Történetek

Egy érdekes pasiból vagyok, mert szexuálisan engem az izgat fel, ha látom a partnerem őszinte élvezetét. Hihetetlen módon feltüzel, az orgazmus felé vezető út hangi jegyei. Élvezem, ahogy a finom lélegzetvétel lassan gyorsul. Ahogy a halk lélegzetvételt lassan a hangszálak rezgése is erősíti....

- Te meztelen vagy? - hallottam a kérdést közvetlen közelről, és azt is hallottam, hogy az a valaki, aki beszél hozzám, vigyorog. Holott a szemem még csukva volt.
- Petiii… - a hangom különösen nyomorékul hangzott. Ez van reggelente.. de segáz. Még jó hogy Peti igazából nem fiú. Illetve fiú, csak éppen nem a magamfajtákra bukik. Nem a lányokra. Kicsit sajnálom is amúgy, de hát mit tehetnék?
- Nagyon utállak, ugye tudod? Épp… álmodtam - erős hangsúlyt fektettem az utolsó szóra,...

Amikor megjelennek az ajtóban, azonnal tudom, hogy az egész nyaram el van cseszve…
Úgy libegett be a drágám az ajtón, mint valami királykisasszony. Finnyáskodva húzta fel az orrát, ahogy szétnézett a nappalinkban. Aztán rám tévedt a tekintete. Én is végignéztem magamon, hátha megtalálom az okát annak a lenéző arckifejezésnek, de semmi erre feljogosítót nem láttam magamról visszaköszönni. Még az oldalt lévő tükörbe is belenéztem, de tényleg semmi…

- Már feladták a keresésed... Nem kell aggódnod – mondta. - Hogy hívják?
- Kit?
- A kislányt - mosolyodott el.
- Madeline – válaszoltam.
- Madeline... ez volt az első álneved, igaz? – bólintottam. - Így ismerted meg Marcust is...
- Igen - nyeltem le a könnyeim
- Hány éves? – kérdezte.
- Elmúlt 5 – mondtam.
- Akkor ő...
- Igen... Marcus lánya - sóhajtottam ismét.

A palota hatalmas lovagtermében tartották meg a tárgyalást és ejtették meg a szembesítéseket. Thurzó nádor, Illési országos főbíró, és a főinkvizítor alkotta a bírói testületet. A hóhér és segéde a háttérben tüzes fogókkal várakoztak, ha netán tán meg kellene kissé erősíteni a vallomástevők emlékezőtehetségét. Báthory Erzsébet karosszékéből hallgatta a vádakat, tanúvallomásokat és a majdani ítéletet. A főbíró ismertette a tényállást.
– Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné...

. Ide értem. Itt állok a kastély előtt. Csúcsos tornyai az ég magasságát feszegetik. Megállok, és keresem a kaput. A szánt kint hagyom, gyalog próbálok szerencsét. A hideg kőfalak komoran bámulnak rám. Mit keresek én itt? Amilyen kicsire csak tudom, összehúzom magam, mikor belépek az óriási udvarra. Köpenyem suhogva libben utánam, mintegy szerencsét kívánva. Egy-két embert látok az udvaron sietve végigvonulni. Félek. De ekkor meghallom a dallamot, ami végig űzött a világon, nem hagyva...

Hosszú percekkel később a fiú kerekedett felül és csókjaival a lány nyakát ostromolta, közben lehúzta róla a topját, majd lejjebb indult. Ahogy a melleit elhagyta, két kezével a rövidnadrágjától is megszabadította, majd feltárult előtte a lány gyönyörű, meztelen teste. Mellei feszesek voltak, hasa lapos, combja izmos, szeméremdombja pedig teljesen csupasz. Finom, édeskés illatot érzett. A lány lábai közé vetette magát, és az illatból íz lett...

Érzem. Megint tör fel. Az otthonomat nem tudom elviselni. Nem hogy ott töltődjek fel. Abban a házban...

- Miért csinálod ezt? – kérdezte suttogva. Szemeit lehunyva hagyta, hogy Rhys keze az arcára simuljon. Ujjával a lány ajkát cirógatta. Közelebb hajolva csókot nyomott az arccsontjára, orrával lágyan simított végig az arcán. A lány illata teljesen elbódította, mióta vágyott már erre!
- Már elmondtam… - mormolta a hajába. Még közelebb lépett, testével teljesen odaszegezve a másikat a falhoz. – Semmi önuralmam nincs a közeledben… és az igazat megvallva nem is akarom visszafogni magam…

Elolvasom »