszlát!- mondta az elköszönést egy kicsit hangosabban a szakácsnő, mert a Főnök közben már kiment a konyhából – Hallottad! Irány dolgozni!- mondta Martha egy mosoly kíséretében.
- Nagyon remélem, hogy Mr. Hudson nem hallotta, amit mondtam. Szerinted?- annyira rémült arcot vághattam, hogy még a kezeit szárazra törlő nő is megjegyezte:
- Nem hittem volna, hogy ilyen torz arcot is tudsz vágni. De ne ijedj meg, szerintem nem hallott semmit sem. Most pedig add ide a tányérod én menj mosni! A mosókonyhát a lépcső bal oldali folyosóján találod, ismerkedj a környezettel, addig én ezt elmosom és utánad megyek, hogy megmutassak néhány dolgot.
Felálltam, Martha szinte kikapta a kezemből a tányért, majd egy kicsit meglökött, hogy iparkodjak és egy hatalmasat nevetett. Jó volt ezt hallani, én is elmosolyodtam, de azért még mindig rosszul éreztem magam amiatt, amit mondtam. De ezen ráérek még rágódni. Elindultam arra, amerre a nő irányított. Azon a folyosón volt a mosókonyha, ahol a ruhákat kaptam és átöltöztem. Gondoltam megnézem a ruháimat megszáradtak e már. Tudtam melyik ajtón kell bemenni, de az ajtóban állva meg tudtam mondani, hogy a cuccaim még vizesek, úgyhogy még ezekben a darabokban kell lennem egy ideig.

Ezen a szobán kívül még 3 ajtó volt ezen a folyosón, de valamiért éreztem, hogy a folyosó legvégén jobbra lesz a mosókonyha. És mennyire igazam volt. Benyitottam a fehér ajtón. Semmi különöset nem tapasztaltam így elsőre. Fehér csempe, a legmodernebb mosógép, ruhaszárító, polcok, amelyeken mosóporok, mosó gélek és egyéb mosáshoz szükséges dolgok álltak. Volt egy kisebb tükör is a falon fehér szegéllyel, valamint egy vasalódeszka rajta a vasalóval. Arra gondoltam, nem lesz nehéz dolgom ezekkel, viszont rögtön elment a lelkesedésem, amint arra a halom ruhára néztem, ami a szennyes tartóban és a ruhakosárban volt. Nem akartam hozzákezdeni a dologhoz, inkább megvártam Martha-t, ahogyan ő is javasolta. Pár perc elteltével ott is volt, és néhány jó tanáccsal látott el. Megmutatta, hogyan kezeljem a mosógépet és a szárítót. Minden egyes ruhadarabot másképp kell vasalni. Az ingeket, a zakókat, a nadrágokat és az összes többi ruhadarabot más és más módon, mert ha nem jól csinálom, a Főnök biztosan mondani fogja. Egyszóval, ha nem akarok duplán dolgozni, muszáj lesz odafigyelnem. Elfelejtettem, na jó, valójában inkább nem mertem Martha-nak mondani, hogy nem vagyok valami jó viszonyban az ilyen elektromos eszközökkel. A fekete listámon az első helyért verseng a vasaló és a porszívó. A porszívó motorját egyszer sikerült leégetni, de a mai napig nem tudom, hogyan történt. A vasalóval nem csak a ruhákat égettem ki, de a kezeimet is sikerül néha megvasalni. Hosszasan sorolhatnám még az összetűzéseimet ezekkel a berendezésekkel, de az az igazság, hogy az én ügyetlenkedéseimnek is köszönhetőek ezek a balesetek. A lényeg, hogy Martha-nak sem kell feltétlenül tudnia mindent, úgyhogy erről egyenlőre hallgatok.

A szakácsnő kedvesen felajánlotta, hogy segít nekem elindítani egy mosást, hogy utána könnyebben boldoguljak. Felakartam kötni a hajam, mert tudtam, csak útban lenne. De nem volt kedvem átmenni az egész házon a táskámért, ezért bizakodva szétnéztem, hátha találok valami megfelelőt erre a célra. Megláttam az egyik polcon egy kék színű hajgumit és lófarokba kötöttem a hajam. Nem is bántam, hogy végre összefoghattam, mert az esőtől elázott hajam bár már száraz volt, most még hülyébben és kócosabban állt, mint máskor. Martha magyarázta, hogyan kell kezelni ezt az érzékeny gépet és én gondoltam ez jó alkalom arra, hogy folytassuk a beszélgetésünket, amit a Jégkocka sikeresen félbeszakított.
- Valahol ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy a Főnöknek nincs felesége- mondtam és a ruhákat válogattam szét, amik mosásra vártak.
- Nem is gondoltam Kate, hogy ennyire pletykás vagy! – mondta a nő vigyorogva.
- Nem vagyok pletykás, csak szeretnék tisztában lenni néhány dologgal. Szóval? Barátnő? – kérdeztem siettetve a válaszadással.
- Sem feleség, sem barátnő. Persze megfordult már itt pár nő amióta itt dolgozom, de nagyon ritkán jöttek és a kapcsolat sem tartott túl sokáig.
- Talán pont azért, amiért ennyire fagyos és távolságtartó Mr. Hudson – ezek még enyhe szavak is a viselkedését illetően, gondoltam magamban.

