„Szűk ez az állás és fáj a hátam... Idegesítően zötyög az egész. Nem értem, miért nem figyelnek jobban, hiszen tudják, mennyire nem szeretem a szállítókat… és ezek a hirtelen kanyarok, a fékezések… Mintha megannyi pata dobogna a hátamon… Persze, ők nem tehetnek róla, tudom. Hiszen most is csak jót akarnak. Biztosan megint ahhoz a büdös szagú emberhez megyünk, aki meggyógyította a lábamat is… emlékszem, megharapott, azzal a furcsa, hosszúkás izével, ahogy a böglyök szoktak… jaj, csak ne zötyögnénk ennyire… akkor milyen jó volt együtt hemperegni a többiekkel, és vágtázni velük… Talán most még jobb lesz! Talán már nekem is a hátamra ülhetnek, és mehetek játszani a pályákra… meg barangolni az erdőbe, amiről Csillag annyit mesélt…
Mmm… De furcsa szag… közeledünk. És lovak... mennyien! Nem értem, mit mondanak… mindegy… de mi ez? Úristen! Itt meghalt valaki. Nem is olyan rég! Hogy siratják a kutyák… Orrfacsaró...
De nem félek. A gazdáim jók. Biztosan nem hagyják, hogy valami veszélyeset tegyenek velem. Biztosan nem hagynának veszni. Hiszen ide is azért hoztak, hogy meggyógyítsanak. Mert szeretnek…”
S a lószállító apró zökkenéssel megállt a vágóhíd udvarán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-17 00:00:00
|
Történetek
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-19 00:00:00
|
Történetek
Kimentünk a homokba és végigcsókolta a meztelen testem. Gondoltam, hogy gyönyörű estém lesz. Simogatta a melleimet, szívogatta a kemény mellbimbómat. Egyre lejjebb haladt a szájával. A combom belsejét puszilgatta és közben az ujját bedugta az akkor már nedves pinámba és a G-pontomat masszírozta. Nagyon ügyesen csinálta, eszméletlenül felizgatott...
Hozzászólások
Tudod, itt sokan ismernek, tehát az első mondatból kiderülhetett, hogy lóról van szó, későbbiekben az is, hogy nem először sérült meg. A „De nem félek.”-ből a rutinosabb olvasók sejthették, hogy csalódni fog. Olyan ez, mint a rossz krimiben. Már mindenki sejti, hogy a legkevésbé gyanús lesz a gyilkos. Aztán mikor az író a leleplezés előtt még rátesz egy lapáttal az elterelésre, mint Te a „Mert szeretnek…”-kel, akkor lesz biztos a csattanóban az olvasó tehát, lényegesen csökken a meglepetés hatása.
Hogy konkrét példát említsek, egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el a Da Vinci kód. c. könyvet, mondván, „Olyan izgalmas, nem lehet letenni.” Nem tudom, hányadik oldal, de amikor a három kiemelt szereplő elhagyta Franciaországot, biztos voltam abban, ki a gyilkos megbízója. Két nyomós ok miatt.
1. Az író minden fontosabb szereplőnek be-be mutatta a gondolatait, kivéve a megbízóét,
2. a gyilkosnak nem volt szabad megölnie azt a három embert. Mivel kettő főszereplő, csakis a harmadik lehet a megbízó.
Te, ne legyél ennyire átlátszó, tessék összeszedni magad.
Csupán azért, mert kedvellek, nem fogom dicsérni a Szöszkeneteidet. A műveidet, ne a többiekéhez mérd, hanem magadhoz. A többiekhez viszonyítva az élcsapatban vagy, de önmagadhoz mérve… Ha összehasonlítod, az itt megjelenteket, nem látni fejlődést bennük, pedig az első és utolsó közt eltelt egy kis idő. Legyél szíves összeszedni magad, és többet olvasni, elemezni, mégjobbakat írni. Biztos vagyok benne, hogy tudsz.
Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. sokat jelent. Viszont: én már csak visszafelé fejlődök minden szempontból, és talán nem csak a saját hibámból, de ha abból, az sem érdekel.
Köszönöm, hogy olvasol, szinte a legkitartóbban.
Sz.
A fenébe! Pacipata kell a hátsódba? Tessék már összeszedni magad, és feltápászkodni, ha nem magadért, akkor azokért, akik szeretnek, kedvelnek. Vannak ám egy páran, és felelősséggel tartozol nekik, nincs jogod eljátszani mások benned való hitét.
Apropó, a lovaglós fotóidon, mindig a lefelé nézel. Vajon a földet, mert félsz, hogy megbotlik a ló és leesel? Vagy tán a lovat, mert nem bízol benne? Ha leszállsz a lóról, a földet csak akkor nézd, ha virágot csodálsz meg, az emberek szeme feljebb van, s ha repülni, szárnyalni akarsz tanulni mégfeljebb kell tekintened.
Feltápászkodni...szeretnék. Talán menni is fog. Ha kialszom magam, és kevesebbet iszom, mindenképp:)
Pacipata a fejembe kéne. Mondjuk tarkótájra. De igyexem, ígérem. Sose estem még szét ennyire, hát nemtudom, mennyi iső kell majd...