Más vagy!

„Nem fogsz parádézni,
Kínnal te nekem…”
(Titkolt Ellenállás – Más vagy!)

Andrea és Boglárka csak élettársak. Talán Hollandiában házasok lennének. Ugyanis szerelmesek egymásba, de egybekelésüket akadályozza a hazai jogszabály, s az emberek elutasító magatartása. Bár melegek, mégis megpróbálnak normális életet élni, de az emberek előítéletesek velük szemben. Erkölcstelennek, természetellenesnek kiáltják ki őket. Pedig ők semmiben sem különböznek másoktól, ugyanolyan emberek.

Andrea egyenes szálú, hosszú, dióbarna hajú, amely a válla alá omlik, zöld szemű szépség. Szája keskeny, gyakran vörös rúzzsal kihúzva. Orcája finom vonású. Alakja maga a nehézbombázók ásza: keskeny váll, rövid nyak, karcsú derék, s a melle kerek és közepes méretű. A fenekén többször feszült farmernadrág, mint selyemszoknya. Lába mindig gondosan kezelt, s szőrtelenített. 175 centis magasságához remekül dukált az alkata. Bármely férfi fejét elcsavarhatná, amelyik többször is utána fordul a nyálát csorgatva, kiguvadt szemekkel, ha akarná.

Boglárka valamivel fiatalabb volt, mint Andrea. Kétévnyi különbség volt köztük. Ébenfekete füle aljáig érő, kócosra zselézett haja kiskakas-taréjként állt a fején. Szeme dióbarna volt, s mindig életvidámság tükröződött vissza benne arra, aki mélyen bele nézett. Szája telt volt, fekete rúzzsal kihúzva. Orcája durvább, fiúsabb vonásokkal volt megáldva, mint Andreának. Alakja teltkarcsú volt, s egy apróbb pocakot eresztett. A férfiak és a fiúk bár őt is vonzónak tartották, de nem annyira, mint Andreát. Boglárka után nem fordultak meg olyan sűrűn a férfi nem tagjai, de őt is elhalmozták olykor-olykor a bókjaikkal, de legfőképp az egyetemen, ahol már a negyedik szemeszterét töltötte.

De ez nem okozott gátlást egyiküknek sem, mert a másik nemhez vonzódtak, hanem egymáshoz. S ezt kellett, hogy eltitkolják a nagyvilág elől. Nem kívántak haragosokat, és gyűlölködő tekinteteket, amikkel gyakran rémálmodtak. Sem öltözködésükben, sem viselkedésükben nem adtak jeleket, hogy ők homoszexuálisok. Az utcán soha sem fogják egymás kezét. Félnek attól a társadalomtól, amibe ők is, mint adófizető állampolgárokként tartoznak. A szakmájuk sem sokkal különbözött másokétól: Andrea egy neves cég recepciós-adminisztrátora, s meglehetősen jól keres, míg Boglárka az egyetemen jogot és közgazdaságot tanul, hogy majd egyszer ügyvéd vagy politikus lehessen.

Akinek bevallották, hogy ők különböznek másoktól, azok egytől-egyig elfordultak tőlük, s az egykori barátaikból ellenség lett. S mindennél rosszabb a barátból lett ellenség. Az emberek megvetik, lenézik őket, s mindenek felett félnek tőlük, mint a leprától vagy a pestistől, holott semmi bajuk nem lehet. Csak félnek attól, ami különbözik a „természetestől” vagy az átlagtól. Elüldözik maguktól őket, olyanokat vetve a szemükre, minthogy „Más vagy! Takarodj innen te fattyú!”. Pedig minden emberben van hajlam az azonos nemhez való vonzódáshoz, csak bizonyos emberekben erősödik fel, gyakran valamilyen trauma, vagy rossz élmény hatására. Andrea se úgy születetett, hogy már csecsemőként meleg volt, hanem még tinédzser korában, nem tudni minek a hatására. Talán a szülei heves, viharos válása pont a szexuális beállítottság idején történt, vagy az iskolában, ahol a fiúk folyamatosan rút kiskacsának csúfolták. Nem tudta még ő maga se, hogy mitől alakult ez így benne ki. Boglárkával más volt a helyzet, mert az édesanyja már a szülés után meghalt, s az apja nevelte, aki alkoholista lett, mikor a lány elérte a tizenkettedik életévét, s elkezdett a teste is változni. De nem egyszerűen ezért, hanem istenigazából attól, hogy a gyakran részeges apja szexuálisan bántalmazta a leányt. Egészen addig, míg az iskola feljelentést nem tett a gyámhatóságnál, s egy ideig nevelőszülőkhöz került, s lett egy mostohatestvére, aki vele volt egy idős, és lány ráadásul.

De másokat ez hidegen hagy. Sztereotípiák vonnak le igazságtalanul, s sokan a magánéletükbe is beleütik az orrukat, azt figyelembe se véve, hogy ezzel a privátszférájukat sértik meg. Sokan mondják, hogy otthon sem kéne így viselkedniük, ami viszont a kettejük magánszférája, ami személyi jogoknál fogva szent és sérthetetlen.

Andrea és Boglárka is, akárhogyan tiltakoznak egyesek ellen, emberek. Ők is ugyanonnan, az anyjuk méhéből másztak elő, mint mindenki más. Csak egy apró pont az eltérés másoktól, s máris a fél világ ellenük fordul. Míg másokban a rasszista, fajgyűlölő előítéletek kerekedtek felül, addig a két lány sokszor ez miatt az öngyilkosság gondolatával barátkozott. De mégis a rendíthetetlen hitük volt az, ami visszarántotta őket a szakadék széléről mindkettejüket. A befogadó és elismerő társadalomba és a hátránytalan életbe vetett hitük volt képes mindig megállítani a lavinát.

Ne vessük meg a melegeket, hiszen mindannyian ugyanolyan emberek, mint Te, vagy Én. Sokan közülük megpróbálnak normális életet élni, s nem merik bevállalni a másságukat, mégis alapjaiban kivetik őket a társadalom. Csak befogadásra várnak, a társadalom romos kővárának zárt kapui előtt.

VÉGE