Martha elindította a mosógépet és nekitámaszkodott, majd rám nézett, mintha kicsit szomorúbban lettek volna a szemei:
- Tudod, nem volt könnyű a kamaszkora. Ezt ne említsd senkinek, mert elvileg én sem tudom, de amikor 17 éves volt meghalt az édesapja. Szerintem egy fiatalnak ebben az időszakban van a legnagyobb szüksége a szüleire. Persze az apja halála után az édesanyja mindenben mellette állt, egymást vigasztalták, de mégis nyomasztó lehetett a számára az a tudat, hogy eljön az az idő, amikor át kell vennie az apja cége feletti vezetést. Az anyjának 1 éve volt arra, hogy megpróbálja felkészíteni Mr. Hudsont a vezetésre. Mikor 18 éves lett, vagyis nagykorú, akkor ültették az igazgatói székbe. Addig az anyja irányított és egy olyan vállalatot adott át a fiának, amely biztos alapon áll. Ezt a vállalatot még a nagyapja alapította, úgy vette át a Főnök apja és most Mr. Hudson. Nem akart szégyent hozni a családjára. Ő akart lenni a legjobb. Ezeket Viktortól hallottam. Ő a kertész, de még az idősebb Mr. Hudson vette fel, szóval már régóta itt van. Vele nem találkozol sokszor, mert egy héten csak kétszer jön. Szóval nem csodálkozom azon, hogy így megkeményedett és zárkózott. Lehet, hogy nem tudod Kate, de az üzleti életben aki sikeres vezető akar lenni, annak muszáj egy maszkot hordania, tekintélyt kell szerezni, különben minden elveszik. Ő is pont ezt teszi.
- Csak Ő nem tudja levenni a maszkot – fűztem hozzá csendesen – és hol van az anyja?
- New Orleans-ben él már közel 3 éve. Régen láttam, nem jön túl gyakran. Végülis az ország másik felében lakik, úgyhogy érthető. Egy kisebb ruhaszalont vezet, ő is tervez ruhákat- mondta Martha és az ajtó felé vette az irányt- akkor most magadra hagylak. Eléggé elment az idő, mindjárt 10 van és még sehogy sem állok az ebéddel, de te csak folytasd a mosást és ha kell valami, csak szólj – mondta és kilépett a mosókonyhából az ajtót pedig résnyire nyitva hagyta.

A könyökömmel rátámaszkodtam a mosógép tetejére és a gép halk zúgására töprengtem el azon, amiket Martha mondott. Most már másképp látom a Jégkockát. Nehéz lehetett, és talán még most is nehéz neki. Lehet, hogy én is így megváltoznék, ha elveszíteném apámat és még ilyen nagy terhet és felelősséget tennének a vállaimra, mint egy cég vezetése. Hosszan gondolkodtam, egyik gondolat jött a másik után, emlékeket idéztem fel magamban, és még sok-sok dolog eszembe jutott, mikor észrevettem, hogy a gép már kimosott és centrifugázik. Sokáig támaszkodtam és mikor kiegyenesedtem kicsit fájt a hátam. Nyújtóztam egyet, hátha attól jobb lesz. A szemem sarkából láttam, hogy valaki áll az ajtóban. Odakaptam a fejem, és persze hogy Mr. Hudson volt az. Vajon mióta figyelhet már és miért nem szólt, hogy itt van. Az is eszembe jutott, hogy eléggé eltelhetett az idő, mert azt mondta ebéd körül jön. Te jó ég! Még egy csomó dolgom lett volna, én meg csak itt bámészkodtam. Már vártam, mikor fogja mondani, hogy nem azért fizet, hogy őrizzem a mosógépet.

De várakozásaimmal ellentétben nem szólt, csak bámult, de most nem az arcomat, hanem a vállamat, ami teljesen csupasz volt. Legelőször azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy az irodájában miért nem nézte? Az is lehet, hogy csak én nem vettem észre. De hirtelen beugrott, hogy azért nem, mert akkor még le volt engedve a hajam és az takarta, de most nem takarja semmi. Számomra hosszúnak tűnő pillanatokig nézte a vállamat és azt éreztem, melegem van.