Lidércek a tükörben

1.


A 17 éves Sunny középiskolába jár, van néhány barátja, és nem rég ismerkedett meg élete első igazi szerelmével. Talán tökéletesnek hangzik az élete, de koránt sem az. A lány rengeteget szenvedett családja miatt. Sunny minden napját megkeserítik szülei, és a bátyja is. Hogy miért? Mert nem tetszik nekik amit látnak. Nem képesek elfogadni őt úgy, ahogy van. Nem szeretnek ránézni, mert Sunny kövér. Péntek délután a lány, miután hazaért az iskolából, egyenesen a szobájába ment. Letette táskáját az íróasztala székére, átöltözött, ezután pedig lement, hogy ételbe fojtsa bánatát.
Meglátott egy finom sajtos pizza szeletet az asztalon, és nyomban el is tüntette. Bátyja épp akkor lépett be a konyhába, mielőtt az utolsó falatot bekaphatta volna.

- Már megint zabálsz te tehén? – kérdezte a bátyja gúnyosan.
- Van bármi közöd hozzá pizzaképű? – a fiú megbántottan érintette pattanásos arcához a kezét.
- Nos, csak annyi, hogy az én ebédemet pusztítod.
- Hát ezt buktad taknyos!
- Menj és tarts egy kis éhségsztrájkot. Rádférne…
- Hát, ahogy elnézlek… Eszembe jutott valami. Na és fiú lesz a baba vagy lány?- kérdezte Sunny, bátyja domborodó pocakjára nézve. – Először nézz tükörbe, mielőtt másokat kritizáltál… Idióta. – mondta és az utolsó falat pizzát ledobta a fiú lába elé, majd elviharzott.
Sam meg sem tudott szólalni. Vérig sértődött azon, amiket húga mondott, és bele sem gondolt, hogy az ő sértései milyen rosszul eshettek a lánynak.

Aznap este Sunny találkozott párjával. Épp a takaró alatt feküdtek egymás mellett, és a lány elmesélte Colinnak a délutáni incidenst Sam-el.

- Hát, én őszintén szólva nem tudom megérteni mért bánnak így veled otthon. – mondta, s közben Sunny szőke haját simogatta.- Hiszen te vagy a legédesebb lány a világon.
- Igaz hogy állandóan szekálnak, és sosem szerettek a külsőm miatt, de azért igazuk van. Ezt neked is el kell ismerned. Csak nem tudom megérteni mért kell úgy bántaniuk hogy legtöbbször én kívánom a saját halálomat.
- Szerintem korántsem olyan rossz a helyzet, mint hiszed. Egyszerűen csak van mit fogni rajtad. Én sosem szerettem a csontkollekciókat…
- Túl elnéző vagy nem?
- Egyáltalán nem. Egyszerűen csak szeretlek.
- Én is téged. – mondta Sunny mosolyogva.-Azt hiszem ezen a helyzeten, csak én tudnék változtatni, de nem érzem még elég erősnek magam ahhoz, hogy belevágjak. Még kell egy kis idő. össze kell gyűjtenem az akaraterőmet.
- Megértelek. És a suli milyen volt ma?
- Egészen érdekes volt. Jött egy új fiú az osztályba. Elég sokat beszélgettünk, és kedvesnek tűnt. Úgy látszik nem mindenki olyan felszínes, mint a saját családom.
- Á igen? Szóval kedves volt ez a te új herceged mi? És mond csak helyesnek is tartod?
- Igen azt hiszem, de nem olyan szemmel néztem…na álljunk csak meg! Féltékeny vagy?
- Nem dehogy, egy cseppet sem.
- Hát persze. – mosolygott a lány, majd felült, és öltözködni kezdett.
- Hová olyan sietősen?
- Mennem kell! Ha nem érek haza takarodóra, az apám megint balhézni fog. Tudod milyen..
- Akkor maradj itt velem.
- Szeretnék, de tudod hogy nem lehet.
- Nos, akkor elkísérlek.
- Ne kelj fel miattam.

A lány, miután felöltözött, gyengéden megcsókolta Colin-t, és elhagyta a fiú lakását.


2.


