The Vampire Story - part1 - A préda

1. A préda

A vacsora finomnak ígérkezett. Vicky az orrában érezte a préda félelmének illatát, ami még inkább feltüzelte. Sikerült találnia egy fiatal, bolondos fiút, akit elcsábított az erdőbe egy „romantikus sétára”. Természetes, hogy talált, hisz egyetlen férfi sem tudott ellenállni magas, kecses termetének; villogó, macskazöld szemének; s gyönyörű zuhatagként leomló, hullámos szőkésbarna hajának.
Az éhség elvakította, ezért nem emlékezett hogyan jutottak el az üldözésig, de már nem érdekelte más, csak a vér lüktetése a srác ereiben. Vicky játszadozott vele… Nem esett nehezére lehagyni egy versenyautót sem, a legjobb futó volt a világon - persze a világ tudta nélkül. Élvezte a fiú ijedtségét, az élni akarása csak növelte az éhségérzetét.
Végül elkapta, háttal egy fának nyomta, s a markát a nyakára szorította. Az ujjai alatt száguldó vér megindította a nyálelválasztását.
- Jól küzdöttél, Édesem, de itt a vacsoraidő, és én nem szalaszthatok el egy ilyen jó falatot. – mondta kissé színpadias hangon. Általában nem volt alkalma használni ezeket a pozőrfogásokat, mert az idő szorította. Most viszont kiélvezte és a végtelenségig nyújtotta a pillanatot.
A srác szinte nyüszített félelmében, és küzdött a szabadulásáért. El sem tudta képzelni, kivel, illetve mivel áll szemben. Gondolkozni sem tudott, annyira elhatalmasodott rajta a rettegés. Itt állt előtte a világ leggyönyörűbb nője, s ő ezekig a percekig elhitte, hogy a lány éjjelre az övé lesz. Most kővé dermedve rettegett. Vicky közel hajolt az arcához.

- Ne kapálózz! Csak megsérted magad ezen a csúnya fatörzsön. Nem szeretném, ha csak egy cseppje is kárba veszne az ínycsiklandó vérednek! – s végigsimított a fiú arcán, egészen a nyaki ütőeréig. Nyelve hegyével finoman végignyalta, mire a srác felnyögött. Már majdnem rátért a legjobb részre, amikor erős szólítást érzett a tudatában. Azonnal felismerte a másik tudat tulaját. Fújt egyet…
- Ejnye, Cathy! Megint elkapkodtad a dolgot… No sebaj, egy kicsit még tudok várni. - Mivel a fiú mindkét kezével a nyakára fonódott kart markolászta kétségbeesetten, teste többi része szabadon maradt. Vicky szabad kezével benyúlt a fiú pólója alá és gyengéden megcirógatta az izmos testet, majd megbirizgálta az övcsatot.
- Szép esténk lehetett volna, ha Cathy nem rohan annyira… – suttogta a remegő fiú fülébe. Sóhajtott csalódottan, majd elharapta a nyaki ütőerét és inni kezdte a vérét. Még élvezte a friss embervér mámorító aromáját, amikor a háta mögött megszólalt Cathy.
- Megint úgy elhúztad! Miért jó játszani velük? - Vicky kiszívta a maradék vért a fiúból, aztán lenyalta szájáról.
- Cathy, Kedvesem… Nem hallottad még, hogy a macska miért játszik az egérrel? A tömérdek adrenalin és a többi hormon, ami ilyen helyzetekben szabadul fel, ízletesebbé teszi a vért. - Cathy fintorgott.
- Biztos… Én képtelen lennék megtenni. - Ránézett a fiúra: - Kár érte! Csinos volt! - Vicky biccentett. Cathy idegesen dobbantott.
- No, induljunk, mert ránk hajnalodik. Alig várom a holnap estét! - Vicky megcsóválta a fejét.
- Sosem fogom megérteni, mit élvezel a teliholdas éjszakákban. Vérfarkasoktól hemzsegő éjszaka kissé kellemetlen számunkra, nem gondolod? -Cathy vállat vont és halkan kuncogott.
Azzal megfordult és elindult a város felé, hogy elrejtőzzön a csinos, modern lakberendezésű luxusházikóba, amit pár hétre kibéreltek.