Der Krieg an der Donau V. – A barbárok diadala

Danton halk, ámde baljóslatú morajra ébredt. Andi karjaiban feküdt, s hajnal volt még. A hőmérséklet alacsonyra süllyedt, sejtelmes félhomály uralkodott odakünn. A távoli zaj alig hallatszott, de a kakas kukorékolása ellenére is jól kivehető volt. Miután egyre hangosabb lett, Danton döbbenten ismerte fel, hogy alighanem ellenséges helikopterek hangja.
Megrázta Andi vállát.
- Kellj fel gyorsan, és bújj el!
A lány felkelt, és bólintott. Lerohant a pincébe.
Danton Kirohant a házból, és futni kezdtem egy közeli géppuskaállás felé. A robaj már nagyon erős volt. Az állás személyzete ébren volt.
- Minden rendben? – kérdezte tőlük. – Készüljetek!

Bólintottak, Danton pedig elrohant a főhadiszállás épületéig. Mikor beért, egyből a hadterem felé vette az útját, de iszonyú robbanást hallott, majd a mennyezet beszakadt előtte. Gyorsan átverekedte magát a törmelékbuckán, és találkozott a vezérkar megdöbbent tagjaival. A lyukon keresztül látta, hogy rengeteg helikopter sötétíti el az eget.
Kivonultak a lebombázott épületből, oda, ahol előbb a géppuskaállás volt. A hét főnyi személyzetet lekaszabolták a helikopterek. Danton gyorsan becélzott a géppuskával egy ellenséges gépet, míg a többiek egy behatoló barbár tankot tettek ártalmatlanná kézigránátaikkal.

Egy tiszti terepjáró állt meg előttük, nagy port kavarva.
- A barbárok a Szarvas-vonalat lövik. Nagy légicsata bontakozott ki a bányahíd felett, és egy lezuhanó barbár helikopter a hídra zuhant. A híd leomlott, teljesen eltorlaszolva ezzel a 11-es utat. Így az ellenséges harckocsik egyelőre nem törhetnek át. Katonáink védik a rakodót, az ipartelepet és az utakat, de kétséges, meddig tarthatnak ki. A flotta a hajóállomáshoz vonult vissza. Kinizsiék szilárdan tartják magukat. De a legrosszabb mégsem ez…
- Hanem? – csattant keményen Danton hangja.
- A barbárok rommá lőtték a kultúrházat és a könyvtárat. A hadianyaggyár megsemmisült. A bombázás kiemelkedő intenzitásából arra kell következtetünk, előre ismerték a célpont fontosságát.
- A jó büdös kurva életbe! – rikkantotta Danton. – Valamelyik anyabaszó, drogos gennyládánk beköpött minket. Bassza meg!
Danton tépkedni kezdte a haját, aztán abbahagyta.
- Azonnal indulunk a katlanhoz, és tájékozódom. Tízre visszatérek, és meglátom, mit lehet tenni – mondta Danton, és leszaladt a Dunapartra.
Felszállt a Csódi nevű monitor fedélzetére, és megkereste a kapitányt.
- Azonnal a Dunamelléki hadsereghez kell mennünk. Pakoljunk fel lőszert és húsz géppuskát.
- Igen, uram!

A monitor húsz perccel később elindult. Mikor elérték a rakodót, távcsőt fogott a kezébe, és a parancsnoki hídról kémlelte a terepet. A rakodóról épp akkor zuhant be egy katona a vízbe. A barbár csapatok könnyű tankjaik védelme alatt rohamozták a töltést. A bogdányi csapatok a rakodó legmagasabb pontján egy ágyút állítottak fel, és innen egymás után lőtték ki a barbár páncélosokat. Mindenütt óriási füstoszlopok emelkedtek a magasba. Úgy tűnt azonban, a katlan körül minden csendes.
Mikor elérték a katlan partjait, Danton a vízbe vetette magát, és a partra gázolt. Hamar megtalálta Kinizsi harcálláspontját.
- Milyen a helyzet?
- Feltűnően jó. Alig szenvedtünk veszteséget. Velünk szemben mindössze néhány barbár tank áll. Egy részen a még lábon álló kukoricát is sikerült betakarítanunk. Hajóforgalmat tartunk fenn a túlparti utolsó gyarmatunkkal, bár azt az ellenség hamarosan elfoglalja. Lenne egy elgondolásom.
- Halljam.
- A barbár erők ékei most törik át a Szarvas-vonalat. Hátba támadhatnánk őket. Mindössze némi lőszer kellene. Ha be tudnánk hajózni fél tonnányit, indulhatunk.
Danton a fejét rázta.
- Nincs több lőszer. Lebombázták a hadianyaggyárat. Ami maradt, az kell a Szarvas-vonal védőinek.
Kinizsi ránézett tábornoktársára.
- Akkor ez nekünk bebaszott.