Korom sötét volt, mikor Sunny az utcájuk előtti parkon áthaladt. Mindig is félt a sötétben, de most valamiért teljesen nyugodt maradt. Úgy érezte, lelkileg teljesen tönkrement volna, ha Colin nincs. Igaz, a barátai nem nyaggatták, de a tudat, hogy nincs egyedül, mindig megvigasztalta. Lassan lépkedett, a nedves föld pajzsként tapadt cipője talpára, s hallotta az ágak, levelek zizegését a lába alatt. Aztán hallott a háta mögül valami zajt. Mintha valami kaparászott volna. De mikor visszafordult, semmit sem látott, így haladt tovább.
Mire a házhoz ért, teljesen elálmosodott. Remélte, nem vár rá a szokásos veszekedős hangulat, iszákos apja jóvoltából. Sajnos tévedett. Mikor kulcsáért kutatott bőrkabátja zsebében, tisztán hallotta szülei ordibálását. Kezdett gyűlni benne az idegesség, hirtelen melege lett. Nagy levegőt vett, elfordította a kulcsot a zárban, majd belépett a nappaliba.
Apja a tv előtt ült, anyja pedig a konyhában mosogatott, és közben kiabáltak egymással.

- John nem értem mért nem tudsz néha segíteni! Elegem van abból, hogy mindent én, és Sunny csinálunk itthon. Igazán felemelhetnéd magad arról a rohadt kanapéról, és elmehetnél te a boltba ha sört akarsz vedelni!
- Ezt hogy érted? Azzal vádolsz, hogy sokat iszom?
- Igen azzal!
- Te büdös szajha! Hogy merészeled? – John most felpattant, és a konyhába ment. – Most majd megtanulod, ki az úr a házban! – ordította vérvörös fejjel, majd feleségét pofonvágta, aki az ütés erejétől a konyha csempére esett.
- Hogy mered megütni? – kiáltott rá Sunny, majd felkapva egy serpenyőt, a férfi felé rohant.
- Csak nem akarsz leütni azzal? Ugyan már…Nézd Sam, a dagadt húgod meg akar ütni engem…- mondta és közben nevetett. – Ugyan kérlek. Ne szórakozz velem, te bálna! Hiszen nem is vagy ember! Szánalmas kis konyhamalac. – a férfi még mindig nevetett, és mivel Sam-re nézett, nem vette észre, hogy lánya emeli a serpenyőt. Sunny megütötte vele apját, de egyvalamire nem számított. A férfi meg sem tántorodott, csak még dühösebb lett. Megfordult, és lányát is megütötte öklével, pont a szeme alatt. Sunny egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de hamar visszanyerte. Ekkor már anyja is talpon volt.
- Sunny! Hagyd apádat!
- Mi? Hiszen ez egy erőszakos vadállat! Nem hagyhatod hogy ezt csinálja!
- Hidd el nem történt semmi. Csak elragadtattam magam. Nem lett volna szabad így beszélnem vele.
- Hát ha te így gondolod akkor rendben. De én nem hagyom hogy engem megüssön ok nélkül. Én csak téged védtelek.
- Engem nem kell megvédened! Inkább elmesélhetnéd, hogy hol voltál, ugyanis mindjárt éjfél!

-Biztos a pasijával volt!- árulta el Sam.

-Mi? Milyen pasival? Szóval még kurválkodsz is a hátunk mögött?- ordította az apja.

-Nem elég, hogy úgy nézel ki mint egy víziló, és még te vagy a legnagyobb ribanc is a városban igaz? – nevetett Sam, de már csak egy pillanatig, ugyanis Sunny pont elég közel állt bátyjához, hogy megüsse. A pofon hatalmasat csattant, ami hamar könnyeket csalt a fiú szemébe.
- Jobb ha hallgatsz. – mondta Sunny, majd átsétált a nappaliba.
Apja közelebb ment hozzá, és lenézően végigmérte.
- Nem értem mit eszik rajtad bárki is. Gusztustalan hájtömeg vagy, egy lény akiről már messziről is látszik, hogy nem ember. Hánynom kell tőled. És most takarodj a házamból!
- A legnagyobb örömmel. Bár egy dolgot még el kell mondanom nektek. Én sokkal értékesebb vagyok, mint ti együttvéve valaha is lesztek! Szánalmas, hogy mennyire felszínesek, és lekezelőek vagytok velem. Soha, egyetlen perc sem volt az életemben, amikor a családomnak tartottalak titeket. Nem tudom megérteni miért nem tudtatok a tükörbe nézni, és magatokat kritizálni, vagy engem elfogadni úgy, ahogy vagyok. Menjetek a pokolba mind! – Sunny alig várta, hogy eltűnhessen. A bejárati ajtóhoz rohant, kiment, majd becsapta azt maga után.


