Történetek

- Anee ez nem olyan harc lesz. Egy-egy csata. Sok élet fog megszűnni holnap.
- Ahogy a falum lerombolásakor is sok szűnt meg. Akkor megmentettél. Hagy legyek ott, hogy vigyázzak rád - mondta a lány, és a férfi szemeibe nézett. Kislánykora óta rabul ejtették, a harci képzések csak összébb hozták őket. És most, hogy olyan közel voltak...

Valahogy nem úgy smárol, mint Tom, nem leszek tőle 2 cm- es távolságban a szám körül nyálas, és, és el sem tudom mondani, annyira jó volt. Ilyen az ha valaki tényleg szerelemből smárol. Jaj, de jó volt. Az este megjavult. Amikor elhúzódtunk egymástól, csak mosolyogtunk és mégegyszer megcsókolt. A mennyországban éreztem magam, majd elolvadtam...

Biztosan megint ahhoz a büdös szagú emberhez megyünk, aki meggyógyította a lábamat is… emlékszem, megharapott, azzal a furcsa, hosszúkás izével, ahogy a böglyök szoktak… jaj, csak ne zötyögnénk ennyire… akkor milyen jó volt együtt hemperegni a többiekkel, és vágtázni velük… Talán most még jobb lesz! Talán már nekem is a hátamra ülhetnek, és mehetek játszani a pályákra… meg barangolni az erdőbe, amiről Csillag annyit mesélt…

Minden pillanatára emlékszem annak a napnak.
Fürdés után, mi a megszokott társaság, monoton esténk felé vettük az irányt. És életem legnagyobb meglepetése ért, mikor nem sokkal később Ő is betoppant.
Velünk töltötte a monoton estét, ami többé már nem volt az...

A monitor húsz perccel később elindult. Mikor elérték a rakodót, távcsőt fogott a kezébe, és a parancsnoki hídról kémlelte a terepet. A rakodóról épp akkor zuhant be egy katona a vízbe. A barbár csapatok könnyű tankjaik védelme alatt rohamozták a töltést. A bogdányi csapatok a rakodó legmagasabb pontján egy ágyút állítottak fel, és innen egymás után lőtték ki a barbár páncélosokat. Mindenütt óriási füstoszlopok emelkedtek a magasba. Úgy tűnt azonban, a katlan körül minden csendes...

- Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... – mondta túlvilági hangon. Dumbledore feszülten, és most már érdeklődve figyelte. - Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, – folytatta a jósnő. - S a hetedik hónap halála szüli őt.... - Mikor befejezte a sort, valami robaj hangzott odakintről. Az ajtó benyílt, és Perselus Piton esett be rajta. Dumbledore felállt, Trelawney pedig, még mindig önkívületi állapotba arra fordította a fejét...

Egy elég kényes témához írom most ezt a történetet vakmerő őszinteséggel... Tisztelem a hívők hadát, kik töretlen kedvvel hiszik, van ki vigyáz ránk, akik igazán érzik az élet nem hiábavaló és tudják küldetésünk van ezen a sárgolyón. Viszont bevallom más vélemény szülte íráskedvem. Van isten? A szokásos kérdés, hányszor meg hányszor elhangzik és válasz is van rá, nem egy...

Van, ami rossznak indul, van ami, rossz, és van, ami rosszul végződik, de mindenkinek vannak jó pillanatai az életben.
Ez egy igaz történet, ami bárkivel megtörténhet. Nincsenek benne tündérek, nincsenek benne gonosz élőlények, csupán az unalmas igazság...

- Igen, az volt – mondta Lily, aki a kis Harry két kezét fogta, és úgy tanította járni. Ha már az egyik kezét elengedte a kisfiú leült. James a kanapén ült és teát töltött ki az igazgatónak.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, miből tudom, hogy veszélyben vannak. - Elővett egy papírt, majd átadta Jamesnek, aki hangosan felolvasta a szöveget...

Sajnos az idő vasfoga ezen sem segített. A tűz kihunyt, a kapcsolatunk végéhez ért. A varázs elszállt, valahova ahova a többi is. Az idő mindennek a gyilkosa, és közben mindennek a megoldója, orvosa is. Nem is tudom valójában az ember találta-e fel, vagy ő minket. De egyik sem lehetett jó ötlet...