Történetek

Nő kipirosodott arccal négykézláb az ágyon. Úgy veszi a levegőt, mint a rövidtávfutók a cél előtt. Ütemesen remeg az egész hús. Mögötte a férje, döfködi is rendesen. Egyik keze a nő hátán, a másikban csirkecomb. Dugás közben nézi a tévét, Henry most rúg gólt a Manchester Unitednek. Ebben a szent pillanatban az adás megszakad, elkezd tombolni a hangyaháború...

Vádollak? Talán. De nem azért és nem úgy, ahogy hiszed. Nem úgy, ahogy hittem. Ha valaki megkérdezné mi fájt nekem a legjobban az eddigi életem során- csak azt tudnám mondani, hogy a magány. Az örökös bizonytalanság- mi lesz holnap? És a tudat, hogy soha nem akartál. Nem kellettem. Ilyen is volt az életünk. Terhes. Feszült. Örömtelen...

Újabb két hét elteltével Peti a banki munkája mellett egy irodában dolgozott, egy cégnél, ami különböző termékékeket forgalmazott. Peti a cég reklámjáért és a kiadások listázásáért volt felelős. Itt is próbáltam segíteni, és bizony előfordult, hogy a cég állandó reklámja vagy a kiadáslista nekem volt köszönhető. Én is vállaltam még egy melót, egy üzletházban általában éjjeli beosztással, itt 90.000 Ft-ot kerestem. Így havonta 425.000-et szakítottunk...

Élesen fújt a keleti szél, és kíméletlenül szaggatta le az öreg tölgyfa ágait, mintha csak tollpihék lennének a levegőben. A telihold tisztán kirajzolódott a komor fekete éj vásznán, megvilágítva a nagy tisztást. Ebbe a sejtelmes atmoszférába tökéletesen beleillett az a halálsikoly, ami a nyílt rét lejtőjénél elterülő erdőből jött...

Andrea és Boglárka csak élettársak. Talán Hollandiában házasok lennének. Ugyanis szerelmesek egymásba, de egybekelésüket akadályozza a hazai jogszabály, s az emberek elutasító magatartása. Bár melegek, mégis megpróbálnak normális életet élni, de az emberek előítéletesek velük szemben. Erkölcstelennek, természetellenesnek kiáltják ki őket. Pedig ők semmiben sem különböznek másoktól, ugyanolyan emberek...

- Hogyan került ide?
- Tudja én író voltam és vagyok. Két könyvem is megjelent már, egy verses könyv, és egy romantikus regény. Szép kis összeget kerestem vele, de nagy részét a kiadó lenyúlta, számomra érthetetlen indokokkal. A feleségem beteg lett. Aizheimer kórt kapott. Minden pénzem rá költöttem, de hiába. Fél évig szenvedett és utána Isten magához szólította. Van is róla egy fényképem. - az imakönyvből egy fényképet vett elő...

Egy tizenhat éves fiú is köztük volt. Fehér, nagy-Magyarországos pólóban, melynek hátára egy turulmadár volt felfestve Isten Kardját tartva. Fekete műanyag keretű szemüveget viselt. Haja hosszú volt és csapzott. Ő is öklével verte a rend őreit. Kapott több ütést is az oldalába, de ezekkel nem törődött. Elszántan verte gumibottal felfegyverezett hatóságiakat, akik többször viszonzásul belerúgtak a bakancsaikkal...

A metro, mint valami óriásféreg az acélkaptárok alatt suhan, szállítja a sok kis emberhangyát. Éteri hang figyelmeztet ez nem alagút, ami mennyországba vezet, tessék kiszállni. Öltönyök és kosztümök egyhangú kavalkádja hömpölyög fölfelé. A mozgójárdán a türelmetlenek szlalomoznak a lusták között. Mindenki arcán maszk, perverzek előtt kamaszlányok használt bugyija, mérges gázzal szembeni védekezés, amely a folyó felől jön...

Nem tudom, meddig állhattam a zuhanyrózsa alatt felváltva hideg és forró vizet engedve magamra, de a végén már egészen jól éreztem magam. Hiába, no, még abban a korban vagyok, hogy egy hideg-forró vizes zuhany is elegendő a másnaposságom ellen! De mitől vagyok másnapos? Ezen öltözködés közben eltöprengtem, de magyarázatot nem találtam rá. Mindegy, van itt még más megválaszolatlan kérdés is, ráadásul ennél fontosabb is! ...

Már megint feküdt az asztalán és sírt. Közben azon gondolkodott, hogy mit csináljon, miért van ez így, és miért bünteti meg őt a sors. Néha egy kis vidámságot csalt a szemébe, hogy egy-egy könnycsepp lecseppent az asztalra. Csak sírt és nem akarta abbahagyni, mintha egy kést fogattak volna a szívében. Amikor visszagondolt arra az átkozott pillanatra, rázkódni, remegni kezdett, és az el-elhaló sírása is újra kezdődött...