3.


Sunny sírva rohant a parkban, alig látva a könnyein át. Egy kiálló ágban hasra vágódott, de alig érezte. Az oldalára feküdt, összehúzta a lábait, és csendben zokogott. Másnap hajnalban ébredt fel. Először nem is tudta hol van, csak néhány perc elteltével kezdett derengeni mi történt. Újra előjöttek a kusza érzések, melyek szívét háborgatták, és ismét sírhatnékja támadt. Néhány elejtett könnycsepp után felállt, és zsebéből elővette a telefonját. 34 nem fogadott hívást jelzett, mindegyik Colin – tól. Mikor a lány bekopogott Colin – hoz, kicsit megijedt. Mit fog mondani neki? Elmondja az igazat? Nem tudta mit tegyen, hazudni pedig nem akart. Gondolatai visszatértek az este történtekhez. A sok szörnyűség, amit a fejéhez vágtak. Nem tudta megérteni, hogy lehet a saját családja a legkegyetlenebb vele. Szeme alatt az ütés nyoma már lilára színeződött, és ahogy megérintette, nyomban felszisszent a fájdalomtól.
- Sunnny!
A lányt Colin szólítgatása hozta vissza a valóságba.
- Sunny! Mi történt veled? Egész éjjel próbáltalak hívni! Hol, a pokolban voltál?
A fiú ekkor vette észre az ütés nyomát, és bűntudta támadt.
- Mi történt az arcoddal? De gyere már be ne ácsorogjunk itt kinn!

Mindketten bementek, Colin leültette a lányt a kanapéra, és mellé ült. Sunny hangtalanul sírni kezdett, Colin pedig magához ölelte. Legalább 10 percig ültek így, aztán Colin nem bírta tovább. Kissé ellökte a lányt, hogy a szemébe nézhessen.
- Kicsim mi történt veled?
- Otthon hatalmas veszekedés volt az este.
- Apád tette ezt veled?
- Igen. Az anyám pedig hagyta. És azt is hogy őt megüsse. Aztán ordibált velem, lekurvázott, és kidobott a házból. Az anyám pedig hagyta.
- Megint ugyanaz mint szokott?
- Igen, hogy nem vagyok emberi lény, hogy gusztustalan vagyok, meg a többi. És aztán apám kirúgott otthonról. A hülye bátyám elköpte, hogy együtt vagyunk.
- Az a szemétláda! És te nem mondtad meg apádéknak, hogy az ő Sam fiuknak pasija van? – mondta, és mosolygott.

- Úgysem hitték volna el. De nem is számít már. Viszont jól képen töröltem Sam-et ő meg elkezdett sírni. – mondta mosolyogva.

- Jól tetted drágám.

- Jaj Colin, mond, én rossz ember vagyok? Miért teszik ezt velem?

- Miért kérdezed? Dehogy vagy az. Sajnos én sem értem, miért csinálják. Talán boldogok, ha kínozhatnak valakit, nem tudom.
- Mert gyűlölöm őket! Teljes szívemből. Bevallom, sokszor fantáziáltam arról, hogy megölöm őket. Amióta az eszemet tudom, mindig kínoztak. A legapróbb dolgok miatt ordibáltak, és megvertek, és nekem elegem van!
- Elhiszem. És valójában egyet is értek veled.
- Nem tudom, mihez kezdjek. Hiszen nincs már otthonom. És ha jobban belegondolok, igazi családom pedig sosem volt.

- Hát lakj velem.
- Nem élhetek a nyakadon.
- Dehogynem. – mosolygott. Úgyis mindig azt mondtad sosem lehettünk annyit együtt, amennyit szerettünk volna.
- De, hiszen csak egy éve vagyunk együtt. Nem gondolod, hogy ez kevés az együtt éléshez?
- Nézd Sunny, most még nem kértem meg a kezed, csak azt mondtam, hogy költözz hozzám. Úgyis egyedül lakom itt, és unatkozom. Szeretnék minden reggel melletted ébredni.
- Hát, azt hiszem nincs más lehetőségem, hiszen haza nem mehetek.
- Ez a beszéd! Tudsz olyan napot amikor a szüleid és a bátyád sincs otthon? Mert akkor el tudjuk hozni a holmidat.
- Hétköznaponként délutánig egyikük sem ér haza.
- Rendben. Akkor hétfőn odamegyünk és elhozunk mindent.
- Bemennék a fürdőszobába.
- Tudod, hol találod.




