Meztelen hajnal

..elővette méretes szerszámát, és felém kezdett sétálni. Nagyon tetszett a látvány, alig vártam, hogy végre megérinthessem, játsszak vele, hogy magamban érezzem. El voltam bűvölve, annyira vágytam rá, rá, a farkára, az egész emberre. Félúton volt hozzám, amikor már a kezét éreztem a vállamon, és hogy finoman húzza le rólam a felsőmet. Összezavarodtam. Micsoda? Hogy érhetne már hozzám ilyen távolságból? Ez kész röhej, senkinek nincs ilyen hosszú keze.
Kezdett minden homályosulni, kavargott a levegő körülöttem. Mi történik?
Aztán felébredtem.
- Te meztelen vagy? - hallottam a kérdést közvetlen közelről, és azt is hallottam, hogy az a valaki, aki beszél hozzám, vigyorog. Holott a szemem még csukva volt.
- Petiii… - a hangom különösen nyomorékul hangzott. Ez van reggelente.. de segáz. Még jó hogy Peti igazából nem fiú. Illetve fiú, csak éppen nem a magamfajtákra bukik. Nem a lányokra. Kicsit sajnálom is amúgy, de hát mit tehetnék?
- Nagyon utállak, ugye tudod? Épp… álmodtam - erős hangsúlyt fektettem az utolsó szóra, hogy pontosan értse mire is gondolok.
- Hát látom. Vagyis hallottam - vigyorgott. - Szóval meztelen vagy?

Kinyitottam a szemem végre, és lenéztem a testemre. Valóban meztelen volt. El kellett gondolkoznom, mert ugyan igaz, hogy nincs rajtam sok ruha alvás közben, de azért egy bugyi mindig. Oké, többnyire. Végig gondoltam mit is csináltam, amikor hazaértem, hm. Bejöttem a kulcsomat az… mi? Hoppá várjunk, csak nem is itthon vagyok. Petinél voltunk, és én a vendégágyban aludtam. Kétségkívül, meztelenül.
- Mit csináltunk tegnap? - kérdeztem még mindig álmosan.
- Mozi, popcorn, féltégla pocsolya, a cipőd hiánya… rémlik? Nem is ittál bébi. Nagyon káo vagy. Szerintem nem is engedlek inni, ha arra kerül a sor, ki tudja, mit művelsz részegen –mondta, és közben nevetgélt, ahogy a múlt éjszakánkra gondolt. Közben nekem is kezdett derengeni a dolog. Moziban voltunk, szakadt az eső, és gyalogolnunk kellett hazafelé, és mivel féltünk a sötétben, felkaptunk egy féltéglát az építkezésről védekezés képpen. Meg beugrottunk egy elhagyott bevásárló kocsiba, és azzal furikáztuk egymást. Egyszer felborultunk. Ott lettem vizes. Meg mikor ledobtam a cipőm, mert nekem fájt a lábam, és elhajítottam jó messzire, és szaladni kezdtem kitárt karokkal, és üvöltöztem, hogy freedom, freedom. És nem ittam?

Szóval ezért vagyok meztelen. Mert a bugyim is vizes lett. De még hogy. Mintha bepisiltem volna. De persze nem ez történt. Elalvás előtt biztosan ledobtam magamról mindent.
- Ja vizes volt a cuccom, nem akartam abban aludni.
- Tudom szívem, még én rángattam le rólad – mondta -, de csak fehérneműig, a többi a te műved - amit érzetem álmomban, hogy nihil hozzámér, és lehúzza a felsőmet… na az Peti volt, és a takarót húzta le rólam, a való életben.
A keze még most is a takarón volt, és most továbbhúzta, felfedve a mellem és a puncim is. Nem nagyon kapkodtam, hogy eltakarjam magam, mert még fáradt voltam, hogy megmozduljak, másrészt ugye a barátom volt, mért szégyellősködnék előtte, és nem utolsó sorban buzi is. Minek strapáljam magam.
Inkább becsuktam a szemem, visszahajtottam a fejem, és nihilre, meg az álmomra gondoltam. Peti mocorgott mellettem, meg valamit talán morgott is magában, de nem figyeltem rá.

