Történetek

- Mindegyikőtök ezt mondja, aztán pedig úgy dobtok el, mint egy kutyát! Azt hiszed hülye vagyok Roya?! Azt hiszed, hogy velem mindent megtehetsz!? Azt mondod, hogy meg akarsz védeni és szerinted én el is hiszem mindazt a marhaságot, amit te itt részegen összehordasz!? Ugyanolyan hazug mocsok vagy, mint a többi ezer meg ezer! Semmivel sem különb! Hogy lehettek ennyire kegyetlenek, és ennyire… – A gitáros megpróbált kiszabadulni a férfi kezei alól, de azok olyan erősen tartották akárcsak...

Trini mosolyogva lépett be a Hírmondó szerkesztőségének ajtaján. Megkönnyebbült, hiszen Viktória, Zénó édesanyja képes volt neki megbocsátani, már nem őt hibáztatja a fia korai haláláért. Talán ez az első lépés. Talán ezután a kicsiny városrész lakói más szemmel néznek rá, s lassan mindenki el fogja őt fogadni. Trini őszintén remélte, hogy így lesz. Bízott a szebb jövőben, bár maga sem tudta, miből táplálkozik optimizmusa. Az biztos, hogy a munkája rengeteg erőt adott a számára...

Neked fogalmad sincs, hogy miről beszélsz! – kiáltotta Trini, miközben kiszakította a kezeit Zénó szorításából – Neked fogalmad sincs arról, hogy mit érzek! A te anyád soha nem lépett le, a tudtod nélkül még a boltba se ugrott át! Hogy nekem kellene megbocsátanom neki? Soha! Gondolkozott volna, mielőtt elhagy! Ő nem kért belőlem, hát most már én sem kérek belőle! S te kinek képzeled magad, hogy a tudtomon kívül elhozol Rose Franky filmjére? Mégis mit vártál tőlem? ...

Kint már lassan a nap is kisütött, ők pedig még mindig remekül szórakoztak. Kint legalább egy méteres hó borított mindent. A kis csapat úgy döntött, kint folytatja a bulit. Felkaptak mindent, ami kezük ügyében volt, majd lassan kimeneteltek. Tünde nagyon elcsodálkozott. Egy óriási park előtt állt. Vajon hogy kerültek ők egy ilyen csodálatos helyre? Megfordult, hogy szemügyre vegye a házat, és akkor fejébe villant a felismerés. Most már mindent értett. Ezért volt olyan furcsa az egész…...

Egyszer csak arra ébredtem, hogy valami elrepül fölöttünk. Kinéztem az ablakon, és három helikoptert láttam elrepülni. Az oldalukra vörös csillag volt festve. A busz másik oldalán lévő ablakból láttam, hogy megfordulnak. Akkor nagyon rossz érzésem támadt. Felébresztettem Pétert. Robbanásokat halottam. Felrobbant pár kocsi előttünk. A buszsofőr félrerántott a korányt. Az egész busz ledőlt a mellettünk lévő lejtőre...

Először észre se vettem hogy itt van. Csak szép lassan kúszott be a fejembe, fokozatosan. Eleinte azt gondoltam, ez semmi én ember vagyok, aki mindenki felett uralkodik, a tápláléklánc csúcsán ezt is legyőzöm. És sétáltam tovább...

A napok lassan telnek.
Az órák fáradt öregemberként vánszorognak - remegő kezükben remegő bottal. A percek minden lélegzetvétellel megpihennek egy kicsit, leülnek velem szemben, s kárörvendőn néznek. Tehetik, hiszen nem javamra múlnak…

Mikor ilyen hullámokon terjed a vágy, volt már hullám, fent is, lent is, a szex szagosan és reálisan létező irrealitásokon nyugszik. Ezek természetes nedvek és szagok, hogy elfordulva élvezed, vagy habzsolod attól függ, mi ég bele a lélekbe mélyen a kezdetek zsengéjéből.
Tehát habzsolom. A könnyező férfiszervet saját belsőm adta lüktetése érinti meg és a nyelvem ízleli a sót. Viszonzás, ahogy alulról én magam kapom...

Beszaladt az épületbe. Álmomban a baloldali teremből jöttünk ki. Elindult a szoba felé. Az ajtó nagyot nyikordulva nyílt ki. Bent viszont egészen mást talált, mint amire számított. A szobát átjárta az a dohos szag, ami a több éve érintetlen házakban található. A tárgyakat annyira beborította a por és a pókháló, hogy kivehetetlenné lett mi is van a teremben. Ebbe az is belesegített, hogy olyan sötétség volt a teremben, mintha legalább hat méterrel lettek volna a föld alatt. Tünde, miután...

A fájdalom formálta örökös kínnal, és e szenvedés megörökölt hószín hajzuhatagban pecsételődik rá, s szemei az idő múlásával a teljes űr sötétségébe fordult, hogy még jobban tükrözze lelke tört darabjainak elhullott megégett részeit. A céljához igen közel ért, már ott állt a szélén. Mezítelen talpai durva kis kövek halmazán állt, hol apró vörös nyomokat hagyott maga után. Hogy majd egy esőt követően tűnjön el, az is ami megmarad belőle…