fekete

Fekete. Mint a misztikum jelképe. Vagy a sötét titokzatosság…nem tudod mit rejt mögötte, mit rejt benne. A szemnek mögélátást nem enged. S ha jobban belegondolsz… ez az, ami a kihívásokat maga után vonja. Eltöprengsz, hogy miért, hogyan, meddig, és előfordulhat? A fantáziád beindul. Peregnek a percek, és te lassan belefeledkezel a semmibe. Már nem tudod, mit gondolsz. Gondolatod sincs. Csak nézed a sötétséget és elmélkedsz…

Valahogy így képzelheted el a sötét szobát, mikor oda belépsz. Tapogatózol a sötétben, s különbféle tárgyakat képzelsz el magad elé. Egy fotelt, amiben azt hiheted, megbotlasz ebben a pillanatban. Vagy egy lépcsőt, amiről lelépve egy verembe érkezel… legalábbis érzékeid ezt sugallják, bár csak tíz centivel vagy lejjebb a tenger szintjéhez.

S most képzeld el azt, hogy szemed bekötik… gondolj csak vissza a régi gyermeteg időkre, mikor nagy izgalommal játszottátok az „erre csörög a dió” nevű játékot. Mennyire muris volt, míg láttad, hogy a másik a levegőt ölelgeti, s tapsikol a semmiben. De aztán a nagy kacagásban te is áldozatul estél. A te szemedre került a kendő. Megforgattak a tengelyed körül és az addig mulatságos játék szörnyű rémálommá változott. Nem tudtad, hogy merre mész, minek mész neki. A sötét, ijesztőnek tűnt. Csak te voltál és senki más. Aztán meghallottad a pajtásod hangját, ami megcsendült a csendben… s te reménykedve tapogattál, hátha biztonságos talajra téved lábad, de csalódnod kellett… az addig kedves barát most orvul csapdába csalt. Te falnak ütköztél…

Aztán most végy egy mély levegőt. Ez csak játék volt. Egy buta, gyerekes játék. S amikor már ezt sikerült elhitetned magaddal gondolj arra is, mi lenne, ha egész nap, egész héten, egész hónapban, egész évben, egész életedben, sötétben tapogatóznál. És csak most veszed észre azt, mi eddig ki nem szúrta a szemed: hogy vannak ilyen emberek. Gondolj vissza mit is éltél át játék közben. Vajon nekik is egy játék az élet? Nos, nem. Nekik harc az élet. A mindennapok egyszerű tettei nekik egy hatalmas hegyet jelentenek, amit meg kell mászniuk, ha akarják, ha nem. Lásd be! Ők volnának azok, akik ezt a játékot először elsöpörnék a világ színéről. És nem oktalanul… ők tudják mi az, ami akkor csak szórakozásnak hat, s mégis véresen komoly tényeket állít elénk. Persze! Most azt mondod, kölyök voltál még akkor. De már akkor is ismerted a játék lényegét… nem hagyhatod magad legyőzni! Neked kell elkerülnöd az áldozat érintését. Tudtad azt is, hogy lépéselőnyben vagy. Hisz láttál!

Állj meg néha és vedd észre a másik embert. Egy gesztus is sokat segíthet megmászni a hatalmas hegyet. Mégiscsak jobb ketten lépkedni az ösvényen, mint egyedül bandukolni a csúcs felé… segíts, hogy könnyebb legyen, hogy másnak jobb legyen, hogy neked is jobb legyen. Te elismerést, ő segítő kezeket kap. Ülj még le egy percre és töpreng egy kicsit… jó volt a kendő leple alatt???

A fekete nem csak egy szín. A fekete életeket tesz borúsabbá, s a titokzatosság csak ideig, óráig kellemes… Nem tudhatod mikor unod meg és téped le a sálat a szemedről hogy elég volt!