Egyszercsak éreztem, hogy elveszi a hasamon nyugvó kezemet, és az ágyra szorítja a testem mellé. Hallottam hogy kuncog, a szája a csupasz hasamhoz ért. Nem csókolta, nem is nyalta falta, épp hogy hozzáért, és rálehelt körbe, körbe vándorolva. Rettentő csikis vagyok, ezt itt megjegyezném.
- Hallod Petiiii - préseltem ki a szavakat két levegőért kapkodás között, nevetnem kellett, nem bírtam ki. -Petiii állj máár leeee, háháhááhhááá!
Ö is csak nevetett. Vagyis inkább csak kuncogott az ő csöppet sem hagyományos furcsa módján, amitől méginkább csak nevetnem kellett. A nyakam felé vándorolt. Már visítottam, miközben minden erőmmel próbáltam kiszabadítani magam a szorításából, ami nem mellesleg olyan erős volt, mint az acél. Az izompólói alól kisejlő bicepsz valós erőt rejtett.
Kezdett kevésbé tetszeni a dolog, idegesített a lefogott karom, és hogy akárhogy küzdök, nem szabadulok.
- Peti! - üvöltöttem teli torokból, dühösen fujtatva. Hirtelen abbahagyta. - Na végre! – mondtam. - Mit művelsz, hallod, ez már nem vicces, eressz el, még fel se ébredtem, de már baszkurászol! Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg szárazon, ahogy kiszabadulok innen, me… hh kehhh rgetleeeehhk - nem bírtam befejezni, mert ahelyett, hogy eleresztett volna ugyanúgy szorított, de a csikizés csókokká módosult, és testével az enyémhez simult.
MIÉRT KAAR EZ FELIZGATNI? Ez nem mókás. Egyáltalán NEM mókás!
- Ahhh - nyögtem fel ismét. - Én… nem bírom, Peti, hagyd ezt abba!

Nem hagyta. Sőt mi több szájoncsókolt! Mi vaan? - gondoltam magamban. Ez nem normális. De csak nem hagyta abba. Nem találtam okot rá miért csinálhatja. Azon gondolkodtam, vajon tényleg buzi? Vagy bi? Vagy HETERO? Mert végülis ez sose lett kimondva hogy buzi, vagy mifene. Nem beszéltünk csávókról, nem láttam senkivel. Csak jóban voltunk, de én haverként kezelem, vagy kezeltem eddig. De akkor ez most mi akar lenni? Ö végig így gondolt rám? De akkor ezt mér nem este tette meg? Én ezt nem értem.
De jelen állapotomban úgy döntöttem, hogy inkább nem is akarom, csak teszem, amit az ösztöneim is diktálnak. És visszacsókoltam. Az álom, és ahogy ő még rátett a lapáttal. Mostmár nincs megállás.

Valahogy sikerült kirántanom a fél karomat, és ezt arra használtam fel, hogy ellene forduljak. Lelöktem magamról, és fölébe kerekedtem. Csókolni kezdtem a száját, a nyakát, ahol értem, megszabadítottam a trikójától.
Aztán egyszercsak kitört belőle a nevetés. Azt hittem csikizem, felemeltem a fejem. De még mindig nevetett. Feltérdelt, én meg vele szemben. A két kezemet a mellkasára helyezte, és rámnézett.
- Te aztán beindultál – kuncogott, és látva értetlen arckifejezésemet folytatta. – Háhá, én csak poénkodtam. Nem gondoltam, hogy ennyire lázba hozlak, milyen aranyos vagy..
- HOGY MI VAN?- kiáltottam félbe szakítva Őt. - Mi a fasz van? Ezt most nem mondom komolyan. Mondd, hogy ez a poén, könyörgöm.
Torka szakadtából nevetett, eleresztette a kezem, és elfeküdt az ágyon, hanyatt vágódott.
Megrökönyödve néztem rá. Nem. Ez nem igaz. Tuti hogy csak viccel. Száz. Nem cseszhet ki velem.
- Háéh, igen, háhá, ezt mondom én is… háhá, poén volt, vicceltem. De az arcod… látnod kéne, háháháh magadat.
- Te nem vagy normális. Istenem, hogy te mekkora egy seggfej vagy - mondtam dühösen, szerintem még a nyálam is kicsordul, olyan durván formáltam a szavakat.

