Eljöttem érted...

1.


Harvey Jackob kulcsa csörrent meg a zárban, s miután benyitott házának ajtaján, elkiáltotta magát.

- Ash, kicsim megjöttem! Itthon van apu!

- Apuuuuuuu! – kiáltott a nyolc éves Ashley s vigyorogva ugrott apja nyakába. A férfi megölelte, azután letette.

- Kicsim, ugye tudod hogy már aludnod kéne?

- Tudom apu, de megértem Juanita dadust, had maradjak fenn, míg hazaérsz.

- De most utoljára engedte meg. Na, irány lefeküdni. Megyek és betakarlak, rendben?


A kislány meg sem várta, míg apja befejezi mondandóját, felszaladt a lépcsőn. Hálóinge a térdét súrolta. Jobbra fordult a lépcső tetején, majd bement a szobájába. Felkapcsolta a villanyt, és bebújt a takaró alá. Apja nézett be az ajtón.


- Nos, akkor aludj jól. – mondta s közben leült az ágy szélére.

- Apu, én félek.

- Miért drágám?

- Hogy megint rosszat fogok álmodni.

- Azok csak álmok Ash nem szabad félned tőlük.

- Anyu megvédene engem. – mondta a kislány, s egy kövér könnycsepp gördült végig az arcán.

- Anyu már nincs velünk kicsim.

- Tudom apu, azt mondtad az angyalok vigyáznak rá.

- Így igaz.

- De én látni akarom őt!

- Hiszen anyu mindig velünk van, ahhoz nem kell látnunk. Itt van bent! – mondta s tenyerét a kislány szívére tette. – Most aludj.

- Jó éjt apu.

- Aludj jól.


Apja felállt az ágyról, lekapcsolta a villanyt, és miután kiment a szobából, becsukta maga után az ajtót.


2.


A sötétség betöltötte az egész szobát. Egyetlen utcai lámpa sem világított. Faágak koppantak Asley szobájának ablakán, a kislány az ablakot bámulta. Nagy izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokán, de valójában rázta a hideg. Ekkor az ablakban megpillantott valamit. Talán árnyék? Vagy egy nagyobb ág? Nem, nem, az egy kéz volt hosszú sovány ujjakkal. Kopogott az ablakon.


- Neeeeee! - kiáltotta a kislány, mikor felriadt. Teste remegett, mint a kiskutyák petárdázás idején. Hetek óta ilyen álmai voltak,de nem értette mért nem ér soha a végére, mért riad fel folyton.


Apja berontott a szobába. Szeméből kiment az álom, mikor meghallotta lánya sikolyát.


- Mi történt Ash?

- Rosszat álmodtam apu.


A férfi leült az ágy szélére és megfogta lánya kezét.


- Nincs semmi baj. Hiszen csak álmodtad.

- Valami be akart jönni.

- Micsoda?

- Egy vékony kéz kopogott az ablakomon, be akart jönni apu.

- Drágám, csak álmodtál. Ide nem tud bejönni senki. Most már aludj rendben? Nincsenek szörnyek, amik be tudnának jönni.

- Nincsenek, kivéve az ablakom alatt.

- Jó éjt Ashley.

- Neked is apu.


A férfi kilépett a szobából. Arra gondolt vajon meddig tart majd, míg lánya túljut ezen a szakaszon, és rájön, édesanyja már sosem lehet vele.

Ashley rettegett, ezért úgy döntött nem fog elaludni. Következő álmában nem csak hosszú vékony kezeket látott, de az ablakon bebámuló üres szürke szempárt és látta, mely egyszer megvillant. Mikor a kislány felébredt, mindenre emlékezett. Azok a szürke szemek, olyan mint…


3.


Apa és lánya a tv előtt vacsoráztak. Gombás - sajtos – sonkás pizza, hozzá Harvey – nak gyömbér, Ashleynek cseresznyeszörp. Ahogy a férfi itta a gyömbért, az egyik jégdarab koccant a fogán, s ezért a kislány elnevette magát.


- Szóval kinevet a kisasszony? Nos akkor azt hiszem nem marad más hátra mint hogy ágyba küldjelek. – mondta mosolyogva.

- Ne, apu, had maradjak még fenn egy kicsit!

- Nem, nem, így is, már egy órája aludnod kellene. Irány az ágy!

- Jólvan. Jó éjt apu!

- Neked is kicsim. – mondta s puszit nyomott lánya homlokára.


Ashley felszaladt a lépcsőn, előbb a fürdőszobába, majd miután végzett, a szobájába. Sokáig nem tudott elaludni. Hallotta a szomszédok kutyáinak párbeszédét, és azt is ahogyan egy részeg férfi veszekszik egy nővel az utcán, bár nem sokat értett belőle. Lassan halkult el körülötte világ. Észre sem vette, máris Újra a szobája ablakát bámulva remegett, miután felébredt egy lidérces álomból. Ez most nem álom volt, hanem valóság. Éberebb volt, mint valaha, mikor meglátta a vékony ujjakat, melyek kaparásznak az ablakon. Mikor meglátta a szürke szempárt, már nem félt. Boldog volt, hogy ismét láthatja, amit oly régen elvesztett. Kimászott ágyából, s lassan odasétált az ablakhoz. Kinyitotta, s lenézett a sápadt arcra, mitől nem kellett tartania.


- Anyu!

- Kicsim, eljöttem érted! – megfogta a kislány kezét.

- Hová megyünk anyu?

- Elviszlek valahová, ahol örökké együtt lehetünk!

- Mért ilyen hideg a kezed?

- Hideg van idekint kicsim, menjünk! - segített a kislánynak kimászni az ablakon, majd kézen fogva sétáltak a sötétben, a kerti úszómedence felé.

- Anyu, apu azt mondta, hogy az angyalok vigyáznak rád! És, hogy az angyalok lakhelye a felhők fölött van. Akkor hogy lehetsz most velem?

- Kicsikém, megkértem az angyalokat hogy velem lehess, és ezért segítettek nekem eljönni hozzád.


Elértek a medence széléig. A víztükör teljesen sima volt, csak a kislány tükörképét lehetett látni…


- Most pedig ugorj, és örökké együtt lehetünk.

- De anyu, én nem tudok úszni!

- Hidd el, kicsim, ha beleugrasz, nem fog fájni, megígérem. Örökké együtt lehetünk, ha megteszed.

- De apu azt mondta, hogy a medence miatt vittek el az angyalok tőled, akkor biztosan rossz dolog.

- Csodálatos, ahogy megölel a víz, kicsim, ugorj! - az asszony kezdett türelmetlenné válni. – Ugorj már!

- Nem akarok anyu, nem tudok úszni! Vissza akarok menni az ágyba!

- Nem! Nem hagyhatsz el engem! – mondta, s belökte a kislányt a medencébe.


Miután Ashley a felszínre tört, kapálózott, egyenesen a perem felé, ahová az asszony letérdelt. Mikor odaért, a nő még mondott valamit, mielőtt végleg víz alá nyomta a kislány fejét.


- A gyereknek, anyja mellett a helye! Eljöttem érted…