The Vampire Story - part2 - Az első találkozás

2. Az első találkozás

Vicky kényelmesen beleereszkedett az illatos, fürdősóktól tejfehér, forró fürdővízbe. A hatalmas márványkád szélén egy whisky-s pohár állt, megtöltve a legjobb Tenessee-i whiskyvel. A víz tetején vörös rózsaszirmok lebegtek és megcirógatták Vicky márvány fehér, tökéletes bőrét. A whisky és a víz képes volt átmelegíteni élettelen testét. Szórakozottan játszadozott a kristálypohárral, s elnyújtózva élvezte a luxus érzését…
Nyílt az ajtó, Cathy csörtetett be hangosan dudorászva, s a tükörnél elkezdte a fogait sikálni. Vicky felsóhajtott.
- Mondd Cathy, mikor fogom megérni, hogy az esti fürdőmet egyedül, nyugodtan ejthessem meg? – Cathy kacagott. Hangja úgy csilingelt, mintha ezer kismadár fakadt volna dalra.
- Szerintem nem szükséges ennyit áztatnod magad… Inkább siess, mert indulnunk kell az ékszereinkért! Vagy csak nem szeretnél továbbra is a lakásban kuporogni a verőfényes nappalokon? – Vicky ismét felsóhajtott.
- Már el is felejtettem, hogy ma este van jelenésünk azokért a kacatokért. – Cathy szétszórtan legyintett, majd eltűnt az emeleten. Vicky villámgyorsan végzett a fürdőzéssel, majd felöltötte kedvenc ruháit és elindult Cathy után.

Későre járt, mire az erdőszéli vadászházhoz értek. Cathy udvariasan kopogott, aztán Vicky türelmetlenül betörte a hatalmas faajtót és a nappali közepén állt. Egy riadt tekintetű, középkorú férfi nézett vele szembe. Határozott kiállású ember volt, arcán markáns vonalak húzódtak, tekintetében mégis kiült mindig a rettegés mikor Victoryával nézett szembe.
- Üdvözöllek Victorya. Sajnálom, hogy be kellett törnöd az ajtót. Sajnos én nem rendelkezem természetfeletti gyorsasággal. – mondta már könnyedebb hangnemben.
- Jó estét, Joseph. Ez csak egy apró figyelmeztetés volt, hogy ősrégi és ízléstelen az ajtód. Most már végre lecseréled… - mondta Vicky, s elnyújtózott a fekete bőrkanapén.
Joseph sietősen töltött számára egy pohár whisky-t, három jéggel - ahogy a nő szerette – majd Cathyhez fordult mosolyogva.
- Cathy, bizonyára téged jobban érdekelned az ékszerek, nemde? – azzal az íróasztalához lépett és felvett egy dobozt. Cathy már ott is termett és gyermeki kíváncsisággal kémlelte a dobozt.
Joseph – mielőtt kinyitotta volna a dobozt – felnézett Victoryára, aki a poharát bámulta, arcán semleges tekintettel. A férfi sose értette, miben különbözik a két nő ennyire. Az egyik céltudatos, hidegvérű gyilkos; míg a másik egy gyermekarcú, szeleburdi lány. Régóta járt hozzá a két nő, ő pedig készségesen segíteni kényszerült nekik az élete érdekében. Sóhajtott, majd kinyitotta a dobozt. Cathy majd megőrült, amikor meglátta a kívánt ékszerét, teljesen elkészülve.

Nyakába akasztotta a smaragdzöld keresztet, s a tükörben kémlelte magát.
- Hát nem gyönyörű? Kinek szúrnék szemet a napon sétálva egy ilyen gyönyörű kereszttel a nyakamban? Teljes biztonságban leszek! – örvendezett vidáman.
Joseph odasétált a dobozzal Vickyhez. Letérdelt a nő mellett és elővette a nyakéket.
- Victorya. Tudom, hogy téged nem érdekel ez az egész dolog és ügyet sem vetsz az ékszerekre, amik a varázslatommal megvédenek a napfénytől. De… de… - habogott – Engedd meg kérlek, hogy átnyújtsam neked ezt a nyakéket. Én magam választottam, s csak remélni merem, hogy elnyeri tetszésed.
Vicky felült és a nyakékre tekintett. Felemelte, nézegette. Mosolygott… Joseph még sosem látta őt mosolyogni. Teljesen elkápráztatta a nő szépsége. Victorya feltette a gyönyörű, lila, szív alakú drágakövet a nyakába. Tökéletesen odapasszolt a mély dekoltázsú, fekete csipke blúzhoz.
- Joseph, igazán köszönöm, ez gyönyörű. - S azzal felállt és odasétált Cathyhez a tükörhöz.
Míg a két szemet kápráztató teremtmény nézegette magát, léptek hallatszottak s hangos kiáltás.
- Apám! Apám, hol vagy? Ki járt a házban? Mi történt az ajtóval? – s hangos dobogással rohant be a fiú a szobába.
- Áh, Seth! Nyugodj meg fiam, semmi gond, csak öreg volt az ajtó. – magyarázkodott Joseph, s a fi értetlenül nézett rá. Majd tűsarkú kopogást hallott a háta mögül.
- Jó estét, Hölgyeim! Segíthetünk valamiben, ily későn? – udvariaskodott a fiú, aki nem bírta levenni szemét a két nőről. Hátán a hideg futkosott s reszketett.
- Joseph nem is említetted, hogy van fiad – szólalt meg Victorya. – Szép szál fiú, remélem nyomdokaidba lép. Nos, azt hiszem mi végeztünk is mára, akkor távoznánk. Viszlát, Joseph. – s Victorya sarkon fordult és elindult lassú léptekkel az ajtó felé, Cathy pedig követve őt, visszamosolyogva a két férfire.
- Apám, kik voltak ezek? Mit kerestek a házunkban? Olyan rossz érzésem volt. – tette fel sürgető kérdéseit Seth.
- Csak üzlet felek, Fiam. Megyek, lefekszem. – s indult volna, kitérve a válaszadás alól, de fia elállta az útját.
- Mondd, kérlek, hogy nem azok, aminek éreztem őket. – Joseph sóhajtott.
- Seth, Fiam… Felejtsd el, ami ma itt történt, és nem lesz semmi gond.
- Felejtsem el? Felejtsem el, hogy vámpírok törnek ránk és nézegetik magukat a tükörben? Mi ütött beléd, Apám? Ha jól emlékszem, Anyám sírjánál megfogadtad, hogy vámpírvadász leszel, amíg csak élsz.

Joseph szívében mély fájdalom ült ki, de válaszolnia kellett. – Tudom Fiam. Tudom, hogy mit fogadtam. De azóta történtek dolgok, ami miatt az adósuk vagyok. – Seth értetlenül bámult apjára, aki csendben ott hagyta őt a szobában.
Seth egész éjjel ébren volt. Hatalmas gyűlöletet érzett a két női látogató iránt. Meghozta a döntést. Eljött az ő ideje. Apja megadta magát, de ő nem futamodik meg… Bosszút áll!