Embert teremtő istenek - 9

14.

A két Egyiptomi Birodalom virágkorát élte. A közel két évezred alatt kinevelődött egy intelligens és hierarchikus társadalom. A birodalmak közötti kapcsolat normális keretek között működött. Az Atlantiszi féltekén hatalmas, aranylemezekre rovásírással vésett könyvtárat alapítottak. Ezekből másolatokat készítettek és elsősorban a papságnak juttatták el oktatás céljából.

Míg nyugaton Tiahunaku és családja uralkodott, addig keleten II. Rumszesz és családja volt az éppen soros uralkodója. A két dinasztia között annyi volt a különbség, hogy míg, Tiahunaku félistenként örök élettel bírt, addig a Keleti Birodalmat kormányzó fáraók, már nem voltak félistenek, hanem közönséges halandók. Miután Kukulkán félistent a Mennyei Atya visszarendelte magához, immár a Jupiterre, földi helytartóként a fáraókar bízta meg a Keleti Birodalom kormányzásával.. Az addig kormányzó Kukulkánnak és szakértő gárdájának hirtelen visszarendelése nagy űrt hagyott maga után. Még fel sem ocsúdtak, amikor délről hatalmas veszedelem leselkedett rájuk. II. Rumszesz végső nyughelyének elkészíttetésével és túlvilági továbbélésnek megszervezésével volt elfoglalva, amikor beütött a mennykő!

A Hikszoszok által felállított hatalmas szövetséges haderő egyik hajnalon iszonyú csapást mért a két országrész elválasztó sivatagra. A három hatalmas robbantás, a kontinens talpazatáról leszakította a nyugati földrészen elterülő Atlantiszt. Mire magukhoz tértek Atlantisz lakói, máris az Atlanti Óceán ölelte körül országukat és sodródtak a csendes Óceán felé. Az épületeknek, infrastruktúrának és lakosságnak nem esett bántódása, csak a sivatag szakadt ketté. Atlantisz aranyvárosa, piramisaival, élővilágával, lakosságával együtt az óceán fogságába esett.

Tiahunaku azonnal válságtanácskozást hívott össze és megpróbált kapcsolatot létesíteni a Keleti Birodalommal. A hikszoszok azonban lebénították a rádióösszeköttetést. Kétségbeesetten hívták a Jupiteren székelő Kukulkánt. Kukulkán már értesült a tragédiáról, de a Teremtő Atya nem engedélyezte, mert túl veszélyesnek találta a földre való visszatérését. Elnézésüket kérte, hogy kénytelen magukra hagyni őket, de neki most a keleti meggyengült birodalmat kell gatyába ráznia. Azonnal kapcsolatba lépett Hóremhebbel, a Keleti Birodalom főparancsnokával.

Miután a főparancsnok űrtelefonon jelentéstételre jelentkezett Kukulkán rögtön a tárgyra tért.
–Mekkora, erő eszköz, élő anyag áll rendelkezésedre, miután a Birodalom magára maradt?
–Nagyuram, három hét alatt egymillió harcost tudok mozgósítani. Ehhez viszont teljhatalom kell.
–Mi ennek az akadálya?
Rumszesz-a fáraó. Ő már annyira elkorcsosult, hogy nem tud a csapatok élére állni. Mivel az volt mindig a szokás, hogy nagyuram, mint helytartó állt a csapatok élén, Rumszesz nem tudja azt az űrt betölteni, amit nagyuram hagyott maga után. Rumszeszt nehéz lesz félretennünk.

–Fiam, minden szervezés kérdése. Tudsz helyette jobbat?
–Természetesen Himihumi királynőt tenném meg fáraónak és ismerve tekintélyét és rátermettségét, ő lenne a megfelelő vezére seregeinknek.
–És Te, ebbe belemennél fiam?
–Ha a birodalom megmaradásának érdeke megkívánja, hűségemmel szolgálva, ketten a királynővel meg fogjuk védeni a birodalmat.
–Az idő sürget. Tíz napot adok rá, hogy eltakarítsátok az útból Rumszeszt!
–Bízzál bennünk Uram! – mondta Hóemheb, és befejezte a jelentést.

14

A Nagy Összeesküvés.

Tizennyolcadik éve épült a nagy fáraó, II. Rumszesz túlvilági palotája, a szakkarai fennsíkon. A hatalmas mészkőhegyet már a kőfejtők serege laposra bontotta. A hegy lábánál elterülő gazdag termőföldet adó síkság nagy részét a kőtörmelékekből álló meddőhányó borította. Lassan holdbéli tájjá változott a valaha virágzó mezőgazdasági terület.

