Történetek

Éreztétek már, hogy a boldogságtól sikítani tudnátok, amikor azt mondja nektek, hogy „szeretlek”?
Nekem ő ettől volt herceg és azt hittem ez az életben egyszer adatik meg.
…Nem tévedtem, így is van.
Viszont kevés embernek adatik meg, hogy ez az egyszeri örökké tartson. Nekem sem adatott meg, de mégis megtaláltam a saját hercegem...

És mi van akkor, ha már egy herceg sem herceg?
Tudod, milyen érzés mikor a herceged már nem is hasonlít egykori önmagához?
Mikor kiszabadulsz a tornyod fogságából, és akit daliás hercegnek hittél hirtelen jobban hasonlít a sárkányhoz?
Mert velem ez történt…
Annyi szép mesét láttam már...

Észre vettem már, hogy többségében az emberek szakítás után (feltéve ha ők a kidobottak), sokszor csak a jóra emlékeznek, vagy legalábbis azt hirdetik.
Én láttam benne a rosszat is, csak úgy, mint a jót.
Volt hibája, nem is kevés...

5 éves korom óta a szüleim, nagyszüleim minden nyáron Olaszországba visznek nyaralni. Én már az első alkalommal beleszerettem ebbe az országba és ez a szerelem már lassan 10 éve tart. Volt egy pár éve az életemnek, mikor elég nehéz természetű voltam. Nagyon sokat veszekedtem a családommal, úgy éreztem nincs értelme az életemnek.. Egészen 2008 nyaráig. Ezen a nyáron az egész életem megváltozott. Abban az évben 3 hetet töltöttünk kint. Mikor véget ért, úgy éreztem, még az életemet is képes...

Abigelnek is pont két napba telt, míg erőt vett magán, s elhatározta, beszélni fog a kastély lakóival. Csütörtök délután még világos volt, s szüleinek azt mondta, elmegy kiszellőztetni a fejét. Mire a kastélyhoz ért, körülbelül háromnegyed óra is eltelt. A kapu tárva nyitva állt, mint mindig, hiszen ki akarná zaklatni a Furleint családot? Abigel lassan közeledett a kastély felé, s egyre jobban félt...

Pár szó a rövid áttekintő előzményről

A történetem régen kezdődött. Mármint a történet a könyv elején kezdődik, ami időben a könyv végén lesz régen. Először kicsit írok majd az életéről, hogy hosszabb legyen a regény. Igazából sohasem tudtam előzményt írni, nem is szerettem (nem, ezt nem Erick Kästnertől vettem át), de most mégis megpróbálom, hátha sikerül. Tehát, hogy növeljem a regény hosszát előzmény címen leírom ennek az érdekes embernek a gyermekkorát. Kicsit talán hézagosabban,...

- Ezt már megbeszéltük – nézett unokájára szemüvege felett az idős nő. - Úgy lesz, ahogy mondom – folytatta. - Mr. Ginger igazán jó parti. Nem tudom, mi lehet ellene a kifogásod!

- Például nem tetszik a külseje – válaszolt.

- Na és? A külső még nem minden – okította unokáját. – Ami számít, hogy nagy vagyona van, ezenkívül háza Londonban. Évente egyszer elmegy Párizsba és Badenbe – sorolta kedvező tulajdonságait az idős asszony...

Élni szörnyű. Valahogy ez az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem. Egy kórházban fekszem, gépek pityegnek körülöttem. Két cső áll ki belőlem és szörnyen érzem magam. A szemem csukva van. Utálom a kórház szagát, de még a látványát is. Hangfoszlányokat hallok a szobám ajtaja elől. Anya és a doktor úr beszélgetnek. Nem értem miről, de lépteket hallok, majd ajtónyitódást. Lassan kinyitom a szemem. Látom, ahogy anya közeledik felém. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, de nagyon nem megy...

„Kedves Télapó! Hallottam róla, hogy Te teljesíted a gyerekek kívánságát. Én nem kérek édességet és csinos babákat, csak ennyit szeretnék kérni, hogy a plüss macim, akit nagyon szeretek egy napra legyen élő maci és tudjak vele beszélgetni, meg játszani, mert ő az egyetlen barátom a világon és nagyon szeretném, ha egyszer elmondhatná, hogy ő is úgy szeret-e engem, mint én őt! Köszönöm szépen: Lili”

Végre itthon, de a munka nem áll meg, sőt most jön csak a nehezen. Szerencsére a kislányom igen lelkes segítő, - a fiamról ez ugyan nem mondható el -, és lassan a férjem is hazatéved. A hús a sütőben, a krumplipüré kész, a leves forr. Csak a süti van vissza. Gyúrás közepette megszólal az ajtódíszen lógó csengő, és férjem lép be az ajtón. Kislányom azonnal betámadja aput, aggódva kérdezi, hogy ugye a fát nem felejtette el (el tudjuk képzelni milyen édes egy 5 éves gyermektől ezeket a szavakat...