4.


Sunny felállt, majd lassú lépésekkel haladt a mosdó felé. Mikor belépett, becsukta maga után az ajtót. Megengedte a csapot, és hideg vízzel megmosta az arcát. Mikor belenézett a tükörbe, nem a saját képét látta.
Egy idegen lényé volt. Kék arc, lila ajkak, és hosszú fehér haj. A fogai hegyesek voltak. Sunny megrémült, nem tudta mit tegyen. Már éppen sikoltott volna, amikor a lény megszólalt. „- Tudod, mit kell tenned! Látom a fejedben. Érzem, mennyire gyűlik benned a harag. Gyűlölöd a családodat, és minden okod megvan rá. Nem szeretnek téged, bántanak, megaláznak. Véget kell vetned ennek! És te tudod hogyan. Erről álmodsz minden éjjel, miután veszekednek veled! Tudod, mit kell tenned!” - mondta a lény, majd eltűnt a tükörből. Sunny megdermedten állt előtte.
Nem tudta, tényleg ott volt – e valami, vagy a képzelete játszott vele. Csak abban volt biztos, hogy amit mondott, minden szava igaz. Álmai lassan valóra válhatnak, csak egy jó tervre van szükség.

5.


A hétvége boldogan telt, Colin-nal sokat nevettek, együtt ették a kedvenc ételüket, párolt csirkemellet, fahéjas almával. Este az ágyból nézték a tv-t. Gondtalanok voltak, s Colin mit sem sejtett Sunny titkos barátairól a tükörben.
A két nap alatt, mikor Sunny a fürdőszobában volt, még háromszor látta a lényeket a tükörben. Egyszer ugyanaz volt, mint legelőször, a másik kettő pedig egy kicsit másképp nézett ki. Rövidebb volt a haja, és nem fehér, hanem vörös. Ugyanazt mondta mindegyik, amit legelőször hallott. A lány már egyáltalán nem félt tőlük. Inkább úgy érezte, erőt adnak neki, bosszúterve megvalósításához.
Hétfőn reggel Colin – nal átmentek a lány szüleinek házába, és elhozták az összes holmiját. Semmi jelét nem tapasztalták, hogy Sunny –t keresték volna, bár ez egyiküket sem lepte meg. Ezután pedig késve ugyan, de Sunny bement az iskolába. Két halálosan unalmas matek, két történelem, egy angol, és két fárasztó konditeremben eltöltött óra után, a lány végre hazamehetett. Colin – nal együtt megebédeltek, aztán pedig kipakolták a lány ruháit a dobozokból.
Mire végeztek, már besötétedett, s ők kimerülten zuhantak az ágyba. Néhány perc után el is aludtak. Mikor Sunny felébredt, Colin mélyen aludt. Az óra éjjel fél kettőt mutatott. A lány felkelt, és elhagyta a lakást.

Sunny, a parkon vágott át, ahogy mindig szokott. De most valami más érzés kerítette hatalmába. Azelőtt mindig félt hazamenni, de most teljesen nyugodt volt. Eszébe sem jutott, hogy bármi balul üthet ki a tervében. A tükörben látott lények mindig azt mondták, hogy erről álmodott, és igazuk volt. Évek óta gyűlölte a családját a sok megalázásért, és testi – lelki bántalmazásért, amit el kellett szenvednie. Ahogy az emlékek megrohanták, felszínre kerültek a múlt eseményei. Mikor 7 éves volt, apja egy éjszaka annyira részegen jött haza, hogy kézzel ette a vacsoráját, aztán pedig ordibált Sunny – val, hogy mért bámulja annyira, majd pedig kivette az övet a nadrágjából, és addig verte a lányt, míg az már nem tudott sikoltani.
Megtanulta, csendben tűrni a fájdalmat. Vagy amikor bátyja rossz jegyet kapott az iskolában, mikor Sunny még csak 9 éves volt, és amikor hazament, a fiú rajta ált bosszút. Ott ütötte ahol érte. Másnap Sunny – tele volt kék – zöld foltokkal, és zúzódásokkal. Mikor a szülei megkérdezték mi történt, azt felelte, húga leesett a lépcsőn. Azok pedig csak bólogattak.
Sunny, magához térve emlékeiből, észrevette, hogy a házuk kapuja előtt áll. Kinyitotta azt, meghallotta a szokásos nyikorgást, és megint elöntötte a gyűlölet családja iránt. Elővette a kulcsot a kabátzsebéből, a zárba tette, majd kinyitotta. Belépett a nappaliba, ahol sötétség, és csend fogadta.