Az építkezés külső körzetében építőmunkások szállásai, az igavonó barmok istállói és a hatalmas kőfaragó, és csiszoló műhelyek helyezkedtek el. A házak körül veteményeskertek, ahol a munkások családtagjai termelték meg az ellátásukhoz szükséges élemiszereket. A belső körzetet halálhozó delejjel feltöltött drótkerítéssel kerítették el. Ide idegen nem léphetett be. A munkások sem hagyhatták el, mert ha a kerítést húsz méterre megközelítették akkora áramütést, kaptak, hogy földre terítette őket. Az elektromagnetikus védőzáron csak különleges védőruhában lehetett átjutni. Amikor az élelmet, és a szerelésekhez szükséges anyagokat hozták, a szállítóknak fel kellett ölteniük az elektrosztatikus védőmellényt.

A piramis belsejében hetek óta lázas munka folyt. A tizennyolc év alatt kétszáz méterre a föld alatt kialakított hármasfalú kamrában most kezdődtek el a szerelési munkák. A kamrák közötti másfélméteres réseket vízzel töltötték fel. A földszinti résztől a piramis egyharmadában elhelyezkedő királykamráig egy csigalépcsőn lehetett feljutni. A királykamra közepéből egy másfélméteres átmérőjű rézcső vezet el a piramis csúcsáig.

A végső beüzemelés előkészületei folytak. A piramis külsejét, hófehér, tükörsimára csiszolt mészkőlapokkal borították az építőmunkások. A csúcs 5x5 méteres platójából másfél méter magasan állt ki a királykamrából felvezetett rézcső. A királykamrából kiinduló rézcső alapjául egy szintén 5x5 méteres hegyikristályból hasított tükörsima lap szolgált. A piramis csúcsára ugyanilyen lap került.

Tulajdonképpen a két hegyikristály lap alkotta a kozmikus generátor két fegyverzetét.
Közöttük töltődik fel a csúcsra helyezendő 5x5 méteres talpazatú és 25 méter magasságú piramis sapka. A piramis sapkája az elektrosztatikus delejtől negyvenöt centiméterre lebeg a plató hegyikristály talpazatától. A kozmoszból kicsatolt energiát a hegyikristálypiramis fogja begyűjteni és a fegyverzeteken akkumlálni. Az így kicsatolt és akkumált, kozmikus energiát a középen elhelyezkedő rézcső a királykamrában elhelyezkedő hegyikristály fegyverzettel és egy elektrolittal telített medencébe, vezeti.

Az így feltöltött akkumlátorból kétkarnyi vastag rézhuzalon vezetik le az áramot a középső szinten elhelyezkedő gépterembe. Itt hatalmas mőbiusz tekercsekből álló forgórészre kerül a kozmikus energia, mely az állórész tekercseiben áramot indukál.A gépterem szerelésével üzemkészen álltak a szerelők. A próbaforgatásra még várni kellet, addig, amíg a kristálycsúcs fel nem kerül a piramis tetejére. A földalatti csatornákban olajjal impregnált papirusszal szigetelt huzalokon elvezették a fényt hozó delejt, a palota együttest majdan fényárba borító jedlámpákhoz. Minden készen állt a próbaüzemelésre, csak a megfelelő időpontra vártak.

Hétfő este megérkezett a mágus és csapata Memfiszből. Rájuk várt a feladat térmágiával a piramis csúcsát alkotó hegyikristály piramist beemelni a 165 méter magas platóra. A piramis körzete lázban égett. Mindenki a nagy ünnepről beszélt. Az udvarmester vezényletével külön brigádok végezték el a meddőhányó elplanírozását, rekultiválását és gyönyörűséges szökőkutakkal betelepített függőkertek kialakítását. A vizet a három emelet mélyben lévő legalsó szinten kialakított hatalmas víztározóból szivattyúk nyomták fel a függőkertek legmagasabb pontjára, hogy a szökőkutak által enyhet adó vízpárával hűsítsék a levegőt.

Egy másik csoport a vízizene megkomponálásával és technikai kiépítésével foglalkozott. Külön brigádok telepítették a zöld gyepet, amit a talajba mélyített alagcsöveken át a talajba juttatott vízzel tartottak frissen. A piramissal szemben épített palota előtt egy száz négyzetméteres vízmedence épült. Benne aranyhalak fognak úszni, és az avatási ünnepségen, a vízen felvonuló feldíszített gályákról pompázatos tűzijátékkal adják majd meg az est fénypontját.

A színpompás fény és hangjáték megszervezését, a zeneszerszámok, a víziorgona beüzemelését Babiloni vak, zenészekre bízták, kiket az asszír király küldött a nagyságos fáraónak ajándékba. Minden készen állt hát a nagy napra, csak a karmester intésére vártak.


