Szédítő mélységben, sebesen kanyarog a hegyek közé beékelt folyó. Inkább csak emlékeimben érzem, s mintha távolból hallatszana a csobogása, de szemeim már nem képesek kiemelni az egyformán sötétszürke környezetből. A völgyben mindig hamarabb száll le az este.
A rozsdás korláthoz lapulok, bár ez duplán felesleges óvatosság. Úgysem jön most semmi, s tudom jól, hogy mindenképpen vége. Aminek van kezdete, annak befejezése is… 
De milyen? Elhomályosult tekintettel, hasztalan várom a csillagok irányából a választ… Azt mondják, amikor világra jövünk, megszületik egy csillag is valahol. Ő is világra jön – mondhatnánk -, ám minden csillag egy-egy más naprendszert jelent, s felfoghatatlan mélységét a titoknak, behatárolt, apró lépteink számára elérhetetlen világot. Fejvesztve rohannánk a csillagunkhoz, ki-ki a sajátja irányába – reménytelenül - ha tudnánk erről a kapcsolatról. Őrültek módjára ragaszkodnánk ahhoz, legalább egy pillanatra láthassuk! A csillag ezen csak mosolyog, és fénye eszeveszett iramban száguld a Föld felé. Mire ideér, emberi léptékben éppen eltelik egy élet, s abban a pillanatban láthatnánk meg csupán, amikor már semmi értelme…
Merre lehet az én csillagom?
Valahol a völgy mélyéről, mint lomha hullámzás, víg zeneszó érkezik. Ettől még erősebben elhatalmasodik bennem a szomorúság. Talán egy vidám vacsora hangjai, vagy csak egy leeresztett kocsiablakon kiszabadult néhány, lüktető ütem?
Kedvem lenne üvöltve beleénekelni a sűrűsödő sötétbe, hadd tudja meg mindenki, hogy nem kesergek már. Egyáltalán: érdekelne ez valakit?
A végzetesen keskeny perem olyan diszkréten lapul meg a korlát tövében, nehogy valakinek az a képzete támadjon, hogy ez gyalogút. Nem, a viadukt csakis a vonatok számára épült, egyetlen sínpáron kattognak át felváltva, délelőtt is négy, délután is négy. A délutáni negyediknek nemsokára érkeznie kell.
Közeleg-e a csillagom fénye?
Légifolyosót rajzolhattak a közelbe, mert ugyanazon irányban alig tűnik el az egyik villogó gép, máris követi a másik. Mint egy-egy hullócsillag. Hangjuk nem ér el eddig, a völgy is elcsendesedett.
A messzeségben mozdony kapaszkodik…
Egy kedves dallam jutott eszembe – porszívózás közben szoktam fütyörészni -, ezt dudorászva néhány tánclépést lejtettem a korlát mellett. Amikor nagyon jó a kedvem, márpedig legtöbbször ez jellemző a kedélyállapotomra, több dalból gyúrt egyveleggel küzdöm le a porszívó erőszakos mormolását.
Hová tűnt a jókedv?
Erőlködik a vonat a kanyaron túl…
Tánclépések a sínek között. Elszorult torok.
Elővettem a fényképet. Az ő fényképét. Szemeimet meresztgetve, a sötétben igyekeztem felismerni minden apró vonást, amit fotó nélkül, lehunyt szemmel is látnék. Hallom a hangját is, amikor csak kedvem tartja, vagy ha nem is akarom…
Dudál a vonat, és három világító szeme bukkan elő a semmiből…
A csillagom fénye megérkezett-e már?
Nem sok időm maradt búcsúzkodásra… légy jó… csupán egy kapkodó csók a fénykép közepe tájára… és a gyűrt fotó néma libbenéssel eltűnik a beláthatatlan mélységben.
Nagyokat botolva, zihálva rohanok le a hídról, s amikor a vonat halvány ablakaival elrobog mellettem, befejezem a megkezdett tánclépéseket és végigdúdolom a dalt.        
        
            Ha nem akarsz lemaradni:
	Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
                            
        2025-10-27
                    |
            Horror            
    
         A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...    
    
        2025-10-19
                    |
            Novella            
    
         Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.    
    
        2025-10-15
                    |
            Merengő            
    
         Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....    
    
        2025-09-29
                    |
            Novella            
    
         Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...    
    
Friss hozzászólások
            
            
            
            
            
    
        Legnépszerűbb írások:    
    
        2010-09-23
                    |
            Egyéb            
    
         Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...    
    
Hasonló történetek
        
        Beküldte: Anonymous        ,
        2004-04-08 00:00:00
        
                    |
            Novella        
            
	
    
         Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.    
    
         Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...    
    
Hozzászólások
    
    
	