Danton bólintott, és rágyújtott. Majd a síkságra mutatott, ahol a barbár páncélosékek kíméletlen erőszakossággal tiportak át az egykor virágzó földeken.
- Ezek meg nem állnak a Gondűzőig.
(A Gondűző egy kocsma Bogdány nyugati határában – a szerk.)
- A harc a faluban fog folytatódni. Rendezhetünk nekik egy új Sztálingrádot, de ehhez szükség lenne némi harci szellemre. Elpuhult, iszákos, élvhajhász fiaink szerinted szert tehetnek erre?
Kinizsi sóhajtott.
- Nem tudom. Meglátjuk. De mi legyen a csapataimmal?
- Idehívom az egész flottát. A hídfőt kiürítjük. Most az ipartelepet kell megvédeni, onnan még kaphattok némi utánpótlást. Idő. Időre van szükségünk. Végre kell hajtanunk a Fajbunkó-missziót.
Kinizsi szemei tágra meredtek.
- Szerinted, sikerülhet?
Danton fáradtan vállat vont.
- Talán. Mindenesetre van még néhány ászunk a pakliban.
- Cseppcsávó?
- Például.
Kinizsi az órájára pillantott. Aztán Nokia 5210-es mobiltelefonjáról felhívta csapatainak elöljáróit, hogy vonuljanak vissza lassan a partra, megkezdik a kiürítést.
Mikor letette, Dantonhoz fordult, feszült mosollyal az arcán.
- Hát rajta. Mi megteszünk mindent.
- Úgy legyen.


****


Az este alaktalan, szétfolyó masszaként telepedett rá a tájra, ahol egykor a rómaiak centuriái vonultak fel, s néztek farkasszemet a Duna bal partján táborozó hunokkal, és török hadak vonultak tömött sorokban nyugatra, Bécs falai alá. Ősi táj, amibe a történelem irdatlan folyama mart mély rovátkákat – Európa második legnagyobb folyamának kanyarulatánál terül el, egyik középpontjaként a véráztatta kontinensnek.

2006. augusztus 25-én hét előtt néhány perccel egy magányos bogdányi Kamov-Ka helikopter repült el e vidék felett – tíz perccel később már lelőtték, de addig a benne ülők szíve még képes volt összeszorulni a látványtól, ami alattuk fogadta őket.
A Nagy-síkság, a nagy páncéloscsaták színtere, tarlóvá égett a két napig tartó súlyos harcokban. Kilőtt tankok és halottak borítottak mindent. A Csódi-vár komor, füstölgő romhalmaz volt, bár még szilárdan tartotta magát. A tahisi barbárok a Szarvas-vonal alatt tolongtak, heves tűzharcot vívva a bogdányi csapatokkal, akik egyre kimerültebben folytatták a reménytelenné váló küzdelmet.

Kinizsi csapatainak evakuálása sikeres volt, de a flotta nagy része odaveszett. A túlparti gyarmatra bevonultak Nagy Herold alakulatai. A Dunamelléki hadsereg szilárdan bevette magát az ipartelepre, ahol a gyárak még termeltek, ellátták a védők bizonyos mennyiségű hadianyaggal – de a barbárok már ki is dolgozták a tervet a kifüstölésükre – sor is kerül majd rá, ha leszáll az éj.

Bogdány lakói ekkorra már felkészültek a legrosszabbra. Különös módon azonban nem tört ki pánik – és a legtöbb fiú és férfi bátor harcosnak bizonyult, bár ebben az elfogyasztott alkoholmennyiségnek is szerepe volt. A haditanács ugyanis úgy döntött, nem korlátozza a szeszfogyasztást – a katonák, ha mellélőnek, hát mellélőnek, de még mindig jobb, mintha remeg a kezük a megvonástól.

A lányok többsége pedig hirtelen átalakult lelkiismeretes és odaadó háziasszonnyá – a háború monogámmá is tette sokukat. A Grossen-Schwabenberg negyed luxuskéróiban ugyan továbbra is folytak a leszbikus gruppenpartik, de lassan ezeknek is bealkonyult. Mindenki tudta, ha nem harcol, napokon belül a barbár katonák fogják ánuszon döngölni. Jaj a legyőzötteknek!

A főhadiszállás, amely eddig az egykori kábeltelevízió épületében székelt, és amely épület előtt egy villanyoszlop állt, amin időtlen idők óta gólyák fészkeltek, áttette székhelyét a falu központjában lévő általános iskolába. A költöző tiszteket különösen felháborította a barbár helikopterek által legéppuskázott, helyi nevezetességnek számító gólyák látványa. A vezérkari főnök, Vendel Károly hevesen kurvaanyázta Nagy Heroldot, miközben beült a terepszínűre festett Rover 200-as személygépkocsijába, és elhajtott a Kőbánya utcán át a Táncsics utca felé. Nem a főúton haladt, mert azt hevesen lőtte a barbár légierő.

Vendellel tartott a tábornokok legtöbbje is. Egyedül Danton nem volt jelen. Senki sem tudta, hol lehet – kivéve Vendelt. Ő adott kimenőt a fiúnak, tudván szüksége van rá, és a fronton már úgysem tehet semmit. Egy jó harcosnak ki kell pihenni magát, mielőtt egy döntő akcióba kezd – már pedig Vendel tudta, az következik, ha leszáll az éjszaka.