A főpap (mágus) már hetekkel ezelőtt beköltözött mágus paptársaival a piramis első szintjébe épített papi lakosztályba. Hangtalanul suhanó lifteken közlekedő Núbiai rabszolgák és rabszolganők hozták-vitték az étkeket, italokat, végezték a takarítást és kezelték a levegőcserélő készüléket. Mivel a szerelési munkákhoz energia kellett, így egy belső, szervizenergia kicsatolóból már feltöltötték a kisebbik akkumlátort, mely a technikai személyzetet szolgálta ki.

A nagy nap hajnalán a főpap, tanácskozásra gyűjtötte magaköré mágustársait. Így szólt hozzájuk.
– Barátaim, hű társaim Eljött a napja, hogy az oly hosszú, éveken át, tartó mágikus kiképzésükből vizsgát téve véghezvigyük a csodát. Ma, naplementével, mikor sötétségbe borul a táj, az összegyűlt ünneplő tömeg előtt feltesszük tudásunkra a koronát. Elvégezzük a térmágiát. A gyakorlatok során már kisebb darabokat áthelyeztünk, most itt az alkalom, hogy a tízezer tonnás kristálycsúcsot a helyére illesszük. A többi a természet dolga.

Amint visszavonultak meditációra a máguspapok, hívatta a főgépészt. Így szólt hozzája.
– Kedves barátom, tejtestvérem: Tuk-Tó! Egy dajka melleit szívtuk. Mindkettőnknek apja az öreg fáraó. Nem gondolod-e úgy, hogy ötvenévnyi uralkodás után megérett a visszavonulásra. Elkészültek neki a halotti bárkái, készen áll a sírbolt is a kincseivel dugig töltve, mire várunk még?

– Tuk-Tó egy pillanatra elgondolkodott aztán vette a lapot. Így válaszolt a főpapnak.
– Testvéremnek, mint mindig most is igaza van. Ideje az égi vadászmezőkre küldeni atyánkat. Technikailag kivitelezhető.
– Természetesen társuralkodóként ketten lépünk örökébe testvérem- nyilatkoztatta ki a főpap.
– Én is így gondoltam testvérem.
– Mi a terved testvérem?
– Amint a fáraó díszes arany kocsiján bevonul a vízmedence közepére és megadja a jelet a medence feltöltésére, az őt a vizel együtt felszínen tartó hidraulika, meghibásodik és a fáraó a vízbe, fúl…
– Értem, én pedig azonnal az örökébe lépek, és folytatjuk a ceremóniát, mintha mi sem történt volna. A fáraót átvitetem a balzsamozóba mi, pedig megkezdjük uralkodásunkat.
– Jól beszélsz testvér.


Eközben a fáraó is készült az ünnepélyes bevonulásra. Felöltötte aranyhímzéses galabiáját. Feltette fejére kettős Tiaráját és a hatalmas hegyikristály tükör előtt elpróbálta az áldást osztó ceremónia szövegjeleneteit Miután öltöztetői, végeztek toalettjével, behívatta a hadsereg fővezérét. Hóremhebet. Ekként szólott hozzá.
– Szerelmetes fiam, én nemzettelek, neveltettelek, emeltelek fel magamhoz. Jól számítottam, mindig hűségesen szolgáltál. Sok csatát nyertünk meg együtt. Most egy utolsó nagy csatát kell még megnyernünk: ki kell iktatnunk a hatalomból a főpapot. Úgy érzem, a mai szereplésével elhomályosítja személyem nagyságát. Olyan árnyékot vet rám, amiből nem tudok kilépni soha.
– Mire gondolsz atyám?

– Amint elvégzik a térmágiát, helyére kerül a piramis csúcsa és beüzemelik a generátorokat, az ő feladatuk végetért. Megkapják a méltó elismerést a nézőközönségtől. Arra gondoltam, hogy amikor leszáll az este és én az aranyozott kapcsolórúdat beillesztem a helyére, ezzel összekötve az áramforrással a világítási rendszert, a várakozás pillanataiban akcióba léptek.
– A főpap és mágustársai a vízmedence közepén elhelyezkedő tribünön állnak az őket ünneplő tömeg éljenzése közepette. A csúcs, helyére kerülése után az eddig a mágusokat megvilágító reflektort a csúcsra irányítjátok. Majd lassan a fénysugár átsiklik rám, amint bedugom az aranyozott rudat a helyére. Ezt a néhány percet kell arra kihasználnotok, hogy kinyitva a zsilipeket elárasszátok a medencében álló máguspapokat. Mire a palota fényárba borul, már csak a simán hullámzó víztömegre siklik sugara.

