axendra adatai

A bőrt szakítja nagy hévvel,
S tűk hatolnak a húsba keményen.
Éles fájdalom járja elmédet,
S lelked háborogva eléghet...

A semmi szélén
Állok megvetve én.
Angyalok törött szárnyán,
Levetett glóriáján át
Szégyenbe szegezve
Kerget egyre, a keserű kedvbe
A bukásom…

A fájdalom formálta örökös kínnal, és e szenvedés megörökölt hószín hajzuhatagban pecsételődik rá, s szemei az idő múlásával a teljes űr sötétségébe fordult, hogy még jobban tükrözze lelke tört darabjainak elhullott megégett részeit. A céljához igen közel ért, már ott állt a szélén. Mezítelen talpai durva kis kövek halmazán állt, hol apró vörös nyomokat hagyott maga után. Hogy majd egy esőt követően tűnjön el, az is ami megmarad belőle…