6.


A konyhán keresztül vezetett útja, a pincébe, ahol reggel elrejtette a benzines palackot, amíg Colin a dobozokat vitte ki. Magához vette a palackot, és felment. Az emeleten kezdett, szülei hálószobája előtt. Halkan benyitott, és a lehető legnagyobb csendben az ágy körül belocsolta a szoba padlóját. Ezután kiment, és rájuk zárta az ajtót. Következő útja bátyja szobájához vezetett, melynek nyomán végig locsolt a benzinből. Az ő szobájába is bement, belocsolta, azután kívülről bezárta az ajtót. Miután végzett, háttal lefelé jött le a lépcsőn, és azt is lelocsolta. Mire a nappaliba ért, kifogyott az üzemanyagból.
A magával hozott gyufásdobozból kivett egy szálat, végighúzta a doboz barna oldalcsíkján, így lángra kapott, és a benzin tócsára dobta. A tűz gyorsan terjedt. Mikor a lány az ajtóhoz lépett, még egyszer visszanézett, aztán … ki akart menni, de az ajtó zárja beragadt. Sunny pánikba esett, nem tudta mit tegyen. A füst már elárasztotta az egész nappalit. Felkapott egy széket az ajtó mellől, és kitörte az ablakot. Egy szilánk az arcába fúródott, kevéssel a szeme alatt. Sunny nagyot kiáltott, a szeméhez kapott, majd kihúzta az üvegdarabot. És megfeledkezett arról is, hogy az ablakon kívül, rácsok vannak. Mindenhol csak vasrácsok. Mintha saját maga börtönében sínylődne. – A hátsó ajtó! – kiáltott sírós hangon Sunny. A hátsó ajtó mindig nyitva van. Remélte ez most is így lesz, hiszen az apja sosem zárja be. Feledékeny, ami most a lány előnyére válhat. - Másrészt pedig a fele agyát úgyis elitta… - mondta Sunny magának. Rohant a konyhába, a hátsó ajtóhoz, és közben a füsttől nem vette észre a kanapé, és a fotel közötti kisasztalt, és sípcsontjával, teljes erejével nekiment. Hatalmasat kiáltott. Vékony farmerén átütött az éles üvegasztal vágása a lábán, de pillanatnyi habozás után már nem is törődött vele, csak futott tovább. Mikor odaért, már a konyát is beterítette a füst, az ebédlőasztal, és a függönyök is lángokban álltak. Az ajtó kilincsére tette a kezét, és lassan lenyomta. A szíve hevesen dobogott, majd miután tudatosult benne, hogy az ajtó zárva, egy pillanatra megállt.
Vége van! Nincs menekvés, itt fog rekedni, ezekkel, a szörnyetegekkel. Hangosan, és már folyamatosan köhögött. „- Vajon mennyi füstöt nyelt?”- gondolta magában. Egyre gyengébbnek érezte magát. A falnak dőlt, közvetlenül az átkozott zárt hátsó ajtó mellett, majd lassan lecsúszott. Sírni kezdett. Az emeleti szobák már teljesen leégtek, egymás után estek le a gerendák, minden lángokba borult. Sem a szülők, sem Sam nem élte túl. A füsttől már egyáltalán nem lehetett látni, a fából készült konyhapult hangosan pattogva égett. S Sunny ekkor meghallott valamit.
A konyha ajtaja felől jött a hang. „ - Sunny gyere…ide, Sunny, a tükör! Gyere segítünk neked, gyere el hozzánk!” A hang a tükörből jött, és ezt a lány tudta. A konyha ajtajának tükréből. Odament, és akkor látta meg most először mindkét lidércet egyszerre. A fehér hajú mosolygott, és a tükrön keresztül kinyújtotta kék, nyálkás karmos kezét. Sunny kissé undorodva, de megfogta azt. A lidérc pedig áthúzta a tükrön keresztül.




