Történetek

A szertartás után egyenként felemelte és magához ölelte őket az Úr. Azután így szólott.
- Nos, hagy hallom, mire jutottatok tíz év alatt? Megmenthető a Föld lakossága, vagy deportálnunk kell őket más bolygóra? - Kukulkán vitte a szót. Átnyújtotta a jelentést és röviden vázolta az eseményeket...

- Seth, Fiam… Felejtsd el, ami ma itt történt, és nem lesz semmi gond.
- Felejtsem el? Felejtsem el, hogy vámpírok törnek ránk és nézegetik magukat a tükörben? Mi ütött beléd, Apám? Ha jól emlékszem, Anyám sírjánál megfogadtad, hogy vámpírvadász leszel, amíg csak élsz...

Szédítő mélységben, sebesen kanyarog a hegyek közé beékelt folyó. Inkább csak emlékeimben érzem, s mintha távolból hallatszana a csobogása, de szemeim már nem képesek kiemelni az egyformán sötétszürke környezetből. A völgyben mindig hamarabb száll le az este.
A rozsdás korláthoz lapulok, bár ez duplán felesleges óvatosság. Úgysem jön most semmi, s tudom jól, hogy mindenképpen vége. Aminek van kezdete, annak befejezése is…

Az éhség elvakította, ezért nem emlékezett hogyan jutottak el az üldözésig, de már nem érdekelte más, csak a vér lüktetése a srác ereiben. Vicky játszadozott vele… Nem esett nehezére lehagyni egy versenyautót sem, a legjobb futó volt a világon - persze a világ tudta nélkül. Élvezte a fiú ijedtségét, az élni akarása csak növelte az éhségérzetét...

A föld eltartóképessége már kiapadóban volt. Hamarosan az éltető vízért és a termőföldekért fognak a háborúk kialakulni és gyéríteni az emberiséget. Két lehetőség volt: az egyik a születések számának drasztikus csökkentése által megállítani a túlszaporodást. A másik, háborúkat indítva kiirtani a lakosság nagy részét. Tulajdonképpen egyik sem volt kecsegtető...

- Van-e remény, arra, hogy a népességrobbanást megállítsuk,az atom és más tömegpusztító fegyvereket kivegyük a gezentorok kezéből és visszafogjuk a technika további fejlődését.
- Tíz évünk van erre nagyuram! Félek, hogy ez az idő kevésnek fog bizonyulni, hiszen a feladat oly nehéz!
- Mi a terv arra az eshetőségre, ha nem sikerül megállítani a pusztulás szakadékába rohanó emberiség szekerét?
- Akkor az utolsó esélyünk 2012-ben jön el...

Egy elpusztult lámpa tövében – éppen ott terveztem pisilni – rendőrségi autó áll lesben, utasai egymásután kipöccintenek egy-egy parázsló csikket.
Az óriáscsecsemő gigantikus középső kockáján ásít a bejárat rovarok által ostromlott üvegje, jobbra és balra wc térdig kopott ajtója. Egy szuvas csempe mértani közepére fejmagasságban, szabályos szögletes betűkkel kiírva:

SZOPNÉK AZ UTOLSÓ FÜLKÉBEN 13 H-KOR...

A két Egyiptomi Birodalom virágkorát élte. A közel két évezred alatt kinevelődött egy intelligens és hierarchikus társadalom. A birodalmak közötti kapcsolat normális keretek között működött. Az Atlantiszi féltekén hatalmas, aranylemezekre rovásírással vésett könyvtárat alapítottak. Ezekből másolatokat készítettek és elsősorban a papságnak juttatták el oktatás céljából...

Mire az idegen megfordult, az újonnan érkezett férfi egy döféssel átszúrta a mellkasát. Az elengedte a lány haját, és térdre hullott. A teste egy pillanatra felizzott, aztán egy kupac hamuként omlott a földre. Amelie azt hitte egy pillanatra, hogy káprázik a szeme, így gyorsan egy kukához hátrált, leült a macskaköves útra, és csak a szemét meresztgette...

Tiahunaku és szűkebb stábja egyelőre Kukulkán 3. számú piramispalotájában helyezkedett el. Azonban, amíg épültek Atlantisz piramispalotái, szentélyei, iskolái, színházai, valamint infrastruktúrája Tiahunakuék sem töltötték tétlenül idejüket. Pu Cong Cönpa vezetésével bejárták az egész felső Egyiptomi birodalmat. Lementek a Nílus eredetéig,ahol már a vademberek birodalma és a végtelen őserdők terültek el...