– Atyám kérésed számomra parancs. Végrehajtjuk.
– Fiam, a jutalmad, nem marad el. Miután megszabadultunk a fejünk fölé nőtt főpaptól és társaitól, magam mellé emellek társuralkodóként. Nyugodtan, szeretnék átevezni a túlvilágra. A sírom elkészült, csak rám vár. Erős, biztos kezekben szeretném tudni a birodalmamat. Számíthatok rád? – Mindenben atyám -mondta a főparancsnok és kihátrált a teremből. Elindult, hogy megszervezze a főpap likvidálását. A fáraó, jóleső érzéssel dörzsölte össze tenyereit. Pillantása a meglebbenő függönykárpitra esett, mintha a szél fútta volna meg hirtelen. Füle, halk surranó, léptek suhogását hallották, de elesegette a gondolatot. Tekintete a terem sarkaiban álló hatalmas szudáni szerecsen alabárdos testőrökre esett. Ők nem észleltek semmi rendkívülit.


A fáraó első felesége, az ambiciózus babiloni királylány, akit atyja a két nép barátságának megpecsételéséül adott feleségül a fáraóhoz, halkan, mint a szellő osont el a trónterem fala mellett. Merthogy mondani sem kell, hogy ő állt a függöny mögött. Lakosztályába érve azonnal hívatta a szeretőjét, az őrség parancsnokát a szálfa magas szerecsent: Kilikát. Jelentőségteljes mosollyal az ajkán, rejtélyesen szólitá meg.
– Szerelmem, eljött a mi időnk, ütött a cselekvés órája. Egy csapásra megszabadulunk a fáraótól is és a főpaptól is.
– Hogyan úrnőm?

– Egyszerű a dolog, abban a három-négypercnyi időben, amíg sötétség borítja az ünnepség színhelyét, és már a medence feltöltésével a papokat elnyeli a víz, akkor kell cselekedni.
Amint a fáraó behelyezi az aranyrudat a generátorkapcsoló karimáiba, van egy percünk, míg kigyúlnak a fények. A leghatalmasabb termetű mameluk testőröd egy pillanat alatt a levegőbe emeli a fáraót és bedobja a vízbe. Utána nagy csattanás, de ezt már nem hallja a tömeg, mert kigyúlnak a fények, megszólalnak a fanfárok, és ott állok én kettős tiarával a fejemen, állszakállal, teljes ornátusban…
– Szerelmem- dörögte a néger óriás, és magához szorította a fáraónőt. Miután kibontakoztak egymás öleléséből, elindult megszervezni az akciót.


Minden úgy történt, ahogy a ceremónia mester megtervezte. Eljött a nagy nap, a palota és környéke csodálatos pompában tündökölt. A meghívott külföldi uralkodók és kíséreteik végeláthatatlan sorokban vonultak az események színterére. Roskadoztak a rabszolgák a mérhetetlen ajándékul hozott kincsek cipelésében. Valóban megjelentek a mágusok és a teherhordók által a görgőkre helyezett hatalmas piramiscsúcsot betolták az emelvény elé, ahol a fáraó és a meghívott királyok álltak, várva a csodát. A mágusok félkörben felsorakoztak. Középen a főpapmágus helyezkedett el. Fülsiketítő OHM zenét kezdtek el játszani a muzsikusok. Amikor már mindenkinek bedugult a füle a sípoló zenétől, a mágusok által koncentrált lélekenergiától a piramiscsúcs emelkedni kezdett, majd a levegőben lebegve anélkül, hogy emberi kéz érintette volna elindult a piramis tetején lévő üres plató felé. Amikor fölé ért, közel ereszkedett a plató csiszolt kondenzátort alkotó hegyikristály lapjához és az elektromagnetikus térben lebegni kezdett fölötte.

Ebben a pillanatban hirtelen a látóhatáron lebukott a nap és sötétségbe borult a környék. A megnyílt zsilipekből kiáradó víz elborította a papokat A fáraó csak erre az alkalomra várt, bedugta az arany kapcsoló rudat az aranykarikákba. Hirtelen áramütés futott át rajta, feje hátrabicsaklott. A hatalmas szerecsen acélkarjaiban a magasba emelkedett és nagyot toccsant a vízben.

Ebben a pillanatban fényözön borított be mindent. Nappali világosságba borították a jedlámpák fényei a tájat. A tömeg felhördült a fenséges égi csodától. Miután pedig magához tért káprázatából már az új fáraót éltethette ezer torokból, mert Hacsepszut királynő égi fénytől övezve állszakállal kidekorálva, kettős tiarával a fején, hű testőrszeretője oldalán, büszkén feszített az ébenfa trónuson.

Mikor az ünneplés zaja alábbhagyott elkezdődött a pompázatos fény és hangjáték. A tömeg önfeledten ünnepelt. A gépházban dolgukat elvégezvén, a szerelők, lepecsételték a hatalmas kőajtót és a jól végzett munka fáradságával elindultak a zsilipkamra lépcsőin felfelé a szabadba. Azonban kijutni már nem tudtak a hatalmas kőajtó zajtalanul becsukódott előttük. Négyezer évvel később találtak rá a régészek a Denderai piramisok feltárásakor a hermetikusan elzárt zsilipkamrában heverő csontvázakra.