Lekászálódtam az ágyról, és elindultam a kijárat felé, abban a pucér mivoltomban. A fürdő felé vettem az irányt.
- Naa ne sértődj már meg! - hallottam a fuldoklását a hátam mögött.
- Pukkadj meg! - vetettem oda, és meg sem álltam.
Látta, hogy komolyan mondom, úgyhogy fölállt, és utánam indult.
- De ne haragudj már rám. Tényleg csak vicceltem, azt hittem jó poén lesz, háni!
- hát rosszul hitted barátocskám! Nagyon rosszul –megpördültem, hogy szembenézzek vele. - Látod a mosolyt az arcomon? - és felöltöttem egy molnár féle fogkivillantó vigyort az arcomra, és rámutattam. - NEM ÖSZINTE!
És mentem tovább, nagyon jól mulatott rajtam. Ez különösen irritált.
Tett egy lépést, és már a sarkamban is volt, hogy derékon dagadjon, és megállítson. Már a fürdő bejáratánál voltunk. Megint csak hiába próbálkoztam a szabadulással.
- Hallgass már meg, háni! - szólt rám mostmár kissé erőteljesebben. - Oké rossz vicc volt, de ne kapd már fel ennyire a vizet. Lépj tovább... - valamit még mondott, de elfelejtettem odafigyelni, mert valami máson akadt meg a figyelmem. Valami nagy dolgon. - Mit tehetnék, hogy megbocsáss?
Kicsúsztattam a derekam a kezei között, és hátat fordítottam neki, babrálni kezdtem valamivel, ami a kezem ügyébe akadt.
- Háát… - kezdtem.
Nem tudtam pontosan hogyan is fogalmazzam meg. Vagy csak tegyem, amit tenni kell.
- Szerinted felizgattál engem? - kérdeztem óvatosan.
Összeráncolta a homlokát. – Öö, hát azért vagy így kiakadva, nem? - tárta ki a kezét értetlenül.
- És te hogy vagy ezzel?
- Hogy hogy hogy? Ezt most, hogy érted?
- Hát… - most mondjam? Ne mondjam? Á fenébe is mondom. - Szóval te felizgultál?
Felvonta a szemöldökét. Nem szolt, semmit. A kezemben lévő valamire nézett, aztán vissza rám. Letettem a valamit a kagylóra, ő követte azt a szemével. Közelebb léptem hozzá.
- Csak mert arra gondoltam, hogy akkor talán megbékélnék, ha… - kis szünetet tartottam. - Ha… folytatnánk - kockáztattam meg a kijelentést. Vagyis tulajdonképpen biztos voltam a dolgomban.

Kieresztette a levegőt, amit eddig benn tartott, ki tudja már mennyi ideje. Ahogy fújt egyet, lágyan elmosolyodott.
- Háni… - mondta, és megrázta a fejét, de láttam rajta, hogy zavarba jön.
- Ugyan már, ne nézz hülyének, hát érzem! – mondtam, és megmarkoltam, amit meg kell. És valóban. Valóban állt neki, nem is kicsit.
Ijedtem ugrott egyet hátra.
- Megörültél?!
Most én nevettem.
- Dehogy örültem. Még ezek után is azt akarod mondani, hogy nem izgultál fel? Hát a szart nem! Le sem tagadhatod!... én csak azt mondom.. mért ne fojtathatnánk?
- Háni, ez badarság! Mi barátok vagyunk, nem emlékszel? Azért bizonyos határokat meg kell tartani! És ez nem is az én stílusom egyébként sem.
- Itt állok előtted egy szál mosolyban. Milyen határokról beszélsz? Mellesleg azok már akkor leomlottak, amikor felébresztettél! És milyen stílus? Azt akarod mondani, hogy buzi vagy? - felnevettem. - Szerintem te is látod… bocsi… érzed, hogy nem vagy az…
- Én még sosem csináltam lánnyal.
- Na akkor, ha így nézzük, akkor mindketten szüzek vagyunk - odaléptem elé ismét. Fel kellett néznem rá. - Még én sem voltam pasival - mondtam kihívóan.
Ö csak bámult le rám, a szemem sarkából láttam, hogy vacillál, hogy hova tegye a kezét. Megérintsen, vagy ne?
Segítség képpen megcsókoltam. Először egy csók. Szünet. Aztán még egy. Szünet. És még egy. Nem ellenkezett.