7.


A lány magához térve ámulatából, körülnézett. Hatalmas várszerű építmények magasodtak ki a zöld színű talajból. Kicsit az angol kastélyokra emlékeztettek, de ezeket nem nőtte be borostyán. A levegő, fullasztó volt és Sunny vérszagúnak érezte. A két lény, akiket látott, csak a kezdet volt. Százával tolongtak, hogy megnézhessék ki a számukra idegen életforma.
- Barátaim! – szólalt meg a vörös hajú démon. – Íme egy földlakó, ahogy ígértem. Magatok is láthatjátok, hogy teljesen ártalmatlan. Nincs veszélye annak, hogy felfedtük magunkat előtte. A segítségünkre szorult, és megkapta. Mihelyt biztonságos lesz számára az ő világa, visszamehet. Ha csak nem akar itt maradni?! – kérdezte most Sunny – hoz fordulva.
- Nagyon megtisztelő, de azt hiszem, inkább visszamegyek. Remélem nem zavarok itt senkit a jelenlétemmel. Meg kell mondanom gyönyörű ez a világ!
- Rengeteg épületet láttam már, de ezek lenyűgözőek!
- Ha készen áll ember, akkor visszamehet. Vissza tudunk juttatni a házon kívülre. Nem esik bántódása.
- Lehetséges volna? Nos, az nagyszerű lenne.
- Itt kissé másképp telik az idő, mint odaát. Talán hetekkel később fog visszatérni, mint a gyújtogatás éjszakája. Ezt nem tudhatjuk előre.
- Nem jelent gondot.
- Nos akkor kövessen! Elmegyünk egy tükörhöz, és visszamehet a saját világába! De egyvalamit meg kell ígérnie! Soha senkinek nem beszél rólunk. Sem pedig erről a birodalomról. Nagyon sok bajt hozna, ha ez az információ rossz kezekbe kerül.
- Ha akarnám, sem mondanám el senkinek, mert bolondnak néznének. A titkukat megőrzőm, emiatt ne aggódjon.

Amíg úton voltak, Sunny alaposan körbenézett. Hihetetlennek tartotta ezt az egészet. Az is eszébe jutott, hogy már rég halott, vagy hogy esetleg megmentették, de most éppen álmodik. De minden szó, ami elhangzott valóság, és minden, amit megérintett ott volt. Az egyik kastély két oldalán hatalmas szobrokat látott. Mintha két vérszomjas kőoroszlán őrizné, de mégis már volt. A feje oroszláné, de a teste kígyóé, a farka pedig egy hal uszonyáénak hatott. Ebbe az épületbe mentek, és a hatalmas tér, egy hangversenyteremre emlékeztette, nézőtér nélkül. A színpad szerű emelvényen állt egy hatalmas kerek kapunak látszó tárgy, melynek szélén felismerhetetlen feliratokat látott.
– Tisztára, mint a Stargate : Atlantis sorozat.
- Hogy mondta? – kérdezte a vörös lidérc.
- Nem semmi, csak hangosan gondolkodtam. Gyönyörű ez a hely!
- Köszönöm a magam, és a népem nevében is. Nos, megérkeztünk.
Az emelvényen a kör, egy hatalmas tükör volt. Sunny először nem látott semmit benne. De a vezér jelzett egyik alattvalójának, és az a kör melletti irányítóberendezésen gombokat kezdett nyomkodni. Ekkor megjelent a tükör. Sunny megköszönte, hogy megmentették az életét, és átsétált a körön.
A parkban tért magához. Látta hogy a házuk lángokban áll. Így visszasietett Colin lakására. Ez még ugyanaz az este. Ebben biztos volt, különben a ház már rég leégett volna. Halkan levetkőzött, és bebújt Colin mellé a takaró alá.
A nyomozók másnap megkeresték őket, de mivel Colin azt mondta, egész éjjel együtt voltak, és a lány sem tagadta, valamint a gondnok sem látott semmit (valószínűleg elaludt), így őket zárták ki először a gyanúsítottak listájáról.
Colin tudta, hogy szerelme aznap éjjel nem volt mellette, de sosem beszélt a dologról. A nyomozók, még hónapokig kutattak a tettes után, de sosem került elő, így az ügy megoldatlan maradt…